Kiváló tornászként ismerte meg az egész ország, majd sportriporterként tette le a névjegyét. Csisztu Zsuzsa olyan világhírű sportolókkal készített interjút, mint Michael Schumacher, Magic Johnson, Carl Lewis, Szeles Mónika vagy legutóbb Mark Spitz. Elvégezte a jogot, sőt, sportjogi szakjogász diplomát is szerzett, emellett a sportdiplomácia is fontos része a munkájának. Legújabb szakmai „szerelemgyereke” a Csisztu Sport Cast podcast-, illetve videócsatorna a Csisztu Channel YouTube-csatornán, amelynek keretében a sportvilág kevésbé ismert részét, a felszín alatt meghúzódó, rendkívül érdekes folyamatokat igyekszik bemutatni. Ez az egyik oldal. A másik oldal a kétgyermekes édesanya, a feleség és az amatőr mesterszakács – ugyanis Csisztu Zsuzsa kiválóan főz.

Vajon mi viszi előre a mindennapokban, és honnan ez a kimeríthetetlennek tűnő energia?

„HISZEK A BEFEKTETETT MUNKÁBAN”

Érték – azt hiszem, ez egy fontos szó a szakmai életedben. A Csisztu Sport Casten, sportdiplomataként, sportújságíróként is bevallottan mindig a minőségre törekszel.

Tavaly ősszel jártam egy konferencián Szlovéniában, amit az Európai Bizottság és a Szlovén Kulturális Minisztérium hívott életre. Az volt a címe, hogy Az utolsó felhívás a minőségi újságírás érdekében. Két napig tartott, rettenetesen érdekfeszítő előadások zajlottak. Az egyik fontos dolog, ami ott elhangozott, hogy ugye rengeteg módon tanulmányozzák, vizsgálják az online tartalmakat, és egy kutatás szerint a minőségi módon megírt cikkeket, még ha hosszúak is, szívesebben elolvassák az olvasók, mint a gyenge minőségű, könnyen fogyasztható anyagokat. A minőségi újságírásra van igény, van tér! Lényeges téma az, hogy miként lehet a fiatalokat a minőségi tartalom felé terelni az online felületeken.

Számomra úgy tűnik, hogy te egy női forradalmár vagy a szakmádban.

Valóban az volnék? (Nevet.) Talán igen, mindenesetre örülök, ha így látod. Tény, hogy sok olyan terület akadt a hivatásomban, ahol az elsők között voltam. Gyakran éreztem azt, hogy olyan úton járok, ami mások előtt ismeretlen, és ezért nem kap túl nagy figyelmet. De hiszek a befektetett munkában!

Sportújságíróként a kollégáid jelentős része férfi.

Szerencsére látok már pozitív átalakulást! Változik a világ, egy olyan korszakban élünk, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság már arra törekszik, hogy ugyanannyi női sportoló legyen az ötkarikás játékokon, mint férfi, látszik tehát, hogy egyszerűen nem lehet a nőket ennyire kiszorítani a terepről. Bár hozzáteszem, hogy ha az arányokat nézzük, akkor pont a sportújságírás az, ahol még mindig megdöbbentően kevés a nő: globálisan mindössze nyolc százalék. Nyolc!

Nem beszélve arról, hogy néha munka közben is nagyobb hangsúly terelődik arra, hogy nő vagy, mint arra, hogy éppen kivel és milyen interjút készítesz. Hogy sikerült leküzdened az akadályokat, amelyekkel ezzel kapcsolatban szembesültél?

Mosolyogtam, megrántottam a vállam, és tettem tovább a dolgom. Mindig maximalista voltam, azt tartottam szem előtt, hogy a lehető legjobbra törekedve, hiba nélkül helyt álljak a feladatokban. Beleástam magam minden témába, tanultam, része lett az életemnek. És mindig meghúztam a határt, mondok is erre egy példát. Tudtam, hogy soha nem fogok labdarúgó mérkőzést közvetíteni. Viszont sikerült elérnem, hogy elfogadták azt a jelenséget, hogy én, mint műsorvezető, a sportot ismerő ember, labdarúgásról szóló műsort vezetek. De vezettem már bokszműsorokat is, és nem kaptam meg azt a kérdést, hogy „Úristen, mit keres itt egy nő?!”. Soha nem akartam olyan lenni, mint egy férfi. Az a lényeg, hogy szakmailag kikezdhetetlen legyek, nem pedig az, hogy a férfiakat utánozzam. Kétségtelen, engem nagyon érdekelnek a sport hátterében zajló mély lelki folyamatok, ugyanakkor a tárgyi tudás tekintetében is a maximális felkészültség volt a célom. Említhetném például a Michael Schumacherrel vagy a Magic Johnsonnal készült interjúkat, amelyek nekem óriási dolognak számítottak, igazi mérföldköveknek. Ezek segítettek nőként a szakmában elfogadottabbá válni. Női újságíróként csak akkor lehetsz elismert, ha szakmailag kikezdhetetlen, amit csinálsz, de közben nem akarsz „férfiutánzó” lenni.

A női témák a Csisztu Sport Castban is fontos szerepet kapnak.

Azért szerettem volna létrehozni ezt a podcastcsatornát, hogy szót ejtsünk a sportvilágban mint „show businessben” a felszín alatt zajló történésekről, a számok és eredmények mögött megbújó sorsokról, küzdelmekről, kétségekről, kérdésekről. Beszélgettünk már arról, hogy mi tesz egy sportolót sikeressé, készítettem interjút többek között Babos Tímea teniszezővel, illetve Mark Spitz kilencszeres olimpiai bajnok úszó feleségével, Suzy Spitzcel, legutóbb pedig az élsport és az anyaság témáját, valamint az élsport és a sportsérülések kapcsolatát boncolgattuk.

