Az online világban nem nehéz tájékozódni a koronavírus terjedéséről, ismert és kevésbé ismert emberek járvánnyal kapcsolatos véleményéről, az intézkedésekről. Az érzelmi reakciók eltérőek lehetnek: vannak, akiket a hírek megnyugtatnak, mások elborzadnak, pánikba esnek. Fontos, hogy a netről ránk zúduló információkat óvatosan kezeljük, hiszen ilyen vészhelyzetben muszáj megőrizni a „józan eszünket”.
Józanság és realitás krízishelyzetben
Anna Ferruta milánói pszichoanalitikus egy esszéjében azt írja: „A koronavírus a Szfinx, egy apró tüskékkel rendelkező mikroszkopikus kórokozó, mely arra kényszeríti az emberiséget, hogy átgondolja és értékelje az életet.” Talán furcsának tűnhet, de éppen most, ezekben az időkben figyelmeztetnek a szakemberek arra, hogy mennyire fontos felemelni tekintetünket az okostelefonról, és helyette az emberi kapcsolatainkra koncentrálnunk.
– A pszichoanalitikus három erőforrást ír le, mely a krízishelyzetben segítségünkre lehet – kezdi Tari Annamária pszichológus. – Az első a kötelességtudat és felelősségvállalás. A másik annak felfedezése, hogy mennyire fontosak nekünk valójában azok a „más emberek”, akiket nem is ismerünk személyesen, de akik most eltűntek az utcákról, az állomásokról, az üzletekből. Közöttük élünk, és hiányuk ijesztő érzése mellett azt is megélhetjük, hogy valójában, noha egyébként nem is figyelünk rájuk, részei az életünknek. A harmadik pedig a tudományba vetett hit, és a kutatók munkájának az elismerése, akik most is azon dolgoznak, hogy megállítsák a járványt.
Anna Ferruta soraiban ott a személyes élmény, hiszen Olaszország már hetek küzd a vírus miatt az élet minden területén kialakult kaotikus állapotokkal, de ott a szakmai tudás is, mely arra figyelmeztet: a személyes kapcsolatainkhoz fűződő érzések és a másoknak adható segítségnyújtás segít a legtöbbet a félelmeink leküzdésében.
A realitást olykor nehéz megőrizni, különösen olyan helyzetekben, amikor legszívesebben meg nem történtté tennénk az elmúlt heteket.
– Olyan valóság tört be most az életünkbe, amire nem voltunk felkészülve, és amely komoly jelzés az emberiség törékenységére nézve – mondja Tari Annamária.
Nem mindegy, honnan származnak az infók!
Sokat megérthetünk a mai viselkedésünkből, ha visszatekintünk őseink életére. Az evolúció során a rossz és jó dolgokra való megfelelő reagálás alapvető feltétele volt a fennmaradásnak. Ha jött egy hírvivő, hogy tigris garázdálkodik a közelben, arról mindenkinek tudnia kellett, akár akarta, akár nem, mert az információ hiányában tragikus helyzetben találhatta magát. A múltban az embereknek nem kellett külön szűrni, szelektálni és értelmezni az információkat, mert a megkapott adat azonnal tapasztalati tudást is jelentett. És mivel a hírek ismerete mindig befolyással van az emberi csoportok összetartására, a megbeszélt és kölcsönösen megismert információk a közösség tagjait még közelebb hozták egymáshoz. Ma ugyan már nem a tűz körül ülünk, és nem hallgatjuk a messziről jött vándort, de mégis: kevesen képesek megengedni maguknak, hogy ne nézzenek utána, mi van a nagyvilágban.
– Krízisszituációkban az emberek fokozottan igénylik az információkat, azok hiánya teret ad a felfokozott, téves híreszteléseknek, amelyek újabb krízisszituációkat teremtenek. Ez a média olyan tájékoztatásait jelenti, melyek inkább ijesztőek, mint objektívek, tehát csak arra jók, hogy felkorbácsolják az érzelmeket, de nem segítenek – mondja a szakember.
