1. Nátrium-nitrit (E250), nátrium-nitrát (E251)
A nátrium-nitrit jól oldódik vízben, oxigénnel érintkezve nátrium-nitráttá alakul. A nátrium-nitrát a természetben salétrom néven létezik, az élelmiszeriparban tartósítószerként alkalmazzák. De a nátrium-nitrát a leveles zöldségekben is előfordul, megtalálható sajtokban, húsételekben is. Természetazonos, így a szervezetre nem káros. Azonban a nátrium-nitrát savas közegben, hő hatására nátrium-nitritté alakulhat, és ez a visszaalakulási folyamat akár a testünkben is létrejöhet. Ha megtörténik a nátrium-nitritté alakulás, káros anyagok – úgynevezett nitroaminok – képződhetnek, amelyek rákkeltő hatásúak. Ügyeljünk, hogy a védőgázas csomagolás ép legyen, ha ilyen csomagolású felvágottat, kolbászt, sajtfélét vásárolunk.
2. Butil-hidroxi-anizol (BHA E320) és butil-hidroxi-toluol (BHT E321)
Szintetikus anyagok, hatásuk igen kedvezőtlen. Pedig a BHA-t sokféle termék esetében használják tartósítószerként, állagjavítóként. Állatkísérletek során megfigyelték a BHT rákkeltő hatását, de tapasztaltak a rák kialakulását gátló hatást is. Az azonban biztos, hogy a kísérletek során elváltozásokat figyeltek meg a pajzsmirigy működésében, az immunrendszerben, sőt a májra sem volt jó hatással. De allergiát is kiválthatnak, az arra hajlamosaknál különösen figyelni kell. A BHT használatát csak nagyon kevés termék esetében engedélyezik, ilyen például a rágógumi. A BHA levesekben, halkonzervekben, dobozos müzlifélékben, előre csomagolt mogyoróban és diófélékben, fűszerekben használatos. Ez a kevésbé ártalmas anyag a kettő közül, de az allergiát generáló hatás erre is érvényes. Sajnos, mindkettő felhalmozódhat a zsírszövetben.
3. Propil-gallát
Sokszor együtt alkalmazzák a BHA-val és a BHT-vel. A gallátok gátolják, hogy a zsírok oxigén hatására tönkremenjenek. Különféle zsírtartalmú élelmiszerek esetében szokták használni, mennyiségi korlátozással. Előre csomagolt dobozos süteményeknél, porleveseknél, rágógumiknál, müzliszeleteknél, snackeknél fordulhat elő. Érzékenyebb szervezetnél sajnos, ez is allergiás reakciót válthat ki. Azoknál, akik közvetlenül érintkeznek vele – például a pékek – akár bőrirritáció is előfordulhat, de a fogyasztása után száj- és nyálkahártya-irritáció is jelentkezhet.
4. Nátrium-glutamát (E621)
Az egyik legsűrűbben alkalmazott élelmiszer-adalékanyag. Az ázsiai konyhában már nagyon régóta alkalmazzák, az egyik legelterjedtebb ízfokozó. Elsősorban hústartalmú vagy inkább húsízű élelmiszerekben fordul elő, de szívesen használják zacskós leveseknél, mártásoknál, szószoknál, salátákban, felvágottakban, chipsekben, fűszerekben, sőt, pácolt húsokban is. Nagyon komoly mellékhatásai lehetnek, például fejfájás, hát- és nyaki fájdalom, szapora szívdobogás. Nagyon veszélyes adalékanyagként tartják számon, olyannyira, hogy csecsemők 12 hetes korukig nem is kaphatják. A köznyelv MSG-nek is nevezi.
5. Transzzsírok
A transzzsírt nagy mennyiségben állítja elő az élelmiszeripar növényi olajok hidrogénezése folyamán. A hidrogénezés során a folyékony olajokból szilárdabb terméket – margarint – készítenek, amelyek kényelmesebben és hosszabb ideig használhatók. Ám a folyamat közben a zsír egy részének kémiai szerkezete megváltozik, és transzzsír lesz belőle. Előfordul azonban transzzsír a természetben is, méghozzá a kérődző állatok – szarvasmarha, birka – tejében. A tartósított vagy készételek zsírtartalmának akár a 45 százaléka is lehet transzzsír, míg transzzsír természetes módon az élelmiszerekben, például a tehéntejben, csak 2-5 százalékban fordul elő. A transzzsírok növelik a rossz és csökkentik a jó koleszterin mennyiségét. Növelik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, sőt, a stroke esélyét is. A margarinon kívül megtalálhatók a gyorséttermek ételeiben, chipsekben, sós rágcsálnivalókban, péksüteményekben.
