Nemcsak azért választottuk e cikkünk főszereplőjéül a Balaton-felvidéket, mert kétségkívül szépséges, hanem azért is, mert itt az ősz, a szüret ideje, így akár a túrát egy kis borkóstolással is zárhatjuk – számtalan nagyszerű borászat nedűi közül válogathatunk a vidéken. De először is nézzük, merre is járunk: Balatonfürednél, némi irodalomtörténettel fűszerezve, felfedezzük a hangulatos Koloska-völgyet. Aztán a tanúhegyek felé vesszük az irányt: megmásszuk a Badacsonyt, teszünk egy körsétát a Kuruc-körúton – és ha már a környéken járunk, belefér egy magaslati kitérő a Gulácsra is. Végül, de nem utolsósorban Csobánc várának maradványait tekintjük meg, és persze gyönyörködünk a fenséges kilátásban. Indulhatunk?

 

Koloska-völgy

Az Aranyember útja tanösvény

Balatonfüred felett magasodik a Tamás-hegy, rajta a Jókai-kilátóval, ahonnan – természetesen – fantasztikus kilátásban lehet részünk a Balatonra, a Tihanyi-félszigetre és az egész csodás vidékre. A nagyjából 12 km-es túra során az elején akad komolyabb kaptató, az út többi része már-már könnyűnek mondható.

A Kilátó utcából indulunk, a kék sáv jelzésen. Egy éles bal kanyarral jelzésünk felfelé visz a Tamás-hegyre: a lépcsőket megmászva először a Tamás-hegyi keresztnél érdemes megállni és megcsodálni a panorámát. Innen továbbra is a kéken sétálunk tovább, amely a Jókai-kilátóig egyben az Aranyember útja tanösvény is. A pihenőpadokba vésve a Jókai-regény egy-egy szereplőjének neve tűnik fel, a tájékoztató táblákon pedig többek között a környékbeli erdők növény- és állatvilágáról, a hegy geológiai történetéről olvashatunk információkat.

 

 

A tanösvény végén belefutunk a Tamás-hegy tetején álló Jókai-kilátóba. Meredek lépcsőkön – vagy inkább létrákon – kapaszkodunk fel a legfelső szintre, de még tériszonyosként is megéri felküzdeni magunkat, mert, talán mondanunk sem kell, innen is meseszép a kilátás.

 

Irány a Koloska-völgy!

Miután lemásztunk („Nem nézek le! Nem nézek le!”) a kilátóról, továbbra is a kék sávon folytatjuk az utunkat. Ha futunk, akkor ez egy technikás lefele, figyeljünk a lábunk elé a köves ösvényen! Amikor balról megjelenik a kék kereszt jelzés, azon menjünk tovább, majd a zöld keresztnél vegyünk egy jobbost. Néhány perc séta után egy csodaszép mezőhöz érünk, ahol két lehetőségünk is van: vagy átvágunk a réten, és a túloldalon a piros sávon haladunk tovább, vagy a zöld kereszten jobb kéz felé tartunk, és teszünk egy kis kitérőt a Koloska-csárda felé.

Ha ez utóbbi mellett döntünk, utána kanyarodjunk vissza a mező felé, és folytassuk utunkat a piros sávon, a Koloska-völgy felé, a patak mentén. Itt már egy picit változik az erdő jellege, tűlevelekkel (is) borított ösvényen haladunk, nagyszerű terep futáshoz. Bő negyed óra után érünk ki a Koloska-völgyi tisztáshoz az aprócska tóval – ez tökéletes helyszín arra, hogy a fűzfák alatt megpihenjünk, piknikezzünk és persze gyönyörködjünk az őszi természet látványában. (Aki kisebb gyerekkel érkezik, itt akár be is fejezheti a túrát a Koloska-völgyi vadaspark megtekintésével.)

 

Páros lábbal ugrálás

Túránk a piros sávon visz tovább a völgyben, utunk egyik legszebb szakasza ez. A még aktívabb testmozgásra vágyó természetjáróknak tornaállomásokat helyeztek ki; akinek tehát van kedve és ereje, végigcsinálhatja a táblákra írt gyakorlatokat – személyes kedvencem a „páros lábbal ugrálás a következő állomásig”-feladat. Aki a páros lábbal való ugrálás helyett inkább a hegymenetet választaná, az egy adott ponton a zöld háromszögön balra felfelé kanyarodva tehet egy kis kitérőt a Koloska-sziklákhoz. A piros sávon tovább sétálva a hatalmas sziklába belenőtt Koloska-hársat is megcsodáljuk. Majd szép lassan kiérünk a völgyből, ahol élesen balra a zöld sávon kanyarodhatunk vissza – ezt az utat onnan is felismerhetjük, hogy át kell bújnunk egy gombával igen sűrűn benőtt faág alatt. (Aki szeretné egy kicsit meghosszabbítani az útját, továbbhaladhat a zöld-piros mentén a Recsek-hegyi Noszlopy Gáspár kilátóhoz.)

