A szülői stílus kialakítása
A legtöbb ember magában hordozza azt, hogy milyen szülő lesz, még ha nem is tud róla. Az első kézből szerzett tapasztalatok – az, hogy milyen családban nevelkedtünk, a szüleink milyen nevelési módszereket követtek – meghatározóak. Az első benyomások kora gyermekkorban érnek minket, amikor még fogékonyak vagyunk, így szüleink nevelési stílusa tudat alatt nagy hatással van ránk. Amikor szülők leszünk, vannak elképzeléseink arról, mi hogyan szeretnénk, de a terv hátterében ott munkál a múltunk.
„Nem tudatos szülők”
Vannak, akik nem sokat gondolkoznak azon, milyen szülőkké szeretnének válni. Ők úgy vélik, a saját szüleik nevelési stílusa megfelelő és hatékony. A jelszavuk: „Ha nekem jó volt, a gyerekemnek is megfelel!” Az alapul szolgáló értékeket, értékrendszert nem kérdőjelezik meg, automatikusan elfogadják a látott szülői mintát anélkül, hogy kétségbe vonnák hatékonyságát. Minden fekete és fehér, az ilyen típusú szülőknek nincsenek belső harcaik döntéseik miatt. Tipikus példája ennek a testi fenyítés: gyakori, hogy akit gyermekkorában bántalmaztak, később felnőttként elfogadja és használja a verést mint nevelési eszközt. Nincsenek aggályai és nem lát problémát abban, hogy ezt a stílust használja a saját gyerekeivel szemben.
„Tervező szülők”
Ők azok, akik konkrét tervet készítenek a gyereknevelésről. Küzdenek, ha kell, általában nem a legegyszerűbb megoldást választják. Készek változtatni az elképzeléseiken, ha szükséges, de valamennyire azért követik a saját mintáikat. Előfordulhat, hogy elítélik a testi fenyítést, de mivel szükségesnek érzik más fegyelmi stratégia kialakítását, létrehoznak alternatív fegyelmi taktikákat. Az ilyen szülők nem szeretik, ha a nevelési módszerük hatékonyságát kutatják, mert egy ilyen felmérés szorongást okozna bennük és eltávolítana őket a család többi tagjától.
„Tudatos szülők”
A tudatos szülők csoportjába azok a szülők tartoznak, akik minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy jó szülőkké váljanak. Tudatosan kutatnak a gyermeknevelés témájában, a fegyelmezéstől a testvéri rivalizáláson át a serdülőkori fejlődésig. Világosan meghatározzák az értékeket és célokat maguk és gyermekeik számára. Ők maguk döntik el, mit tartanak a legjobb ötletnek és a leghatékonyabb eszköznek ezek végrehajtásához. Követik a terveiket, de nem félnek eltérni tőlük, ha szükségét érzik.
„Félig tudatos szülők”
A legnagyobb csoportot ők teszik ki. Vannak elképzeléseik arról, hogyan nevelnének, de sajnos sok esetben csak megismétlik, amit tanultak. A megszokás vezeti őket, például a fegyelem-büntetés vagy az individualizáció kérdésében.
Különböző nevelési stílusok
Ha egy pár egymásnak ellentmondó nevelési stílust követ, az lehet a gyermek életére nézve pozitív és negatív hatással egyaránt. A nevelési módszerek közül sok nyilvánvaló, és mindig érződik a hatásuk, másokat kevésbé könnyű felismerni, mert a következmények csak felnőttkorban jelennek meg.
A negatív hatások skálája széles: a gyermekek érzékelik az ellentmondásokat, és ez a zavar odáig vezethet, hogy végül fogalmuk sincs, mik a valódi szabályok, amelyeket követniük kellene az életben. A szülői konfliktusok lehetőséget kínálnak a gyermekeknek, hogy mindig a számukra előnyös szülői döntést kövessék. Természetesen ezek nem igazi előnyök, és hosszú távon károsak, hiszen a tisztességtelen, manipulatív kapcsolatokból hiányzik az elismerés és az empátia.
