A kisgyermekek természetüknél fogva a szeretet mesterei: szívesen megölelnek majdnem mindenkit, ha otthon szeretetben és érintésben részesülnek. Az, hogy egy gyermek meg tudja-e őrizni természetes képességét arra, hogy kapcsolatot teremtsen másokkal, megérintsen másokat, attól függ, mennyire szeretetteljesek a szülei, a gondozói, a családtagjai. Valamint attól, hogy mennyi figyelmet kapnak, mennyi az az idő, amit rájuk szánnak a szüleik.
Mit értünk minőségi időn?
A családi élet a hétköznapokon a reggeli, gyakran veszekedéssel tarkított készülődéssel indul, és este azzal folytatódik, hogy a szülők az iskolásokat a leckével gyötrik. Meg mosnak, vacsorát készítenek, esetleg megnéznék a híreket. Pedig hasznos lenne időt szánni arra, hogy örömünket leljük a gyermekben, a gyermekkel – aggodalmak és megszakítások nélkül. Örömünket lelni valakiben annyit tesz, mint belefeledkezni a másik ember létezésébe; érezni, ahogy az iránta való szeretet átjárja a szívünket. A minőségi idő nem helyettesíti az együtt töltött idő mennyiségét; de a legtöbb gyermek szívesebben választana egy órányi intenzív együttlétet és figyelmet egy számára fontos felnőttel, mint sokkal több együtt töltött, de kiszámítható, unalmas időt. Tanulmányok szerint a legtöbb szülő körülbelül 30 percnyi minőségi időt tölt a gyermekével hetente. Ez havi szinten két órát, éves szinten 24 órát jelent. Egy év 8760 órájának ez pontosan 0,25 százaléka – ennyi valóban elég lenne?
Mire megy el az idő?
Ha kiszámoljuk, mennyi időt tölt a legtöbb szülő a gyermeke ellátásával kapcsolatos tevékenységekkel egy héten – mosás, vasalás, bevásárlás, ruhavásárlás, főzés, takarítás, iskolába vitel, megbeszélt időpontok és tevékenységek, a házi feladat és a házimunka ellenőrzése –, könnyen belátható, rengeteg időt emészt fel csak a legszükségesebb feladatok elvégzése. Minden szülő jutalmat érdemel ezért a hetente befektetett temérdek időért és energiáért. S mivel ezek a kötelezően elvégzendő feladatok soha nem szűnnek meg, a legjobb, amit tehetünk, hogy többet közülük emlékezetes pillanatokká teszünk.
A mennyiségi idő minőségivé válik, amint valami olyasmit csempészünk bele, ami érdekli a gyermekünket. Egy hároméves gyermek örömmel fog segíteni a ruhák hajtogatásában, ha a háromévesek kedvenc játékát, a szerepjátékot is a munka részévé tesszük. Egy nyolcéves pedig örömmel jön vásárolni velünk, és nyargal az áruházi folyosókon élelmiszerekre vadászva, ha segítőkészségét egy kis jutalommal honoráljuk. Alsós általános iskolás kortól a gyerekek imádnak zenét hallgatni. Autózás közben hallgassuk néha az ő CD-iket – így kapcsolatban maradhatunk a zenéjükkel, a világukkal. Ha épp a garázst tesszük rendbe vagy akad egy kis kerti munka, a szünetekben fogócskázhatunk: garantált a nevetés és a szórakozás. És mi más is kell egy jó szülő-gyermek naphoz?
A legtöbb kamasz örömmel tart velünk ügyeinket intézendő, ha vezethetnek mellettünk egy kicsit, vagy éppenséggel beugrunk a kedvenc boltjukba hazafelé menet. Hagyjuk, hogy a gyermekeink kedvenc tevékenységei határozzák meg az együtt töltött minőségi időt. Legyen bármilyen korú is egy gyermek, leginkább arra vágyik, hogy észrevegyék, meghallják, megértsék, s hogy foglalkozzanak vele. Ha így, indirekt módon csempésszük a hétköznapjainkba a figyelmet és a törődést, már sokat tettünk értük. Ha még emellett van erőnk leülni fél órát legózni, társasjátékozni az esti meseolvasás mellett, az már maga a mennyország a gyerekeknek.
