A problémákat lazábban kezelők persze azonnal rávágják, mit aggódsz, vedd már egy kicsit könnyebben. Nem lehet állandó ellenőrzés alatt tartani a világot, mindennek oka van, ami történik. No persze, nem kell aggódni, de hogyan lehet „nem aggódni”? Egy felelősségteljes embernek mindig van min aggódnia – mondják. Azért az egyáltalán nem biztos, hogy jól is jár a rengeteg aggódással.
Az elsődleges cél nyilván az, hogy felismerjük, valósak-e az aggodalmaink, honnan származnak és miként éljük meg őket. Hogy aztán képesek legyünk irányítani őket, és megváltoztatni a hozzáállásunkat. Két amerikai pszichológus hat aggódó típust különböztetett meg, a besorolás tanulságos. Vajon felismeri önmagát?
Az általában aggódó
Ez a típus már azon is aggódni kezd, hogy a pincér össze fogja keverni a rendelést, vagy amiatt, hogy nem fog időben, zárás előtt odaérni a bankba. Néha csak azért aggódik, hogy kitöltse éppen felszabadult idejét.
Ennek megváltoztatásához meg kell tanulni különbséget tenni a termékeny és a nem termékeny aggódás között. Tegye fel a kérdést: mit ér el az aggódással? Segít abban, hogy felkészültebb legyen vagy még idegesebb lesz? Élesíti a figyelmét vagy csak megrémíti?
A produktív aggódás arra készteti, hogy alaposan készüljön fel. Előadást, beszámolót kell tartani a kollégák előtt? Tervezze meg gondosan, készüljön fel alaposan, a termékeny aggódás motiválja ebben. De azon felesleges morfondírozni, hogy mi lesz, ha senki sem jön el. Ezt a fajta aggódást nevezzük terméketlen aggódásnak, hiszen csak idegeskedést és szorongást szül. Azért is terméketlen, mert nem tudja befolyásolni a dolgok menetét.
Mit tehet, hogy ne aggódjon?
Jegyezzen le minden aggodalmat, ami zizeg a fejében. Ne gondolkozzon, csak írjon két percig folyamatosan. Aztán nézze át a listáját. Mely aggódások igényelnek konkrét intézkedéseket? Ezekkel kapcsolatban írja le a teendőket (félretenni pénzt a csekkekre, bemenni a hivatalba, megkérdezni az orvost stb). Ahova nem tudott konkrét cselekvési tervet írni, azok az improduktív, azaz terméketlen aggodalmak, csak rabolják az időt és emésztik az energiáját. Vezesse be a listaírást, egy héten több alkalommal is szánjon rá időt, és elemezze az eredményeket. Nézze meg, hány százalékban aggódik feleslegesen. Ha képes tudatosítani magában, mennyiszer gyötrődik feleslegesen, talán sikerül figyelmét és energiáját máshova összpontosítani.
Az ellenőr
Tudatosan vagy nem, de hisz abban, hogy képes ellenőrzése alatt tartani a világegyetemet a gondolatain keresztül. Úgy véli, ha eléggé aggódik, képes arra, hogy valami jó dolgot tegyen vagy megakadályozza valami rossznak a bekövetkeztét. Bizonytalan és fél a változástól, de úgy érzi, hogy meg tudja állítani a túlzott aggódást. Hacsak nem győz a totális kontroll iránti igénye.
Mivel nem tudja, mi fog történni a jövőben, arra használja az aggódást, hogy megvédje magát az ismeretlentől, ugyan vegyes eredménnyel. Az élet alapvetően múlandó és állandóan változó, a legjobb, amit tehet, hogy meg sem kísérli minden szinten kontroll alatt tartani, legfeljebb összegzi addigi tapasztalatait és eredményeit.
Mit tehet, hogy ne aggódjon?