 

Vissza Füredre

A zöld sávon elindulunk tehát visszafelé: széles, jól járható úton megyünk, terepfutás szempontjából ez is nagyon élvezetes rész. Tulajdonképpen innentől kezdve már végig a zöld sávon haladnunk, csak arra kell nagyon figyelni, hogy egy adott ponton az út élesen balra felfelé kanyarodik egy rendkívül keskeny ösvényre a bokrok közé. De szerencsére ez csak egy nagyon rövid kaptató.

A zöldön lassacskán beérünk a balatonfüredi hegyoldal házai közé: egy idő után aszfalton haladunk tovább, először a kisebb hétvégi házacskák között sétálva, az erdő mellett, majd végül kiérve a sűrűbben lakott területre. A zöldön megyünk szépen egészen addig, míg megérkezünk a Damjanich utcához, amelyen balra fordulva a kék sávon sétálunk vissza a kiindulási pontunkig, a Kilátó utcához.

A balatonfüredi, Koloska-völgyi túra egy varázslatosan szép, nem túl megterhelő útvonal. Terepfutáshoz kifejezetten ajánljuk, néhány rövidebb technikás szakasz kivételével tényleg szuperül futható. A tracket erről az oldalról tudod letölteni, de mivel részletesebb leírás nincs hozzá, így érdemes átnézni a fentebb megadott turistajelzéseket.

 

Badacsonyi körtúra

Egy igazi klasszikus következik: bevesszük a Badacsonyt, a Tapolcai-medence legmagasabb, bazaltsziklákkal tarkított tanúhegyét. Track most nincs, a „jó öreg”, hagyományos térképen jelöltük ki a terepfutásunk nagyjából 9 km-es útvonalát – mivel a Badacsony nagyon népszerű kirándulóhely, sok érdekes és lenyűgöző látnivalóval, így mindenki megtalálhatja, pontosabban megalkothatja a számára leginkább megfelelő erősségű és hosszúságú túrát.

 

 

Balra a kőfalak, jobbra a Balaton

Sokan indulnak el a Balaton felől a Badacsony meghódítására, mi azonban most a túloldalt ajánljuk: kiindulási pontunk a Nemesgulácshoz tartozó Köbölkút/Korkovány. Mivel a környéken rengeteg a látni- és kóstolni való, érdemes akár több napot is eltölteni itt, garantáltan nem fogunk unatkozni!

Köbölkútról a kék sáv jelzésen indulunk el felfelé a Badacsony meghódítására. Ez a hosszabb hegymenet kiváló bemelegítésnek, egyelőre nem futásban, csak gyors gyaloglásban – legalábbis nekünk. Elhagyjuk a présházakat, a szőlőültetvényeket, utunk az erdőbe visz, majd egy lépcsősoron kaptatunk tovább felfelé egészen addig, míg utunkat a piros sáv nem keresztezi. Jobbra fordulva kicsit fellélegezhetünk, hiszen egy ideig szintben maradunk, és végre valódi futómozgást is végezhetünk. Valójában a piros sáv turistajelzés körbevisz a Badacsony peremén: bal kéz felől az egykori bazaltbányák impozáns kőfalai magasodnak, jobb kéz felől pedig a fák mögül ki-kibukkanó fenséges kilátás kíséri utunkat. Aki „csak” ennyi panorámával is beéri, az végig maradhat a piroson (Kuruc-körút), de állóképességtől függően érdemes feljebb törni, mert igazán fenséges látványban lehet részünk.

 

Csak felfelé!

Hamarosan elérkezünk ugyanis egy igazán szép kihívás elé: a Bujdosók lépcsője balra felfelé húzódik. Ez a 464 fokból álló lépcsősor köti össze a Kuruc-körutat a feljebb húzódó országos kéktúra útvonalával, és vezet el egyúttal a Ranolder-kereszthez és az Egry József kilátóhoz. Veselkedjünk neki, nem lesz könnyű, de tényleg megéri! Közben pihenőhelyeket is kialakítottak a megfáradt vándoroknak, így nem kell egyben legyűrni a közel félezer lépcsőfokot, és pihegés – na jó, levegőkapkodás – közben a bazaltorgonákban is gyönyörködhetünk.

Felérve jobbra fordulunk a kék sávon, ez ismét egy kiválóan futható szakasz. Ez az út visz el minket az említett két kilátóhelyig, ahonnan varázslatos panoráma nyílik a Balatonra. Mi innen visszamentünk a Kuruc-körúthoz a már előbb említett, kedvenc lépcsősorunkon leereszkedve, de aki még többre vágyik, az a kéken továbbhaladva, majd a piros háromszögre váltva feljuthat a csúcson álló Kisfaludy Sándor-kilátóhoz, majd onnan visszatérve, és a kék jelzésen sétálva elérhet a Badacsony egyik „hírességének” számító Kőkapuhoz.

