A belső béke = önmagunk elfogadása és szeretete

A belső béke állapota az elfogadás állapota, amikor azt gondoljuk és érezzük, hogy minden úgy jó, ahogyan van. Amikor nem akarunk többet, jobbat, szebbet, drágábbat stb., nem futunk versenyt az élettel, hanem megpihenünk a pillanatban, és élvezzük a jelenlét teljességét. Nem a hiány állapota ez, hanem a „van”-é. A mostani embert próbáló helyzetben nagyon nehéz ezt elérni, de ha békében vagyunk a világgal és önmagunkkal, akkor elégedettek vagyunk azzal, amit elértünk, és azzal, amivé váltunk. Az önmagunk iránti elfogadás és szeretet már nem az általunk megszerzett és felhalmozott tárgyaknak, vagyonnak a függvénye, és nem kötődik címekhez, diplomákhoz, tudományos fokozatokhoz, virágzó cégekhez, a munkához sem, hanem egyszerűen csak van, önmagáért, önmagában, a létezésünk okán.

 

 

Nézzünk szembe a múlt szörnyeivel!

A jelen békéje magában foglalja a múlttal való megbékélést, bármilyen szörnyű történések, fájdalmas élmények csúfítják is el életünk filmjének korábbi kockáit. Bátorság kell ahhoz, hogy szembe merjünk nézni a múltunk néha nagyon is félelmetes szörnyeivel. Ha úgy döntünk, hogy legyőzzük a szörnyeket, akkor ezzel az első lépéssel már egy új világ nyílik meg előttünk, az életünk új fejezete kezdődik el. Megkapjuk hozzá a kellő segítséget is és így, immár feltarisznyázva, felvértezve tudunk elindulni az úton, akárcsak egy mesebeli hős. A feladatunk – a nyugalmunk, a lelki békénk legfőbb záloga – a megbocsátás és az elengedés lesz. Utunkat állják azonban a düh, a harag, az utálat vagy akár a gyűlölet szörnyei is, melyeket például, „a szeretet tündére” segítségével a megbocsátás által győzhetünk le. Ha sikerül megbocsátanunk önmagunknak és minden szereplőnek, aki egykor fájdalmat okozott nekünk, akkor el is tudjuk engedni a múltat, s így nem nyomaszt már tovább.

 

Engedélyezzünk magunknak új életet!

A megbocsátás, a lezárás és az elengedés nagyon fontos elemei a belső béke elérésének, nélkülük ugyanis előfordulhat, abban a kellemetlen élményben lesz részünk, hogy a múltunk „vissza-visszakacsint”, nem áll be lényeges belső változás. Számos hátrányunk származhat ebből, így például tovább panaszkodhatunk, mérgelődhetünk, és vég nélkül sajnáltathatjuk magunkat. A megszokás nagy úr, és ha kellően hosszú ideig éltünk ebben a lelkünket mérgező rabságban, előfordulhat, hogy már csak ezért is nehezen válunk meg tőle. A megoldás ilyenkor az lehet, hogy az elengedést követően engedélyezünk magunknak egy új életet, amelynek a lelki béke az alapja. Érdemes némi „csalétket” bevetni, hogy kellően vonzó legyen az új élet. Például elképzelhetjük, hogy milyen lehet így, a múlt nyomasztó terhei nélkül élni, és a „távozó” múlt milyen más kellemes, lélekemelő élményeknek adhat majd helyet.

 

Függetlenedve a külvilág zajától

A lelki béke megtapasztalása alapvetően nem a külvilág történéseinek – azok milyenségének – a függvénye, sokkal inkább attól függ, hogy azokra hogyan reagálunk, egyáltalán, hogyan viszonyulunk hozzájuk. Aki képes kellő távolságból, bölcsen rálátni az adott helyzetre, az megláthatja a rosszban a jót, a hátrányban az előnyt, az akadályozottságban a fejlődési lehetőséget, ugyanakkor képes megőrizni a belső egyensúlyát.

A belső béke, harmónia létre tud jönni és fenn tud maradni annak ellenére is, ha a külvilágban háborgást, nyugtalanságot, békétlenséget tapasztalunk. Nem könnyű így függetleníteni magunkat a külvilág zajától, de sok gyakorlással, kellő tudatossággal, a belső középpontunkra való fókuszálással megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor nem a külvilág erőinek kiszolgáltatva élünk.

 

A belső erő a belső béke egyik eszköze

Van, amikor a belső béke eléréséhez nemcsak belül, a lelkünkben, de kívül, a mindennapi életünkben is rendet kell rakni. Ha például jól teljesítünk ugyan a munkánkban, de nem szeretjük azt, amit csinálunk, vagy sok év önismereti munka és párterápia ellenére sem tudunk boldog kapcsolatban élni a párunkkal, akkor érdemes leülni és elbeszélgetni egy kicsit magunkkal arról, hogy valójában mit is szeretnénk csinálni, és hogy tényleg a társunk-e a párunk. Ehhez is kell bátorság, és nemcsak azért, mert a belső valóságunkkal, a vágyainkkal és a külső valósággal való szembesülés fájdalmas lehet, hanem azért is, mert a gyökeres változás lehetőségét is magában rejti, ami félelemmel tölthet el minket. Az a kérdés is felmerülhet ilyenkor, hogy mit szólnak majd a döntéshez, a változtatáshoz a családtagok, a barátok. A megfelelési kényszer nagy visszahúzó erő, de ha merünk önmagunk lenni, a belső erő belső békét hozhat.

 

Meditációval, tudatossággal

• A lelki nyugalom elérésének és fenntartásának alapvető feltétele a test szükségleteinek a kielégítése. A belső béke állapotának megtapasztalásához nem éppen ideális például a hosszú ideig tartó koplalás vagy a kevés alvás.
• Lényünk belső magjához, ehhez a békés szigethez meditáció segítségével juthatunk el a legkönnyebben. Aki mindennap meditál, nagyobb eséllyel tudja elérni és fenntartani magában a belső békét.
• Ne halogassuk a teendőinket! Aki úgy él, mint Pató Pál, annak nagy valószínűséggel társa lesz a belső békétlenség.
• Negatív érzéseket és gondolatokat a nyugalmunk érdekében ne marasztaljunk, ne dédelgessünk! Ne adjunk nekik erőt, ne azonosuljunk velük, hanem csak figyeljük és engedjük el őket.

 

EZ IS ÉRDEKELHET:

• A kreativitástól az életörömig – Ezt üzeni a kedvenc színe
• Mit tehetünk, hogy ne aggódjunk?
• Bűntudat és megbocsátás, elengedés