Kezdjen visszaszivárogni a jelenbe. Mindig keressen valami kellemeset és vonzót az aktuális pillanatban, és arra összpontosítson. Ha sétál a kutyával, figyelje a lépések ritmusát. Ha narancsot eszik, fókuszáljon a csodás illatra, a gerezdek szépségére, színére, a narancs súlyára, ahogyan tartja a kezében. Ha a figyelme elkezd vándorolni, óvatosan hozza vissza. Használjon minél több efféle „dallamot”, ezek segítenek abban, hogy könnyebben megragadja az élet áramlását a fenyegető aggodalmak nélkül. Így kevesebb lehetőséget ad arra, hogy az aggodalmak visszakússzanak az agyába.
A jós
Azt hiszi, hogy az aggódása egyfajta barométer vagy jel, amely mutatja a jövőbeli katasztrófát. Ha ez a radar okozza az állandó aggódást, akkor ez valódi veszélyt jelent.
A nők egy része képtelen megkülönböztetni az aggodalmat és az intuíciót. Két védjegye van mindkettőnek: egyfajta közelgő végzetes esemény érzete és a változás fizikai érzékelése (hasogató fejfájás, ideges gyomor). De van egy fontos különbség. Az intuíció az, amikor elindul egy érzés, az aggódás pedig az agyban kezdődik, azaz gondolatként jelenik meg. Figyelje meg, melyik jelentkezik először. Lehet, hogy izgatott volt, amikor bemutatták az új kollégát. Lehet, hogy az intuíciója súgta, hogy nem lehet megbízni benne. De ha már aggódni kezd a munkája biztonsága, esetleg a pozíciója miatt, ezek a zűrzavaros érzetek valójában az aggodalom reakciói, nem a megérzésé.
Mit tehet, hogy ne aggódjon?
Használja az intuíciótesztet: az aggodalom szorongást idéz elő, az intuíció viszont nyugalmat. Ha az aggodalma rosszabbodik, csökkenti a koncentrálóképességét, előfordulhat, hogy a szorongásból származik. Az intuíció másfelől gyakran gyújt világosságot, a belső hang segít a döntéshozatalban, biztosabb lesz abban, hogy mit kell tennie.
Ne csak az érzéseket kísérő fizikai jelenségekre fordítson figyelmet, hanem arra is, hogy hogyan és mikor kezdte érezni őket. Ha érzi azt a zsigerből jövő érzést, akkor próbálja megkeresni, mi lehet a forrása, kérdezze meg magától, hogy mi okozhatta. Ha gondolatok eredményeként keletkezett, az aggodalom váltotta ki a szorongást, miután felismerte, hagyja elmenni.
A filozófus
Ezt a típust már nagyobb, fenyegető kérdések kísértik: „Mi értelme az életnek?” és „Mit jelent mindez?” Úgy érzi, anélkül nem lehet elkezdeni a napot, hogy ne töprengjen a világ menetét érintő vízióin. Úgy tűnhet, hogy ezt a nagy gondolkodást értünk, többiekért teszi, de ezzel csak a gondjait növeli. Ha az intellektuális elmélkedések helyett hétköznapibb mederbe tereli a gondolatait, azaz felvetődnek egyéb sürgető kérdések (munka, kapcsolatok, pénzügyek), nő a kétségbeesése. Sok szemlélődő filozófiai áramlat, mint a buddhizmus vagy a jóga, ellenjavallja a hatalmas és hiábavaló filozófiai elmélkedést. Azt tanítják, hogy összpontosítson a jelenre, arra, mi áll ön előtt most. Hozzáteszik, hogy a nagy, elvont témakörök keresése egyfajta tagadást is jelent. Sokkal hasznosabb, ha a tudatosságot és a figyelem összpontosítását gyakorolja.
Mit tehet, hogy ne aggódjon?
Csakhogy a kisebb aggodalmak sokszor hajlamosak arra, hogy nagyobb kérdéseket leplezzenek, amelyek például az énképre és társadalmi elfogadásra irányulnak, a nagyobb félelmek gyakran felülírják az égető, hétköznapi kérdéseket.
Először is, azonosítsa be, melyek a leggyötrőbb aggodalmai, és milyen gyakran jelentkeznek. Reggel, ébredés után, vagy amint meghallja a híreket? Mitől terelik el az aggodalmak?