„NEM EGYSZER MEGFORDULT A FEJEMBEN: MIÉRT TESZEM EZT MAGAMMAL?”

Mi hajt előre, hogy megállás nélkül tanulj? Nemcsak a sportújságírásban, de például a jogban is.

A velem született tudásszomj, amely egyfajta belső motor. Fontos, hogy a gyorsan változó világunkkal fel tudjuk venni a lépést, különben lemaradunk.

És a jog?

Szerettem volna még valamit tanulni, egyfajta „tudástartalékot” képezni. Amikor elkezdtem, még nem voltam édesanya. Végigvettem a lehetőségeket, hogy mi érdekel a sporton kívül, és azt gondoltam, hogy fontos lenne a jogi alaptudás. Ehhez persze nem kellett volna elvégezni a jogi egyetemet, de úgy éreztem, hogy gyerünk, adjuk meg a módját! Kemény esztendők következtek, nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy normális vagyok én? Pont az ELTÉ-n? Miért teszem ezt magammal? (Mosolyog.) De akkor meg már dolgozott bennem a sportolói múltamból adódó „csakazértis” hozzáállás, és egyszerűen meg akartam csinálni! Ráadásul nagyon érdekelt a jog számos területe, innen már a sport szakjogászi terület igazi ajándék volt. Rengeteg számomra ismert kérdés merült fel, amire szerettem volna tudni a válaszokat. A sportjog véleményem szerintem a jogtudomány egyik legdinamikusabban fejlődő ága.

Férjeddel, dr. Ketskés Norberttel Tiltás Mentes Tippek címen készítettetek egy táplálkozástudománnyal foglalkozó videósorozatot, amely megtekinthető a közösségi oldaladon. Amióta egy pár vagytok, mennyire ástad bele magad a témába?

Gyakran mondja Norbi, hogy már lehetnék nála asszisztens. (Nevet.) Persze csak viccel. Komolyra fordítva a szót: rengeteget tanultam tőle, jóval komplexebben látom ezt a világot, mint korábban. Ugyanakkor az ő érdeklődési köre is bővült általam, mégpedig a sporttáplálkozás témájával, amiben akkortájt még igen sok teljesen ismeretlen terület volt, sőt, még most is akadnak megválaszolatlan kérdések. A saját pályafutásom során is megtapasztaltam ezzel kapcsolatban olyan hülyeségeket, mint a koplalás, a folyadékmegvonás és még sorolhatnám. Aztán persze nem értettük, hogy miért szakadunk, húzódunk, törünk… Az volt az oka, mert a testünk egészen egyszerűen nem kapta meg ennyi fizikai munka mellett azt a minimális tápanyagbevitelt, amely a problémák elkerüléséhez szükséges lett volna. Napjainkban sem ritka az olyan edző, akik a sporttáplálkozás tudományát és a sportpszichológiát humbugnak tartja, pedig az élsport fontos elemeiről van szó.

„ENGEM A JÓ STRESSZ ÖSZTÖNÖZ”

Otthon milyen táplálkozási szabályokat követtek?

Vegyesen táplálkozunk, mert a megvonásoknak egyikünk sem híve, viszont törekszünk a mértékletességre, a helyes arányok betartására, és mindenekelőtt arra, hogy minőségi élelmiszereket fogyasszunk. Ezért lehetőleg a piacon vásárolok.

Vannak életmódszabályaid?

Az alap a kiegyensúlyozott étrend, valamint a rendszeres testmozgás. Utóbbi néha a karbantartó jógát jelenti, máskor nyújtást, egy családi túrát vagy egy kis edzést a taposógépen, hiszen a kardió nagyon fonton. Arra, hogy megőrizzem a kondíciómat, de „fitneszversenyző” már nem szeretnék lenni. A célom „csak” az, hogy jól érezzem magam a bőrömben!

Család, sportdiplomácia, újságírás, podcast… Ennyi tennivaló mellett hogyan kezeled a stresszt? Vagy egy hozzád hasonló pörgős személyiség – kis túlzással – meg sem érzi?

Tényleg zavar a tétlenség, de ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnék ellazulni, sőt. Számomra nagyon fontos, hogy megéljem a pillanatot! Ha ez arról szól, hogy munka van, akkor munka van. Ráadásul, mivel a sportmúltamból adódóan versengő alkat vagyok, engem a jó stressz ösztönöz. Szeretem a kihívásokat, amelyek próbára teszik a képességeimet. A Nemzetközi Sportújságírók Szövetségének februári, budapesti kongresszusán a szervezőbizottság igazgatója voltam. 120 országból 350 külföldi vendég itt tartózkodásáért feleltem, igazi szakmai kihívás volt levezényelni az egészet úgy, hogy mindenki jól érezze magát, és a programok is magas színvonalúak legyenek. Próbára tette minden létező képességemet a szervezés, a koordináció, a tartalmi felkészülés. De mégis úgy gondolom, hogy fantasztikus élmény volt! Hiszek abban, hogy a feladatok megedzik az embert. Mindeközben imádom a nyugalom perceit is, amikor mondjuk egy túra után csak ülök a kerti hintaágyban egy könyvvel a kezemben, és nem csinálok semmit. Ez is nagyon kell!

EZ IS ÉRDEKELHET:

• Megjelent a megújult Diéta és Fitnesz!
• Illés Fanni: „Ép testben élek ép életet”
• Eke Angéla: „A futás nekem most egyfajta terápia is”