Szárnypróbálgatások
Tinédzserként az ember még csak a szerelem ízét kóstolgatja. Tapogatózik egy ismeretlen területen. Sokáig a suli legmenőbb sráca kellene, mert a lányok többsége érte van megőrülve, mert vagány, mert a fiúk szószólója. Első csók, első hosszabb kapcsolat, és a körvonalazódó személyiséggel az ideális párunkról alkotott kép is kezd összeállni. Később már partnerünkben a potenciális férjet és apát is keressük. Telnek az évek, és rádöbbenünk, nem feltétlenül mindig a legnépszerűbb fiú az, aki kell nekünk. Vannak lányok, akik az apukájukhoz hasonló fiút keresik, és vannak, akik a szülő teljes ellentétében találnak párra. Szerencsére különbözőek vagyunk. Egy biztos: az ember arra teremtetett, hogy párban éljen, de hogy zsák a foltját hogyan találja meg, arra már nincs pontos leírás.
Brad Pitt kell nekünk?
Hát, igen, az ideálok, akik megadják a követendő mintát a tökéletes férfi képéhez. Mindenki ismeri az általános receptúrát: legyen intelligens, legyen sármos, legyen erős, legyen humoros. Legyen csábító, de mellette a leghűségesebb férfi a földön. Vágjon az esze, mint a borotva. Legyen figyelmes, szeresse a gyerekeket. Nyújtson biztonságot, és mindig türelemmel, megértően viseltessen aktuális kedélyállapotunkban. Most leszögezem, hogy ilyen férfi nincs a földön, és ez jól is van így. A tökéletesben nincs hiba, nincs, ami felületet adna a konfrontálódásnak, mely néha állóvízbe dobott kő lehet egy kapcsolatban.
Ellentétek vonzásában
Hányszor volt olyan helyzetben, hogy ön a fehéret választotta, míg a párja a feketét, hogy ön a-t mondott, míg a párja azért is az ellentettjét? Biztos vagyok benne: sokszor. Sokan úgy vallják, hogy az azonos érdeklődésű emberek vonzzák egymást, ami helyénvaló, ha egy párkapcsolat építőköveit teszi le két ember. Jó, ha a két személynek hasonló az érdeklődési köre, a szerelemben, a világ alakulásában hasonlóak a nézeteik. Viszont egy kevés ellentmondás megadhatja a kapcsolat fűszerét. Más tekintetben is körbejárható az ellentétek vonzásának témája. Van, ahol teljesen eltérő társadalmi rétegből érkeznek a szerelmesek, és annak ellenére, hogy más értékrendben nőttek fel, kapcsolatuk harmonikusan tud működni.
A szinglik nagy csapdája
Beszélgettem fiatal nőkkel arról, mi az, amiért oly nehéz néhány nőnek párt találnia. A magyarázat sok esetben a túlságosan magasra tett igényekben rejlett. A sok elvárásnak a férfiaknak csak kis hányada felelne meg, a kérdés csak az, hogy vajon éppen ők szembejönnek-e velünk valaha? Mindenkinek vannak rögzült szokásai, amelyekből csak fogcsikorgatva vagy egyáltalán nem tud engedni. A túl magasra tett lécet sem képes minden férfi problémamentesen átvinni. És a szinglik túlzott elvárásai kapcsán mi a tanulság egy párkapcsolatban élő nő számára? Mindig legyen kompromisszumkészség és elfogadás. Nincsen olyan pár a földön, akiknél ne lennének időnként súrlódások. Együtt élnek már tíz éve, de a férje még mindig nem tudja, hogy hol tárolják a sajtreszelőt. Rendszeresen nem talál valamit a hűtőben, pedig csak le kellene egy kicsit hajolnia. De mi sem vagyunk jobbak, amikor reggel szétdobálva hagyjuk a ruháinkat vagy cipő- és táskakiállítást rendezünk az előszobában. Ám ezeknél a technikailag gyorsan megoldható dolgoknál sokkal fontosabb területen, a másik természetének elfogadásában is megértőnek kell lenni. Nem azért szeret egymásba két ember, hogy aztán egyből meg is változtassák egymást. Azért lobban fel a tűz a másik iránt, mert olyan amilyen, se több, se kevesebb. Az évek során persze mindenki hozzácsiszolódik a másikhoz, de társunk tisztelete, érzéseinek, szokásainak elfogadása – akkor is, ha esetleg feleslegesnek tartjuk azokat –, megértést kíván. Ez igaz szeretet esetében mindenféle nagyobb megalkuvás nélkül működik, ha pedig nem, akkor a kapcsolatban újabb és újabb problémák jelentkezhetnek, és idővel a kapcsolat végét is jelenthetik.
30 fölött
Amikor egy nő elér a nagy vízválasztónak tartott 30. életévéhez, úgy gondolja, hogy innentől már szinte mindenről lekésett. Ha nincs partnere, még inkább úgy érzi, hogy valami kimaradt az életéből, és most kell mindent – ha lehet, mondjuk háromnegyed év alatt – bepótolni. Így tehát párt keresni, férjhez menni, és gyorsan gyereket szülni. Ám ha foggal-körömmel küzdünk ezek megszerzéséért, könnyen abba a hibába eshetünk, hogy rossz döntéseket hozunk, rosszul választunk a nagy rohanásban, és a boldogságunkat nem ott találjuk meg, ahol kellene.
Amiért ő az igazi
Hazudnánk önmagunknak, ha azt mondanánk, hogy egy rosszul sikerült nap után egyszer se kérdeztük meg magunktól, miért is szeretjük ezt az embert, akivel együtt élünk? A válasz soha nem a tényszerű dolgokban rejlik: azért szeretem, mert ő a párom, és mert már nyolc éve együtt éljük az életünket. Sokkal inkább a tetteinkben keresendő a magyarázat. Elsőként is: képesek vagyunk megváltozni egy kicsit a másikért. Fiatal lányként megtanulunk főzni, csak hogy a másik kedvében tudjunk járni valami finom vacsorával. Reggel felkelünk hamarabb, hogy az időrabló tevékenységeket gyorsan elvégezzük, hogy aztán több időnk maradjon egymásra a hétvégén. De ő is gond nélkül partner olyan feladatokban is, mint a takarítás, sőt néha meg egy vacsorát is össze tud ütni. Aki ennél háziasabb férjet fogott ki, nagy szerencsével lelt párra. Onnan tudjuk, hogy ő a párunk, hogy le tudunk ülni vele beszélgetni, akár órákon át vitatni az élet dolgait. Ha problémánk van, megért és támogat, ezzel erősítve bennünk a hitet, hogy nem vagyunk egyedül, ha baj ér. Párunkkal az élet apróbb redői könnyedén kisimulnak, és észrevétlenül hozzáad valami pluszt a személyiségünkhöz, segít és bátorít. Egyből tudjuk, hogy őszintén szeretjük, amikor távol van, és aggódunk, mi van vele, és hogy baja ne essen. Ő az, akiért tűzön-vízen át harcolunk, ha kell, de a jó kapcsolat biztos jele az is, ha a nehezebb pillanatokat vidáman, humorral tudjuk áthidalni.
Ha a kanapén ülve ezekből a dolgokból már csak egyet is felfedeztünk, nyugodjunk meg, jól választottunk.
