Szorongásos zavarok
A szorongás akkor kóros, ha a beteg félelme irracionális: egy mások számára teljesen hétköznapi, lényegtelen inger váltja ki. Ha a kóros félelem állandósul, a mindennapi életvezetés ellehetetlenül. Élete folyamán a népesség több mint negyede átél valamilyen szorongásos betegséget, tehát bátran mondhatjuk, hogy népbetegségről van szó. A szorongásos zavarok kialakulásában az öröklött tényezők mellett a nevelés és a környezeti hatások is szerepet játszanak.
A gyerekkor meghatározó a szorongásos zavarok szempontjából is: fontos, hogy a gyermekek félelem nélkül, védett környezetben nevelkedjenek. A szülőknek nem szabad túl magas követelményeket állítaniuk a gyerekek elé, a kitűzött céloknak mindig összhangban kell állniuk a gyermekek értelmi-érzelmi-fizikai teljesítőképességével. Fontos a dicséret, az, hogy a gyermekekben kialakuljon az önbecsülés.
Legyen számukra világos és egyértelmű, miben jók, miért értékesek, ne okozzon lelki sérülést, ha bizonyos elvárásoknak nem tudnak megfelelni. A szorongó gyermekekből szorongó felnőttek lesznek!
Fizikai és érzelmi tünetek
A szorongó ember fizikai tünetei nagyon jellemzőek. A leggyakoribb jelek közé tartozik az arc és a mellkas bőrpírja, amely meleg érzéssel is járhat, miközben a végtagok hűvösek. Mivel a nyáltermelés csökken, a szorongó ember szája száraz, beszéde így színtelenebb. Előfordul, hogy a beteg köhögéssel, krákogással próbálja zavarát oldani. A szorongás növeli a verejtékmirigyek aktivitását, így a fokozott izzadás is jellemző tünet. A szem is árulkodik a félelemről: a szorongó ember pupillája tág, és szaporábban pislog. A szemkontaktust nem tudja tartani.
A szorongás a légzést és a szívet is érinti. A légzés szapora lesz – pánikroham esetén ez végtagi görcshöz vezethet –, és gyakori a mély sóhaj is. Ez utóbbinak szorongáscsökkentő hatása van. A pulzusszám növekedhet, illetve csökkenhet is. A mozgásban megfigyelhetők gátolt tünetek, amikor a mozdulatok kimértek, óvatosak, és a túlmozgás is, amiknek jó része a szorongás enyhítését szolgálja. Jól ismert kép: ügyintézéskor, orvosi rendelőben ülve várakozunk, miközben a mellettünk ülő rázza a lábát, „izgágáskodik”, azaz szorong.
Az érzelmi megnyilvánulások is eltérőek lehetnek. Akad, akinek „a hangja is elmegy”, gesztusai, mimikája szinte csak jelzésértékű, míg másra a fokozott közlési vágy a jellemző. A szorongás gyakran vezet a társas kapcsolatok megszűnéséhez, elmagányosodáshoz, alkohol- és kábítószerfüggőséghez. Ezek egyik elkerülhetetlen következménye a depresszió és sok esetben az öngyilkosság.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szorongó típusú emberek körében lényegesen gyakrabban alakulnak ki szív- és érrendszeri betegségek.
Kezelés
A szorongásos zavarokat gyógyszerekkel és pszichoterápiával, stresszoldó módszerek elsajátításával és rendszeres alkalmazásával lehet gyógyítani. Légzőgyakorlatokkal, relaxációval, meditációval egyszerűen és szinte bárhol csökkenthető a stressz. Az életmód is jelentősen befolyásolja a szorongás mértékét: a megfelelő étrend, a rendszeres mozgás és a pihentető alvás sokat segít a stresszoldásban.
