A tenisz egyes vagy páros formában játszható, közkedvelt és élvezetes labdajáték. Nemcsak eleganciája miatt nevezik a sportok királyának, hanem a test és a végtagok összerendezett mozgásának, harmóniájának okán is. A meccsek közben sokszor hallható, vicces megfogalmazás szerint pedig úgy célszerű játszani, hogy eggyel többször adjuk vissza a labdát, mint az ellenfél. Ehhez persze a technikai tudáson, a „jó lábon”, azaz az álló- vagyis futóképességen és a „jó kézen” túl arra is szükség van, hogy „fejben ott legyünk”.

Egyéni – páros

Nemcsak a résztvevők számában tér el a kétféle játék, mások a szabályok, a pálya mérete és a nyerő taktika is. Egyéniben csak magunkra számíthatunk, és lehetünk mérgesek. Párosra a legtöbb esetben azért állnak össze a játékosok, hogy jól érezzék magukat. Ez inkább szórakoztató jellegű, buli, míg a „szingli” játék nagyobb koncentrációt igényel. Ha repül az ütő vagy messzire száll a labda, esetleg ordít valaki, nem biztos, hogy haragszik a partnerre, csak oldja a feszültséget.

Megmozgat

A tenisz összetett sport, minden izmot megmozgat. A gyerekek számára ideális mozgásforma, a legatletikusabbnak tartott sportág; erősít, gyorsít és rugalmassá tesz. Fejleszti a koncentrációt – sorolja előnyeit a teniszedző. A labdajátékok úgy fejlesztik az agyat, ahogyan semmilyen iskolai készségfejlesztő feladat nem képes. Mérések igazolják, hogy a teniszező diákok jobban teljesítenek az iskolában. Sok vád éri a teniszt, hogy féloldalas terhelést ad. Valóban erősebb kicsit a teniszező oldal, mint a másik, de ezt nyújtásokkal, úszással, futással, kerékpározással ki lehet egyenlíteni. De érdemes figyelni erre, mert gyerekkorban gerincferdülést okozhat. Még véletlenül se emelgessen súlyzókat a nem teniszező oldalán, inkább menjen úszni, mászókára próbálja felhúzni magát, ha a saját tömegével mozog, nem lesz gond – hangsúlyozza Partos Dávid.

Észjáték

Ahány ember, annyi játékstílus létezik – emeli ki a teniszedző. Nagyon kell figyelni, hogy mit hova ütünk, az nyer, aki jobban a másikra tudja erőltetni a saját játékát. Fontos persze a technikai tudás, hiszen vissza kell adni a labdát, de ne szépítsük, a játék lényege az, hogy minél jobban kiszúrjunk a másikkal, oda üssük a labdát, ahonnan az ellenfél nem tudja visszaadni. Nem biztos, hogy a hétfői játék jó lesz kedden valaki más ellen is. Nem nagyon lehet megunni a játékot még állandó partnerrel sem, mert mindig a pillanatnyi fizikai, szellemi és lelki állapot dönti el, hogy ki nyeri az aktuális meccset. Van, aki agresszívebben, más védekezőbben játszik, de olyan is van, aki ezeket a stílusokat keverni is tudja. Van, aki rizikós, fontos helyzetben nem tudja megszerezni a pontot, elizgulja a ziccert, szerencsés, aki higgadtan, tízből tízszer bevágja. De az előbbi, nem versenyző típusnak sem kell feladnia, mert ez fejleszthető, a gyakorlás rutint hoz. Az a jó a teniszben, hogy sosem „vagyunk készen”, mindig van hova fejlődni.

Bárkinek bármikor!

A tenisz kipróbálását Partos Dávid mindenkinek ajánlja. Mint mondja: olyan zárt, máshol nem nagyon tapasztalható közösségbe kerülhetünk, aminek remek dolog a részese lenni. Más sportoknál nem jellemző az ilyen erős, összetartó közösség, valamint az amatőr és a versenysport „keveredése”. Nem ritka, hogy egy hobbiteniszpartit, ha éppen nincsenek meg négyen, egy fiatal élsportoló beállása ment meg. Ráadásul addig űzhetjük ezt a sportot, ameddig jólesik, nem kevesen vannak, akik hetvenen, sőt nyolcvanon túl is ütögetnek. Nem csoda, felszabadít, leköti a figyelmet, kikapcsol. Megtanít a problémák megoldására, koncentrálni, uralni az érzelmeket és elviselni azokat a helyzeteket, amelyeket nem teljesen mi uralunk.