Milyen volt a gyerek Veronika?

Gömbölyű. Mindig azt mondták nekem, hogy: „Ne aggódj, majd megnyúlsz!”, hát nem így lett. Kamaszként is pufika voltam.

Akkoriban sportoltál?

Nem igazán. Suliban a testnevelés órán mozogtam, de gyakran kértem felmentést.

A dundi gyerekre még azt mondják, hogy cuki, kamaszkorban azonban már komplexusokat okoz a túlsúly. Ilyenkor gyakran válik az ember mások gúnyolódásának céltáblájává.

Tudom, mit akarsz kérdezni. Ez az én esetemben is így volt. Az általános iskolában már sokat bántottak úgy fizikailag, mint lelkileg azért, mert nem úgy néztem ki, mint a többiek. Szerintem ott már egy nagy törés keletkezett bennem.

Vannak emberek, akiknek ez ad motivációt a változtatáshoz, másokat viszont még jobban lenyom. Nálad mi történt?

Lenyomott.

Mi hozott változást?

Amikor 2018 decemberében hallottam egy életmódváltó programról, már 100 kiló felett volt a testsúlyom. Akkor voltam 28 éves. Adtam magamnak egy évet arra, hogy rendbe szedjem magam. Még nem vagyok „készen”, ha fogalmazhatok így, de -15 kilónál járok, a testzsír százalékom szépen megy le. Úgy érzem, hogy jó úton haladok, de szükségem van, még 1 évre.

De mi volt az a pont, amikor azt mondtad: ebből elég!

Talán a legmeghatározóbb pont az volt, amikor megláttam az állapotfelmérésem eredményét. Soha nem fogom elfelejteni, január 3-án este történt. 100.5 kilót mutatott a mérleg. A testzsír százalékom botrányosan magas volt. Ez volt a végső löket.

Ez a túlsúly már jelentett valamilyen egészségügyi problémát nálad?

A térdem, és a bokám fájt néha. De semmilyen komolyabb problémám nem volt szerencsére. Rendszeresen jártam vérvételre, és a háziorvosom is megjegyezte, hogy meglepően jók az eredményeim a testsúlyomhoz képest.

Visszakanyarodva ahhoz a januári naphoz. Megkaptad az eredményeidet, és azt mondtad: új életet kezdek?

Igen. Nem volt más lehetőség. Másnap reggel már úgy ébredtem fel, hogy shake-t reggeliztem, megterveztem a napi menüt, és igyekeztem egészségesebben táplálkozni. Előtte iszonyatosan rendszertelen volt minden étkezésem. Nem reggeliztem, ebédre azt ettem, amit találtam, többnyire fehér kenyérből készült szendvicset, vacsorára pedig kifosztottam a hűtőt. Ma már napi ötször eszem. A reggelim fehérje shake, vagy smoothie, az ebédet mindig előző nap megfőzőm. Sok egészséges köretet készítek például bulgurt, édesburgonyát, kölest, kuszkuszt. A tízórai és az uzsonna mindig gyümölcs, vagy sajt. A vacsorám ismét shake, vagy főtt tojás és zöldség.

Van, ami hiányzik?

A sült krumpli. Azt nagyon imádtam. Most néha készítek, de édesburgonyából és a sütőben.

Nem említetted a húst.

Vega vagyok, nem eszem húst. Így a fehérjét zöldségekből, tejtermékekből, halból, illetve étrend kiegészítőkből viszem be.

A családod hogyan fogadta ezt a nagy változást?

Volt egy futóverseny, amin az életmódváltásomban segítőkkel, Krisztivel és Mátéval indultam. Öt kilométeres távon kocogtam. Emlékszem, amikor beértem a célba, édesanyám elsírta magát. Ott láttam rajta, hogy mennyire büszke rám. Ő egy nagyon erős nő.

Nem lehet, hogy korábban is büszke volt a lányára, csak aggódott érte a túlsúly miatt?

De, ebben biztos vagyok.

Szóval nemcsak az étrendeden változtattál, de sportolni is elkezdtél.