A szubjektív élményekből táplálkozó, egyoldalú, olykor torz részmegfigyelések valós hírekként történő továbbítása, növeli a szorongásokat és további kritikus helyzetet teremt már az egyének életében. Az érzelmi reakciók tekintetében tehát egyáltalán mindegy tehát, hogy hiteles információt hall valaki, vagy olyan informális kommunikációban részesül, mint a pletyka, a rémhírek.
„Gyógyító” elméletek
Krízishelyzetben megnő a parapszichológiai, ezoterikus és transzcendentális gyógyítók száma, akik gyakran népes pacientúrát látnak el, gyakorlatilag minden felelősségvállalás vagy szakirányú képzettség nélkül. Ha nem értjük, hogy értelmes emberek miért dőlnek be nyilvánvalóan dilettáns vagy abszurd gyógymódoknak, az teljesen normális reakció.
– A tanácskérő mindig alárendelt helyzetben van lélektanilag, mert azt érzi, ő nem, csak a másik ember a mindenek tudója, akinek a segítségére szorul. A baj csak az, hogy igazán nehéz szituációban nem mindegy, hogy ki lesz az idealizált személy, és mennyire indulatvezérelt ez a folyamat – mondja Tari Annamária.
A hajdani javasasszonyok a lakóközösség életében fontos szereplők voltak. A fogyasztói társadalomban az újraformált szerepük viszont már nem abban a feltételrendszerben értelmezhető, mint régen. Mégis a kialakult igény arról szól, hogy szükség van olyan figurákra, akikről – visszavágyva a boldognak és megnyugtatónak látott korszakba – úgy gondoljuk, letéteményesei valamilyen egyetemleges tudásnak.
Védekezés és megelőzés
Ez a járvány ijesztő méretekben terjed, és ki-ki megalkotja a saját életvezetésében a saját elméletét arról, hogy mit is kellene tennie. Vannak, akik „szakértenek”, másoknál szélsőséges érzelmi reakciók bukkannak fel, például attól is indulatkitörést produkálnak, ha valaki eltüsszenti magát a környezetükben. Olvashatunk olyan bejegyzéseket is, melyekben az „Elnézést kérek, hogy nem az emberiségért aggódom, hanem saját magamért!” mondatban ott a félelem, de egyben annak súlytalanítása is, hogy most az egész világ küzd a problémával.
Ha visszagondolunk a milánói szakember szavaira, aki azt mondja, most tényleg át kell gondolnunk az életünket és az érzelmeinket, akkor nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy ő ezt olyan körülmények között írja, amikor már üresek az utcák, „láthatatlanok” az emberek. Ám jobban tesszük, ha lehetőség szerint a szélsőséges érzelmi reakciók elkerülésével, a realitás talaján maradva elfogadjuk, hogy ez a járvány egyben figyelmeztetés is: a saját felelősségünk mellett a másokkal törődés is ugyanolyan fontos!
Hogyan tudjuk elkerülni a bezártság okozta rossz érzéseket?
- Mozogjunk rendszeresen, a lakásban is!
- Hallgassunk zenét, de kerüljük a depresszív hangulatú zenéket!
- Home office esetén is öltözzünk át, ne legyünk egész nap pizsamában!
- Strukturáljuk a napjainkat, azaz legyenek meghatározott időpontban a tevékenységeink!
- Fontos a tájékozódás, de hiteles forrásokat keressünk!
- Csökkentsük a közösségi médiában töltött időt, mert ez önmagában is szorongáskeltő lehet, és addikciót okozhat!
- Segítsünk másoknak!
- Ha megjelenik a szorongás, gyász, csalódottság érzése, és úgy véljük, nem tudjuk kezelni, kérjünk szakembertől segítséget. Mert nem kell állandóan „erősnek” lenni!
EZ IS ÉRDEKELHETI:
- Csak nyugalom! 4 módszer, ami garantáltan beválik a stressz ellen
- Félelmeink és a négy fal közé zárva – 12 tipp a depresszió ellen
- Hogyan segítsük az időseket a járvány idején?
- Hangold magad pozitívra! – meditációs gyakorlatok a 12 csillagjegynek
