Egyszer volt, hol nem volt... – A mese gyógyító ereje

Miben rejlik a mese gyógyító ereje?
Fotó: Shutterstock

Régen felnőttek hallgatták a meséket, a mesemondók történetei élni tanították őket. A XIX. században azonban, amikor a nagy mesegyűjtők – például a Grimm testvérek vagy Benedek Elek – összegyűjtötték és lejegyezték a népmeséket, sokan úgy gondolták, hogy e történetek túl durvák, véresek, horrorisztikusak, ezért kilúgozták, finomították őket, s így erejüket vesztve bekerültek a gyerekszobába.

– Nagyon jó példa erre a Békakirály és Vashenrik című mese, amit az emberek abban a változatban ismernek, amelyben a békát meg kell csókolni ahhoz, hogy királyfivá váljon. Az eredeti történetben azonban a béka úgy válik királyfivá, hogy falhoz kell csapni – vezet be a meseterápia rejtelmeibe Csóka Judit klinikai szakpszichológus, meseterapeuta. – Egészen más üzenete van ennek, mint amikor csókolgatjuk azt, amitől undorodunk, amit nem szeretünk. Ha a lányoknak azt tanítjuk, hogy győzzék le az undorukat, a haragjukat és vágjanak jó képet azokhoz a dolgokhoz, amiket nem szeretnek, abból komoly problémák lehetnek felnőttkorukban. Ezt a mesét valószínűleg azért változtatták meg így, mert úgy gondolták, hogy nem illik falhoz csapni a békát, vagyis nem illik kimutatni a dühünket, azokat az érzéseinket, amelyek társadalmilag nem elfogadottak.

Bölcsesség, tudás, tapasztalat

Sok tévhit övezi a meséket, például az, hogy ott minden jóra fordul. Pedig nem így van. Sok mesében a megbomlott egyensúly nem azzal áll helyre, hogy mindenki boldogan él, míg meg nem hal, hanem azzal, hogy elnyeri méltó büntetését az, aki rosszul döntött. Egyebek között e tévhitek eloszlatása miatt is fontos, hogy a meseterapeuták újra közelebb hozzák a felnőttekhez a meséket, de leginkább azért, mert ezekben a történetekben sűrűsödik az emberiség bölcsessége, tapasztalata, tudása az életről, így segíthetnek minket jól élni.

Módosult tudatállapotban

Egy jól megválasztott mese gyógyító ereje úgy működik, hogy a történet pozitív testi és lelki folyamatokat indíthat el a mesemondóban és a mesehallgatóban egyaránt. Mindketten módosult tudatállapotba – történetmondási, illetve történethallgatási transzállapotba – kerülnek. Ez jól látható az arcon, a szemen, ellazulnak az arc, a test izmai, nyugodtabb, mélyebb légzés alakul ki, a szívritmus lelassul, relaxált állapot jön létre. Miközben a test nyugalmi állapotba kerül, a szellem nagyon éber, befogadóvá válik.

A mesemondó és a hallgató belső képeket lát, melyek alkalmasak arra, hogy a lélek folyamatait ábrázolják és általuk, a segítségükkel lehet aztán később elkezdeni a mesével dolgozni.

Magunkra ismerünk

Lényeges, hogy a mesehallgató hogyan reagál az adott mesére, hogyan fogadja, milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőle a történet.

– Lehet, hogy például ki nem állhatja Szélike királykisasszonyt, aki minden kérőjét elutasítja. Ez kiindulópont lehet ahhoz, hogy megfejtsük, vajon miért annyira ellenszenves ez a mesealak a számára, mi az, amiben hasonlít hozzá, amit magában sem szeret, és nem tud elfogadni – mondja a meseterapeuta.

Van úgy, hogy magunkra ismerünk a mesében: „Pont ilyen helyzetbe kerültem én is!”. Kapcsolatot találhatunk a belső, lelki történéseink, illetve a hétköznapokban velünk történt események és a mese története között.

Az a jó, hogy a mesében mindig van valamilyen megoldás is arra az élethelyzetre, amiben éppen vagyunk vagy amit elszenvedünk.

Több oldalról megközelítve

A mesék arra is jók, hogy megtanítsanak több szempontból megvizsgálni egy adott helyzetet. Egy meseterápiás csoportban ez a hozzáállás elsajátítható, hiszen itt minden csoporttag másképp látja ugyanazt a történetet. Ez a tudás aztán idővel átvihető a mindennapi életbe is. Egy élethelyzetet – amiben vagyunk éppen vagy amibe a hozzátartozónk került és minket is érint – így több szempontból is képesek leszünk megvizsgálni.

Csóka Judit úgy látja, hogy a csoportos együttlétek azért is nagyon gazdagítóak, mert létrejön egy közösség, egy nagyon erős szeretetkapcsolat a tagok között – a mese összeköti őket. Ez a kapcsolat már önmagában is erőt adó, énerősítő, segítő hatású.

Segít a kulcsmondat

Óvatosnak kell lenni a mesék kiválasztásakor, hogy a mese gyógyító ereje valóban működhessen. Mivel a mesék a tudat, a lélek mélyére hatolnak, és ha a hallgató még nem kész a kiválasztott történetre, a rossz meseválasztással egy életre el lehet fordítani őt a meséktől vagy a segítségkéréstől. Ezért fontos az, hogy a meseterapeuta pszichológiailag képzett legyen, nagyon sok mesét ismerjen és a hozzá fordulót is kellően megismerje.

A meséknek indirekt hatásuk van. Amikor egy mesét meghallgat valaki, és megérinti, még hosszú időn keresztül dolgozik benne a történet. Minden mesében vannak olyan kulcsmondatok, amelyek a mese esszenciáját adják. Ha például ez a mondat megragad az illetőben, az segítheti őt bármely élethelyzetében.

Reményt adó történetek

– A meséknek nagyon erős hatásuk lehet, akár kómás betegeknél is. Vannak ugyanis a léleknek olyan részei, amelyek nem tudatosak, de mégis érzékelik a mesében rejlő mélységet – állapítja meg a szakember.

Ha betegek vagyunk, vagy elakadtunk egy élethelyzetben, saját magunkon is segíthetünk azzal, ha az adott problémát megvilágító meséket tartalmazó mesegyűjteményt lapozgatunk.

Egy-egy jól megválasztott mese vigasztalást, reményt adhat a betegségben és segíthet minket abban, hogy tudatosabban legyünk jelen a kapcsolatainkban, jobban rálássunk az életünkre – ebben rejlik a mese gyógyító ereje.

Ha körülnézünk a világban, zajt, zűrzavart, diszharmóniát látunk. E felszín mögött azonban ott van a kozmikus harmónia, a teljesség, ami mindannyiunk igazi önvalója, s amihez a mesék is segíthetnek visszatalálni!