Fotó: Shutterstock
Ha a gyermekek csak az egyik szülővel alakítanak ki bizalmas kapcsolatot, a másik fél úgy érezheti, hogy „ellenség” lett belőle. A gyerekek ezért felelősnek érezhetik magukat, bűntudat gyötörheti őket. Ha a konfliktus mély és gyakran előfordul, a gyerekekben indokolatlan szorongás alakulhat ki, sőt akár depresszióssá is válhatnak.
Természetesen pozitív hatásai is lehetnek az ellentmondó nevelési stílusnak, csupán helyesen kell kezelni a helyzetet. Ha a szülők képesek „egyesíteni” a stílusokat, azaz közös erőfeszítéssel, összehangoltan működnek együtt, akkor a gyermek mindkét irányból csak a pozitívumokat kapja.
Anya és apa együttműködése
A szülők együttműködése nem egyszerű. Mindig szem előtt kell tartani, hogy egyik fél tekintélye sem sérülhet, és a gyerekek érdekeit is figyelembe kell venni. Először is célszerű átbeszélni, ki mit gondol arról, hogy őt magát hogyan nevelték. A lényeg az, hogy mindkét szülő vázolja fel a szülei stílusát, emlékezzenek vissza, mi hogyan hatott rájuk, mi ment jól és mi nem, és ami a legfontosabb: mit éreznek ma ezzel kapcsolatban. Figyelem, ezekhez a beszélgetésekhez sok idő és türelem szükséges!
Második lépésben pontosítani kell, ki hogyan képzeli el a gyereknevelést, mit szeretnének elérni a gyerek nagykorúságáig. Például, tisztázni lehet, miért jár dicséret és elismerés – konkrét esetekkel – vagy hogy mi az, ami tilos, minden körülmények között.
Harmadszor, rögzíteni kell a nézeteltéréseket, de úgy, hogy közben el kell ismerni az értékeit is az adott stratégiának. Ha nem sikerült egyezségre jutni, érdemes külső segítséget igénybe venni. A lényeg az, hogy ne hagyjuk a problémát megoldatlanul.
Tamás 12 éves kisfiú. Rendszeresen jár horgászni a barátjával. Nemrég egy tengeri túrára hívta a barátja családja. Az anyuka első reakciója: „Nem, nem mehetsz. Túl veszélyes.” Nem nyitott erről vitát Tamással, közölte vele a döntését. Tamás az apukájának is megemlítette a meghívást. Az apa úgy gondolta, ez egy remek lehetőség Tamás számára, hogy kiderüljön, mire is képes egyedül, a szülei nélkül. Tamásnak azonban azt mondta: „Megbeszélem anyuval, és majd együtt eldöntjük, mehetsz-e.” Az apa és az anya leültek és átbeszélték a lehetőségeket. Tamás anyukája beszélt a félelmeiről, az apukája pedig elmondta neki, miért gondolja azt, Tamásnak mennie kellene. Végül arra jutottak, hogy Tamás elmehet, ha a baráti házaspárral meg tudják beszélni, milyen biztonsági követelményeik vannak az úttal kapcsolatosan.
Úgy tűnik, ebben a példában nem volt a két szülő véleménye között nagy különbség, de valójában mégis. Ha az anyának egyedül kellett volna döntenie, a válasz nem lett volna. Ha az apa hoz felelős döntést, a válasz valószínűleg igen lett volna. Az anya nem nézte az utazás előnyeit, az apa nem gondolt az óvintézkedések fontosságára. Gondolhatjuk azt, hogy Tamás manipulatív volt, amikor az anya nemleges válasza utána az apukájához fordult, de ez nem igaz. Egyszerűen ismeri a szüleit, biztos volt abban, hogy szánnak időt a problémára, megbeszélik ezt a kérdést is, és azután fognak dönteni. Tamás megszokta, hogy a szülei megoldják a felmerülő nehézségeket, és ezt használta ki. Ebből következik, hogy a közös nemleges választ is elfogadta volna.
ANYA CHALLENGE: HOGYAN KEZELJÜK A TESTVÉRHARCOT?
„AMIKOR ELŐSZÖR ÖSSZE TUDTAM GOMBOLNI A KABÁTOMAT, APRÓ TŰZIJÁTÉKOT ÉREZTEM A MELLKASOMBAN”
