Mindenkinek megvan az elképzelése a világról, a hazájáról, a családjáról, más emberekről, és önmagáról. A legtöbbünk azt is hiszi, hogy képes tárgyilagosan szemlélni, értékelni a felsorolt emberi viszonylatokat, jelenségeket, így véleménye mérvadó, sőt ő aztán igazán tudja, mi a jó és mi a rossz. Hogy lehet, hogy a sok birka ezt nem érti? Nézzünk ennek utána. Az, amit mi valóságnak látunk és vélünk, éppen csak annyi információ a világról, ami megegyezik a világnézetünkkel, kulturális beágyazottságunkkal, hitünkkel, hozzáállásunkkal. Az összes többi információ fennakad a szűrőnkön. ami ténylegesen hat ránk, az csak a kevéske maradék, ami valóban átpotyog a szűrőn.

Ismerjük fel a szűrőinket!

Legtöbb esetben nem is tudjuk, hogy működnek, észre sem vesszük, hogy bekapcsoltak, és megfosztanak bennünket attól, hogy teljes egészében eljusson hozzánk egy-egy üzenet. szűrőnk a neveltetésünkből, családi mintáinkból, tapasztalatainkból, világnézetünkből, hiedelmeinkből, szüleink, barátaink hiedelmeiből áll össze. Ez utóbbiak talán a legbecsapósabbak. Aztán persze vannak, akik úgy gondolják, ők tudatosan szűrik az információkat, amit beengednek, az már a színtiszta igazság. Pedig csak annyi történt, hogy kizártak néhány dolgot, de a tudattalan szűrők még emellett ugyanúgy szűrnek.

Nem hiszem, hogy túl sok hiedelmem!

Van a hiedelmek nem csak a klasszikus babonák, népi elképzelések a fekete macskáról meg a szemmel verésről. a hiedelmek legtöbbje annyira egyértelműnek tűnik, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni. Lássunk egy példát! Csak kőkemény munkával lehet boldogulni – ismételgetik a szülők a gyereknek. Ők maguk valóban kőkeményen dolgoznak, mégis épphogy fizetéstől fizetésig megélnek. közben meg a szomszéd éli világát, egyszer boltot nyit, máskor autókat ad el, a jég hátán is megél típus. Valami másként működik nála? Egyértelmű! neki nincs az a hiedelme, hogy vért kell izzadni a megélhetésért. Vagy egy másik klasszikus példa.

Ott van Kriszta, a bombanő. Tökéletes alak, csodás arc, jó állás, karrier. Pasi meg sehol. Kriszta úgy nőtt fel, hogy mindig azt hallotta az anyukájától: csak magadra számíthatsz, a férfiak csak kihasználják a nőket. Kriszta sosem értette, hogy az átlagos dundi barátnője hogyan tudta elhalászni előle a legjobb srácokat a suliban. Hogyan tudott férjhez menni az egyetem legmenőbb srácához. Hát úgy, hogy nem korlátozták ezek a hiedelmek. Legnagyobb korlátunk: a saját világképünk a világ ilyen és ilyen, az emberek meg amolyanok, a munka csak ez lehet, a házasságnak ilyennek kell lenni. Mindannyian teszünk ilyen bátor és meggyőződéssel teli kijelentéseket, akár vitába is keveredünk, és a végsőkig harcolunk álláspontunkért. Pedig csak egyszer kellene időt szánni arra, hogy egyesével megnézzük ezeket a véleményeket.