 

Mi maradunk a piroson, a Kuruc-körúton, és élvezzük nagyon, mert terepfutás szempontjából szuper kis útvonalról van szó. A terepviszonyok változatosak (akad olyan szakasz, ami nagyon jól futható, és olyan is, ami erősebb koncentrációt igényel), a növényzet szintén, ami még különlegesebbé teszi ezt a túrát. Volt olyan rész, ahol már-már mediterrán hangulatba kerültünk, míg pár száz méter múlva már újra fölénk magasodtak a fák… Amikor visszaértük a „piros körünk” kiindulási pontjához, jobbra lefelé vesszük az irányt, és visszakocogunk Köbölkútra.

És a ráadás!

A szintén a közelben magasodó Gulács nem annyira közkedvelt kirándulóhely, mint a Badacsony, de ha már arra jártunk, szerettük volna ezt a tanúhegyet is felfedezni. Köbölkútról a kéken a másik irányba indulunk el futva. Átkelve a főúton elkezd felfelé vinni a kék jelzés az utcákon, be az erdőbe, és mivel itt sokkal kevesebb a kiránduló, valamint maga a turistaút is kissé vadregényesebb, nyersebb, így másfajta élményt nyújt, mint előző nap a Badacsony. A Gulács tetejére a kék háromszög jelzés visz fel. Kőmosáson kelünk át, impozáns bazaltorgonákra bámulunk fel, de az ösvény egyre keskenyebb, ügyelni kell, hova lépünk, miközben felfelé kanyargunk! Odafent nincs kilátó, nincsenek információs táblák, csak a mesés panoráma, valamint néhány kő, ahová letelepedhetünk. Milyen a Gulács? Azt olvastam róla egy cikkben, hogy a „nyers szépség maga”, és ennél találóbb kifejezés talán nem is létezik rá.

 

Túra a Csobáncra

Végül, de nem utolsósorban a három túra legrövidebbike következik: ismét egy tanúhegyre, ezúttal a Csobánc kopár platójára kirándulunk fel. Ennek az útnak a különlegessége pont abban rejlik, hogy miközben a hegytető felé igyekszünk, majdnem végig csodás kilátásban lehet részünk a környező településekre.

A Csobáncra több oldalról is feljuthatunk:

• Káptalantótiból észak felé indulva a kék sáv vezet fel csobánci várhoz: ez egy majdnem 4 km-es túra.
• Diszel főutcájáról egy kb. 3 km-es túra visz fel a Csobánc tetejére. A zöld sáv jelzésen induljunk el a hegyre. Ez az út aztán egy ideig együtt halad az Országos Kéktúra vonalával – amikor a kettő elágazik, a kéken menjünk tovább! (A Csobánc tetején Kéktúra pecsételőhely található.)
• Gyulakesziből indulva a Csobánc vára parkolóban hagyhatjuk az autót, ha gyalog vagyunk, akkor a Jókai utcán kell elindulni, és zöld sáv jelzést kell követni.

Bármerre is megyünk, nem árt a túrabakancs, akad olyan szakasz, ahol jó szolgálatot tesz a masszív lábbeli. Viszont a kilátás maximálisan megér minden fáradozást: nemcsak a Balaton tárul a szemünk elé, de láthatjuk a környék összes tanúhegyét, a Káli-medencét, a teljes Tapolcai-medencét, a Keszthelyi-hegységet, a Bakonyt… És mit találunk fent még a mesés panorámán kívül? Csobánc várát, amelynek a történetét érdemes kicsit jobban megismerni.

 

A vár hősei

A várat először egy 1272-es oklevélben említik, feltehetően néhány évtizeddel korábban épült, 1250 környékén. 1300 körül lesz a vár és az uradalom a Gyulaffy családé, és 400 esztendőn át az ő birtokukban is marad. Az erődítmény hosszú évszázadokat felölelő, mozgalmas történelmének talán leghíresebb momentuma az osztrák császári haderők 1707-es ostroma: az 1000 főt számláló sereg megpróbálta bevenni Csobánc várát, amelyet 30 gyalogos puskás hajdú, 30 bemenekült fegyveres nemesember, valamint az ő családjaik védtek. A jelentős túlerőt végül visszaverték a vár védői, akiknek a nevét emléktáblák őrzik a csobánci vár romjai közt…

 

Ne feledjük: mi csak látogató vagyunk a természetben, amit odaviszünk, azt hozzuk is el, azaz szemetelni tilos! Ne térjünk le a kijelölt túraútvonalakról, ne károsítsuk meg a növényzetet, ne zavarjuk meg az erdő állatait. Bárhova is megyünk, indulás előtt érdemes tájékozódni az adott tájvédelmi körzet honlapján vagy közösségi oldalán az aktuális hírekről.

 

Ez is érdekelhet! A könnyűtől a kihívást jelentőig: 3 csodaszép túraútvonal Pest megyében

 

*Forrás: Balaton-felvidék Nemzeti Park Igazgatóság