Másodszor, adjon teret saját magának, és bonyolódjon bele a saját intellektuális kíváncsiságába – kihagyva a kísérő, rémisztő érzelmeket – használja az érzelmek jótékony levezetésére. Járjon el egy könyvklubba, ahol meg tudja vitatni a nagy társadalmi kérdéseket is, így megélheti a világmegváltást, de ne engedje, hogy elárassza önt, mindig hagyja a vitát a klubban.
Az újrafeldolgozó
Hosszasan töpreng a korábbi beszélgetéseken és történéseken, mondhatni a végtelenségig. Azt hiszi, hogy ha visszatér és elegendő időt szán a múltbeli ügyekre, akkor valahogy jobban érzi majd magát. Mintha képtelen lenne leállítani a folyamatos sajnálkozást a történtek miatt.
Ami történt, megtörtént – de ő próbálja megváltoztatni vagy kijavítani a múltbeli eseményeket. A negatív belső párbeszédek felkavarják, a sajnálat, a kétely, a bűntudat mindennapos vendége.
Felülírja korábbi döntéseit? Elítéli vagy fenyegeti saját magát, ilyesmiket gondolva: „Mindig hülyeségeket beszélek. Nem kellett volna odamennem stb.” Ha igen, akkor érdemes vizsgálat alá vonni belső párbeszédeit, mert ezek lesznek az aggodalom forrásai.
Mit tehet, hogy ne aggódjon?
Fejezze be a történetek átírását, azt, hogy visszalép újra és újra a múltbeli eseményekhez vagy beszélgetésekhez. A pszichológus azt tanácsolja, írja le, mi történt, hogyan járt el és mit fog csinálni másképpen legközelebb. Keresse meg az aggódásra utaló szavakat, mint a lehet, inkább, mindig, soha, talán, mégsem stb., és cserélje ki őket reálisabb, aktívabb kifejezésekre, mint: tudom, képes vagyok, előnyben részesítem, eldöntöm, választok, van lehetőségem stb.
Értékes tapasztalatokat szerezhet ezzel a munkával, azt a bölcsességet, mellyel éretten tudja kezelni a dolgokat, ha a helyzet újra előáll. Ha elkészült, zárja le a kitalált történetek írását egyszer s mindenkorra.
Az univerzális aggódó
Aggódik a bolygó sorsa iránt, megterhelő gondolatokat hordoz a háború, az éhség és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása témakörében. Úgy érzi, az a kötelessége, hogy ezeket a kérdéseket számon tartsa a gondjai színes palettáján, hogy ennek révén valamilyen módon segítsen javítani a helyzeten.
Hasonló a filozófushoz, az univerzális aggódó érintve érzi magát a globális kérdésekben, bár neki nincsenek kész vízió. Mindannyian érintettek lehetünk a béke, a biztonság, a jólét, az egészség és környezetünk megóvásának ügyében. De amikor ezek a kérdések háttérbe szorítanak minden mást, azzal a saját bűntudatát próbálja tagadni. („Hogyan aggódhatnék a mosás, takarítás miatt, amikor épp háború folyik, a bolygó melegszik és a tenger szintje emelkedik?”)
Itt az ideje, hogy visszahúzza a gyeplőt egy kicsit. Bár a jövő iránti elkötelezettség és az együttérzés is csodálatra méltó, az ebbe fektetett energiáit és képességeit más területeken hasznosítsa.
Mit tehet, hogy ne aggódjon?
Állítsa egymás mellé a tetteket és az értékeket. Az aggódás helyett cselekedjen, vegyen részt olyan megmozdulásokban, amelyek válaszokat adnak a globális problémákra. De a legegyszerűbb az, ha mondjuk a háztartása szintjén dolgoz ki stratégiát a környezettudatosságra. Változtassa meg vásárlói szokásait, szervezzen parktakarítást, az aggódásra szánt rengeteg energiát konvertálja értékes és hasznos cselekedetekké.
STRESSZES A GYEREK – TANÍTSA MEG LEVEZETNI
MIKOR JELENT PROBLÉMÁT, HA ÚGY ÉREZZÜK, HOGY MAJD KIUGRIK A SZÍVÜNK?
