Testkép- és táplálkozási zavarok nyomában

A testkép- és a táplálkozási zavar felismerése nem egyszerű, mert néha vékony a határ a még elfogadható és a már kóros között. Dr. Gajdács Ágnes belgyógyász, obezitológus, a MediFat igazgatójának írása segíthet eligazodni a témakörben.

Fotó: Shutterstock

Hűtőfosztogatás éjjel – éjszakai evés szindróma és aludva evés

A „vacsorázz, mint a koldus!” alapelv helyét manapság a bőséges vacsora vette át. Előfordul ilyenkor a túlevés, sőt néha a késő esti falatozás is. Ez még nem jelent gondot, viszont aki rendszeresen, hetente minimum kétszer a késő esti, éjszakai órákban is eszik, a napi kalóriabevitelének 25–50%-át az éjszakai nasik teszik ki, és úgy érzi, képtelen elaludni, amíg nem evett, annak valószínűleg éjszakai evés szindrómája van. Az éjszakai evés szindróma táplálkozási zavar és alvászavar egyben, a lakosság 1-2%-át (ezen belül az elhízottak 10%-át, a súlyosan elhízottak 28%-át) érinti.

Az éjszakai evés oka lehet a stressz, az a hit, hogy alvás előtt enni kell, az éjszakába nyúló tévézés, internetezés, a felborult leptin-, melatonin- vagy szerotoninegyensúly.

Az éjszakai evés szindróma a fokozott kalóriabevitel miatt együtt járhat súlyfelesleggel, cukorbetegséggel, inzulinrezisztenciával. A legalább két hétig vezetett táplálkozási napló segíti a diagnózis felállítását, valamint az aludva evéstől való elkülönítését. Az aludva evés alvászavar. Az érintett nem ébred fel, nincs tudatában az evésnek. (Kezelése alvásambulancián történik.)

Sikeres fogyókúra 7 lépésben – Mit tanácsok a dietetikus?

Nem tudom abbahagyni az evést – falásroham, túlevéses zavar (binge eating)

Néha előfordul, hogy többet eszünk a kelleténél. Az a rossz szokás is gyakori, hogy valaki egyszerűen szeret jó sokat enni. A túl jó étvágy azonban különbözik a falásrohamtól, ami akár a túlsúlyosok 30%-át is érintheti.

E táplálkozási zavar jellemzője: meghatározott idő (pl. 2 óra) alatt, akár éhségérzet nélkül, olyan mennyiségű étel elfogyasztása, esetleg már a kellemetlen telítettségérzésig, amely meghaladja azt, amit az emberek többsége hasonló idő alatt és körülmények között elfogyasztana.

A falásroham alatt kontrollvesztés érzése áll fenn. A falásrohamra gyakran magányos evéskor kerül sor. Utána gyakori a bűntudat, de nincs úgynevezett kompenzáló viselkedés, például a bulimiásokra jellemző önhánytatás, hashajtás. A falásrohamok átlagosan legalább hetente kétszer lépnek fel, minimum 6 hónapon keresztül. A falási rohamok akár napokig eltarthatnak. Az érintettek körülbelül 50%-a túlsúlyos/elhízott.

A túlevéses zavarban szenvedő elhízottak az átlag elhízottakkal összevetve több kalóriát fogyasztanak mind a falási rohamok alatt, mind a köztes időszakokban. Sokszor kaotikus evési szokások jellemzik őket, több édességet fogyasztanak, és gyakoribb a nassolás. Azonos testsúly mellett a túlevéses elhízottak súlyosabbnak ítélik önmagukat, és erősebben hatnak rájuk az alakot, a testsúlyt kritizáló negatív megjegyzések.

Az egészséges is lehet kóros – egészségesétel-függőség (orthorexia nervosa)

Érdemes törekedni az egészséges ételek, italok fogyasztására, bár az egészséges kategória is lehet személy-, állapot- vagy betegségfüggő. Az egészségesétel-függőség viszont túlmutat az átlagos odafigyelésen.

Az orthorexiában szenvedők többnyire túlzott, kiterjedt hiedelemrendszeren alapuló szabályokat tartanak be a táplálkozásra vonatkozóan. A hangsúly az étel/ital minőségén (pl. bio) lehet.

De e táplálkozási zavar során az is előfordulhat, hogy egy vagy több összetevő kizárásra kerül meggyőződésbeli okokból, például „mindenmentes” táplálkozás (itt természetesen nem a különféle diagnosztizált betegségek, allergiák, intoleranciák esetén tartandó gyógydiétákról van szó!). Az orthorexiások étrendje akár annyira egyoldalúvá válhat a túlzott egészségesre törekvés miatt, hogy az már káros lehet.

Hogyan sportoljon, ha elmúlt 40? Az orvos válaszol

Hamis tükör – Fatorexia

A fatorexiások valójában túlsúlyosak vagy elhízottak, testméreteiket mégis ideálisnak tartják, vagy több kilóval kevesebbnek gondolják magukat a ténylegesnél. Sőt mások (például a saját gyerekeik) testsúlyát is alábecsülik.

A mérlegelés eredménye számukra nagy meglepetés, mert nem szokták mérni a testsúlyukat.

Illetve gyakran a tükörképükkel való szembesülést is kerülik, nem néznek tükröződő felületekre, kirakatra. Mivel nincsenek tudatában a súlyfeleslegüknek, nagyon nehéz őket fogyásra ösztönözni. A súlyfelesleggel összefüggő betegségek kockázatát is figyelmen kívül hagyják.