A középiskolai éveid alatt röplabdáztál. Hogyan jött ez a sport és a mozgás szeretete az életedbe?

Mindig társasági ember voltam. Éppen ezért is szeretem az olyan sportágakat, ahol csapatjátékos lehetek. A labda mindig jól pattogott a kezemben ezért adta magát ez a sportág. Vidéken nőttem fel, s akkor még nem voltak a mai divatos sportiskolák, kondi- vagy egyéb fittnesstermek, főleg nem falun. Alap volt, hogy minden gyerek az utcán szaladgált, játszott, vagy például röplabdázott a kihúzott szárítókötél felett. Aztán ezt vittem tovább a suliba is, még pedagógusi pályámon is elkísért, a tanári röplabda csapat tagja is voltam.

Adott számodra ez a sport biztos alapokat ahhoz, hogy ma is jó formában legyél?

Természetesen. A jó kondi elengedhetetlen a hivatásomnál. Színpadi emberként állandóan mozognom kell, táncolni, bejárni a színpadot, buzdítani az embereket.

Rengeteget utazol, állandóan pörögsz. Hogy tartod karban magad mit sportolsz mostanában?

Szeretek túrázni, ha nyugalomra vágyom, vagy csak a gondolataimat rendezném, akkor szívesen elvonulok a természetbe. Olykor csak pár kilométeres, könnyű sétára vágyom, de szeretem a kihívásokkal teli nehezebb terepet is. Én így tudok lazítani. Egyben ez egy jó sport is, mert mindenemet jól átmozgatja és formában maradok a következő fellépésre is.

Merrefelé szeretsz kirándulni? Ilyenkor, télen is felhúzod a bakancsot és útnak indulsz?

Az új helyek felfedezése mindig örömmel tölt el, mostanában az erdélyi kárpátokban barangolok. Télen ritkábban van lehetőségem. Vigyáznom kell arra is, hogy nehogy megfázzak, mert az nagyban befolyásolja a hangom, a koncertek alkulását. De ha szép idő van, akkor azért elcsábulok egy-egy túrára a közeli hegyekbe. Most a bükki Nimród barlangba vágyakozom, nem véletlenül, hiszen Nimród regéje címen írtam pár évvel ezelőtt egy szimfonikus-népi operát, úgyhogy szeretném kideríteni, mit rejt ez a barlang. Egyébként is tudatosan látogatom meg a Nimród nevéhez kapcsolódó túra helyeket.

Milyen sportot nem próbáltál még?

Nagyon szeretek táncolni. Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy be kellene iratkoznom egy latin tánciskolába. A másik, ami érdekel, az a squash. Szerintem ez lesz a következő, amit kipróbálok.

Mi a véleményed a manapság annyira divatos „strong is the new skinny” szlogenről és mit gondolsz, hol van a határ az egészséges sportolás és a fanatizmus, a túlzásba vitt edzés és kalóriaszámlálás között?

Minden embernek az a legfontosabb, hogy önmagát a legjobban megismerje és szeresse. Ezáltal kialakíthat egy egészséges önbizalmat, nem hajszol elérhetetlen álmokat, tisztában kell hogy legyen önmagával, a korlátaival is. Természetesen kellő kitartásra is szert tehet, amellyel tágíthatja a lehetőségeit, akár a sportteljesítményben, akár az élet egyéb területein, de sosem szabad túlhajszolni magát, olyan ideálokat állítani, amelyek az ő egyéniségével összeegyeztethetetlen. Lehetek én úgy is fitt, egészséges, érezhetem magam akkor is szépnek, ha nem azokat a konfekció méreteket hordom, amelyeket a topmodellekkel reklámoznak. Az izmosan vékony testkép is mindenkinél mást jelent, az adott testalkathoz kell „igazítani”, abból kell kihozni a számunkra legjobbat. Nem másoknak kell megfelelni, az a fontos, hogy önmagammal legyek rendben, szeressem a testemet, és minden mozgás, vagy táplálkozás az én javamat szolgálja, én szeressem, ne a mások elismeréséért tegyem. Aki túlzásba viszi az edzést, vagy túlságosan a kalóriaszámolgatás rabja, azt gondolom, hosszú távon kimeríti testét, és a lelkét is, és nem feltétlenül helyes az önértékelése. A határ az egészséges és túlzásba vitt dolgok között mindenkinél más és más. És itt vissza is kanyarodok a gondolatom elejére. Aki kellően ismeri és szereti magát, az tudja, hogy számára hol húzódik ez a határ.

Nem csak a mozgás, de az egészséges táplálkozás is a mindennapjaid része. Miben nyilvánul ez meg?

Főként az alap szabályokat tartom be. Sok zöldség, fehér húsok, minimális szénhidrát, abból is inkább a gyümölcsök. Nem eszem például pékárut már legalább 10 éve. Ha van időm, szeretek magamnak főzni, sütni, így biztos lehetek abban, hogy mit eszek. Amikor vásárlok, akkor is tudatosan válogatom ki az alapanyagokat.

A családunkban többen vannak, akik valamilyen ételintoleranciában szenvednek. Szívesen kísérletezem olyan ételekkel, amelyeket ők is fogyaszthatnak. Azért, mert valaki például glutén- vagy laktózérzékeny, még ehet finom és tápláló ételeket. Mindig kutatom az ilyen izgalmas recepteket.

Vannak esetleg saját fejlesztésű receptjeid? Megosztanál velünk egyet?

Legutóbb egy családi ünnep alkalmával készítettem ezt a süteményt. Mindenki imádja a mákot, ez volt a kiindulási pont. A mákot pedig nagyon izgalmas volt ízvilágban ötvözni a szilvához. Ez lett a Szilvás-mákos Nóri süti. (A receptet itt találjátok!)

Az ünnepek alatt hajlamosak vagyunk elcsábulni. Nálad mi a helyzet?

Karácsonykor én is elcsábulok, hiszen az édesanyám finomabbnál-finomabb ételeket készít, így az ünnepi asztalnál nem számolom a kalóriákat. Inkább arra próbálok figyelni, hogy mértékkel fogyasszak mindenből, és az ünnepek után több mozgást iktatok be a hétköznapjaimba. Ilyenkor sűrűbbre veszem a jó kis szírégető kardió edzéseimet.

Mivel készülsz az ünnepekre sütiben és egyéb fogásokban?

Idén azt tervezem, hogy édesanyámtól ellesem a kunsági halászé főzésének fortélyait. Elmaradhatatlan tradícióként karácsony másnapján az egész nagycsalád nálunk vacsorázik. Ilyenkor mindig én főzöm a húslevest, gazdagon, sok zöldséggel. Második fogás a sültes tál, mindenféle finom zöldséggel. Süteményben elég maximalista vagyok. Volt olyan év, hogy 11 féle került az ünnepi asztalra. Nagy kedvenc a diós ötlapos, a szabolcsi almás-mákos szelet. Mindezeket cukormentesen, gluténmentesen készítem el.

Készítette: Szaniszló Hajnalka

ŐK AZ EXATLON HUNGARY MÁSODIK ÉVADÁNAK BAJNOKAI

A 8 KEDVENC EDZÉSTERVÜNK, 30 SZUPER GYAKORLATTAL