Használjuk ki ezt a hatást-ellenhatást életünk szebbé tételére

Először is, nézzük át, hogy általában hogyan szoktunk reagálni azokban a helyzetekben, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretnénk. Hallgatózzunk befelé is, mert akkor pontosabban megértjük a gondolatainkat. Ha mélyen rögzült bennünk „a legjobb védekezés a támadás” módszer, akkor valahogy így kommentáljuk a helyzetet:

1. Te vagy a hibás, mert ezt és ezt kellett volna csinálni, és nem igaz, hogy ennyire felelőtlen vagy! Bezzeg én megmondtam… vagy…

2. Idő előtt kompromisszumot kötünk, úgy, hogy lemondunk saját elképzelésünkről, közben meg azt mondjuk magunkban: oh, milyen tehetetlen alak vagyok, alkalmatlan vagyok az életre… vagy…

3. Azok a társaink, akik inkább „a fejükben élnek”, rendszerint azt választják, hogy a helyzet magyarázatába kezdenek: Ez azért van, mert tegnap nem aludtad ki magad… vagy…

4. Sokan vannak, akik folyamatos beszéddel reagálnak a konfliktusokra, és gyorsan valami másba kezdenek, csak hogy ne kelljen szembesülniük a helyzettel.

Ki-ki vérmérséklete, korábbi tapasztalata szerint választ a fenti megoldások közül. Ez a kifele küldött négy üzenet első ránézésre különbözőnek tűnik, ám ha a mélyükre nézünk, észrevehető, hogy valójában testvérek, egy tőről fakadnak.

Mind a négy védekező válasz. De miért védekezünk?

Ha úgy tekintünk az életre, hogy: vigyázat, a világ nem biztonságos, ellenem van, az élet harc, akkor nincs is más választásunk, hiszen saját túlélésünk a tét. Ennek a játszmának az igazi vesztese mi magunk vagyunk, saját érzésvilágunk, mert ahol „a világ ellenem” szemlélete az úr, ott közel van a félelem, a szomorúság, a kiszolgáltatottság, a szégyen, a magány, a tehetetlenség érzése. Ezek nem épp kellemes érzések. Az egyetlen jó bennük, hogy később ők lesznek a változtatás generátorai. „Az emberiség várandós önmagával” – üzeni Hamvas Béla, és ezt az üzenetet egyre többen halljuk meg. Érzékenyek lettünk rá. Egyre többen vagyunk, akik ráeszmélünk az élet = harc szemlélet negatív következményeire. Már sokan tudjuk, tapasztaljuk, hogy milyen öröm önmagunk kiteljesítése, milyen öröm úgy érvényesülni, kihozni magunkból a maximumot, hogy közben senki sem pusztul bele. Mennyire más minőségű az élet, ha arra mint a lehetőségeink tárházára tekintünk. Hogy ki mikor miért lép erre az útra, sok mindentől függ. Azt viszont jó, ha tudjuk, hogy létezik egy kommunikációs rendszer, amelyre támaszkodhatunk az úton.

Erőszakmentes, együttműködő kommunikáció

Már a mottója is sokat sejtető:
„A szavak ablakok vagy falak,
Elítélnek és felszabadítanak
Célom úgy szólni és úgy figyelni,
Ami mindenkinek a szeretetet jelenti”
Ruth Bebermayer

Az EMK olyan életszemléletnek a tükre és eszköze, ahol nem az a fontos, hogy kinek van igaza, ki nyer, hanem az, hogy minden résztvevő szükséglete egyaránt kielégüljön. Ettől erőszakmentes és együttműködő. A szükségletek, akár lelkiek, akár fizikaiak – egyetemes emberi minőségeink: például együttérzés, szabadság, függetlenség, szeretet, bizalom, biztonság, élelem stb. A szükségleteink szintjén egyformák vagyunk. Ha erre egyszer ráérzünk, nem elégszünk meg többé azzal, hogy csak a saját szükségleteink teljesüljenek, meglátjuk a másikban is önmagunkat.