6. Aszpartám
Évtizedek óta tartó vita tárgyát képezi, hogy káros-e, és ha igen, mennyire az aszpartám nevű mesterséges édesítőszer. Az aszpartám két, szintetikus úton előállított aminosavból áll, aszparginsavból és fenilalaninból, azonban a szervezetbe kerülve tovább bomlik alkotórészeire, így aszparginsav, fenilalanin és metanol lesz belőle. Mivel az oldott állapotú aszpartám már 30 fokon elkezd bomlani, forró italokba nem is javasolt a használata. Az anyagcsere-folyamatok során minden összetevő hasznosul a szervezetben. A metanol azonban nagy mennyiségben köztudottan káros a szervezetre, ezt a mennyiséget 10 grammban határozták meg. Az aszpartámnak több mellékhatása is ismert, így látászavar, ingerlékenység, hasmenés, álmatlanság, túlzott szomjúság, bőrviszketés.
Fotó: shutterstock
7. Aceszulfám-K
Az aceszulfám-K szintetikus, fehér, kristályos por, amely kb. 200-szor édesebb, mint a szacharóz. Egyelőre nem ismert semmilyen negatív mellékhatása. A szervezetben nem bomlik le, változatlan állapotban ürül ki. Nem befolyásolja az inzulin- és vércukorszintet sem. A veszélye abban rejlik, hogy az élelmiszeriparban gyakran az aszpartámmal együtt alkalmazzák. Elsősorban cukormentes üdítőitalok, gyümölcslevek, lekvárok, szószok esetén használják, de előfordul, hogy rágógumiban is felhasználják ízfokozóként. A napi megengedett beviteli mennyiség testsúlykilogrammonként 9,0 milligramm.
8. Ételszínezékek
A legtöbb ételszínezék természetes alapanyagból készül vagy legalábbis ártalmatlan, de akad néhány szín, amelyet mesterségesen állítanak elő. Ha lehetőségünk van, válasszunk színezéktől mentes termékeket. A legnagyobb veszélyt az extrém színek rejtik, ezeknek akár rákkeltő hatásuk is lehet. Igaz, hogy ez a nagyobb mennyiségekre igaz, de a veszély mégis bennük rejlik. Vese-, máj- és lépkárosító hatásuk is lehet, de hatásukra előfordulhat pajzsmirigy- vagy idegrendszeri elváltozás is. Ennek ellenére gyakran használják őket. Például az amarántot (E123) aperitifborokban vagy olyan alkoholos italokban, amelyeknek 15 százaléknál alacsonyabb az alkoholtartalmuk. A gyümölcsalapú élelmiszerekhez gyakran használnak eritrozint (E127), édességek külső cukorbevonatához pedig gyakran alkalmaznak alumíniumot (E173).
9. Fehér cukor
Talán a szó szoros értelmében nem adalékanyag, most mégis ide soroljuk, ugyanis elképzelni is nehéz, hányféle terméknek a tartósításához használnak cukrot. Ezekből a rejtett cukrokból könnyedén összejön akár naponta is akkora mennyiség, amely már káros a súlyunkra és az egészségünkre. Például a csomagolt salátákban is akad ám rejtett cukor, de vessünk egy pillantást a paradicsomszószok, mustárok, egyéb üveges szószok, salátaöntetek összetevőire. Bizony, ezek mind cukortartalmúak. És ne feledjük: a csökkentett cukortartalom nem egyenlő a cukormentességgel!
10. Szódium-klorid
Vagyis étkezési só. Bizonyos mennyiségű sóra természetesen szüksége van minden szervezetnek. Ám a modern világ átesik a ló túlsó oldalára. Tulajdonképpen hasonló veszélyekkel bír, mint a cukor. Gyakorta a só is teljesen rejtett formában kerül az élelmiszereinkbe, célja szintén a tartósítás. A túl sok só azonban rendkívül káros a szívre és az érrendszerre, megköti a vizet, ezáltal láb- és kézdagadást, veseelégtelenséget is okozhat. Ha körbenézünk egy élelmiszerboltban, számos olyan terméket találunk, amely túl sok rejtett vagy nem is annyira rejtett sót tartalmaz. Ilyen a sok fűszerkeverék, az ételízesítők, a zacskós szószok, mártások, levesek, porlevesek, félkész tésztafélék. De sok só lehet egy doboz margarinban, nem is beszélve a són kívül még számos káros anyagot rejtő chipsekről, rágcsálnivalókról. Igyekezzünk kerülni ezeket a termékeket, vagy ha életünk könnyítésére ilyesmit vásároltunk, ne használjunk az ételek elkészítéséhez még több hozzáadott sót.