Így van. Hetente kétszer. Tavasztól őszig szabadtéri, csoportos edzésekre járok, télen pedig bent vannak az órák egy tornateremben. Itt váltakoznak a kardio, és a saját testsúlyos gyakorlatok. Illetve néha lejárok egyedül a Margitszigetre kocogni. Egyébként nagyon kedvelem a hasizom gyakorlatokat, valamint a plank különböző variációit.

Mennyire volt nehéz rávenni magad a testmozgásra?

Tudom, hogyan sokakban ez egy hatalmas lépés, rengeteg félelem dolgozik bennük, hogy mit fog a többi ember mondani. Nekem viszont ezt természetesen jött. Tudtam, hogy az életmódváltás része a mozgás. Nyilván nehézség volt benne, hogy nem tudtam úgy mozogni, mint a karcsúbb emberek, de elfogadtam, és csináltam tovább.

Volt holtpont?

Inkább nehezebb időszaknak nevezném azt, amikor megálltam a fogyásban, és elkezdtem izmosodni. Amikor tudod, hogy mindent jól csinálsz, de mindig ugyanannyit mutat a mérleg. Az volt számomra nehéz. Illetve amikor sérülés miatt kellett kihagyni 2 hétig az edzést. Számomra ugyanis a sport hozta meg a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot, és amikor sérülés miatt nem mozoghatok, az lelkileg megbillent.

A sport által sok új embert megismertem. Igazi támogató közösség részese lehetek. Szóval azzal, hogy elkezdtem az életmódváltást, én bizony csak nyertem. Illetve kilót azt veszítettem, és remélem ez így is marad.

Volt nagy, lélekemelő pillanatod az elmúlt évben? Olyan apróságokra gondolok, mint amikor egy fogyásban lévő ember, nem takargatja tovább a karját, és először mer felvenni ujjatlan trikót.

(nevet). Volt ilyenem. Korábban vettem egy farmerkabátot, amin csak két gomb van, de soha nem tudtam begombolni. Amikor tavasszal újra felvettem, már be tudtam gombolni és nem éreztem azt, hogy szinte bele kellett préselnem a testemet. De volt egy kantáros nadrágom is, ami annyira lógott rajtam nyárra, hogy 4 centit be kellett vetetni. Tudom, hogy másnak ez nem sok, de amikor meghallottam ezt a varrónőnél, én olyan boldog voltam. Ezek mind mini tűzijátékokat okoztak bennem.

 

Az Instagramon nagyon aktívan dokumentálod a fogyásodat. Miért?

Leginkább magam miatt. Szerettem volna megörökíteni azt, hogy honnan indultam, és hol tartok. Amikor megláttam, hogy mit is jelent a testemen -8 kiló, akkor fogtam fel az életmódváltás jelentőségét. (Veronikát itt tudod követni az Instagramon – a szerk.)

Mi a cél?

Hogy minél egészségesebb, és fittebb legyek. És, ha valaki kikéri a véleményemet, vagy a segítségemet, akkor hasznos tanácsot tudjak neki adni. Abban biztos vagyok, hogy a sport már örökre az életem része marad. És az egészséges étrendet továbbra is követni fogom, de nem hiszek az állandó csirke, rizs menüben. Mondjuk nem is eszem csirkét (nevet).

A barátaid kitartottak melletted?

Nekem nincs túl sok barátom, de az életmódváltás óta kicsit cserélődtek körülöttem az emberek. Sokan eltűntek az életemből. Nehéz helyzet ez. Én zárkózott ember voltam, és most végre kicsit kinyíltam. Elkezdtem élni. Korábban túlságosan sokat megengedtem a közeli barátaimnak. Sokat nyeltem. Megengedtem, hogy csúnyán beszéljenek velem, azért, mert nem akartam elveszíteni őket. Januárban leszek 30 éves, és végre rájöttem, hogy nem az a fontos, hogy hányan vannak körülöttem, hanem az, hogy kik állnak mellettem.

Nem lehet, hogy elkezdted tisztelni önmagad, és ezzel kinyílt a szemed?

Igen. Elkezdtem szeretni magam, és nem kérek többet abból, hogy bántsanak.

83 kilót fogyott az egyetemista, lefutotta a maratont