Mindegy, hogy az állóképességünket akarjuk növelni vagy esetleg súlyfeleslegtől szeretnénk megszabadulni, egy dolgot nem szabad elfelejteni: testet formálni, fogyni csak kitartó munkával lehet, ami tudatos táplálkozást és rendszeres mozgást jelent. A táplálkozás átalakítása, megreformálása nem könnyű, de talán nem okoz annyi nehézséget, mint a rendszeres mozgás.
A legfontosabb kérdés: hol sportoljunk? Mozogni nem csak edzőteremben lehet, bár kétségtelenül a legmegfelelőbb hely, ha eredményeket szeretnénk elérni és közben jól is akarjuk érezni magunkat. Vannak, akik nem vágynak edzőterembe, mások szívesen mennének, de valamiért mégsem teszik. Összegyűjtöttük a leggyakoribb kifogásokat.
Nincs időm!
Valóban vannak olyan élethelyzetek, amikor szinte képtelenség a munka és a család mellett beiktatni heti egy-két edzőtermi látogatást, de egy kis odafigyeléssel általában ez a probléma is megoldható. Előfordulhat, hogy korábban kell kelni egy kicsit, esetleg később lefeküdni, mint a család többi tagja, de megéri a fáradságot. Vannak olyan helyek, ahol a kisgyermekek felügyelete is megoldott, és egyre több cégnél tartanak órákat ebédidőben.
Kínosan érzem magam a megjelenésem miatt
Higgyék el, senki sem azért jár edzőterembe, hogy a másikat bámulja. Sőt ezeken a helyeken általában önmagukra figyelnek az emberek, a saját korlátaikat feszegetik. Bár a reklámokban mindig karcsú hölgyek és izmos urak gyúrnak, a valóság az, hogy hús-vér emberek küzdenek a gépeken, izzadnak az órákon, akik egyáltalán nem tökéletesek.
A ruha márkája sem fontos, a lényeg a tisztaság.
Nem tudom elvégezni a gyakorlatokat/nem értek a gépekhez
Az aerobik- és személyi edzők azért vannak a teremben, hogy segítsenek a gyakorlatok helyes kivitelezésében és a gépek szakszerű használatában. A jó edző betartja a prevenció, azaz a megelőzés elvét, nem terheli túl a vendégeit és mindenki számára a neki megfelelő edzést mutatja. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenkinek személyi edzőhöz kell járnia, elegendő az is, ha kis segítséget kér, hiszen az edzés akkor igazán hatékony, ha teljes tudatossággal végezzük.
Fotó: Shutterstock
„A személyi edző fantasztikus.”
Gönczi Márta (47)
Harmincévesen kezdtem el mozogni, amikor észrevettem az első halvány cellulitiszcsíkokat a combomon. Egy ismerős callaneticsóráira jártam heti kétszer másfél órában, később pedig napi rendszerességgel a Margitszigeten futottam. Eleinte persze nem tudtam sokat futni, szépen lassan emeltem a távot. Futottam esőben, napsütésben, ha kihagytam egy alkalmat, hiányzott. Körülbelül három hónap alatt elmúlt a cellulitiszem! Tíz éve kezdtem el edzőterembe járni. Először csak a gépeket használtam, nagyon élveztem ezt a számomra újfajta mozgást. Szerencsére olyan az alkatom, hogy hamar látszik az eredmény: fogytam, és szépen kirajzolódtak az izmaim. A következő váltás az volt, amikor egy új edzőteremben remek társaságba csöppentem, és elkezdtem csoportos órákra járni. Szeretem, mert széles a választék: pilates, zumba, pump, egy héten több órán is részt veszek. Pár hónapja személyi edzőm van, ami újabb nagy változás. Ha elgondolom, hogy amikor elkezdtem mozogni, magamra voltam utalva, ahhoz képest óriási a különbség. Szabályosan végzem a gyakorlatokat, személyre szabottan, a saját ritmusomban, ez valami fantasztikus!
„Számomra fontos a többiek visszajelzése.”
Demjén Nikoletta (24)
Köszi szépen, szerintem tök jó! 
Annyit módosítanék rajta, hogy a csoportos óráknál nekem a legfontosabb a jó hangulat, amit egyrészt az oktató, másrészt a közös mozgás öröme hoz létre, és utána következnek azok a tényezők, amelyekről írtál.
Négy hónapja járok edzőterembe. A barátnőm mesélt a helyről, ahol ő edző, és mivel mindenképpen szerettem volna mozogni, gondoltam, belevágok. Lehet, hogy az utcáról nem sétáltam volna be, de így, hogy hallottam, milyen jó oktatók vannak és milyen kellemes a hangulat, már csak időt kellett szakítanom az edzésekre. Sajnos az elmúlt években időhiány miatt nem mozogtam rendszeresen, és most is ez a legnehezebb számomra: rohanok, hogy az esti órákat elérjem, illetve még hétvégén tudok időnként tornázni. Én ugyanis a csoportos órákat szeretem: egyrészt remek a hangulat az oktatónak és a társaságnak köszönhetően, másrészt számomra nagyon fontos annak megtapasztalása, hogy másoknak sem sikerül minden elsőre. Rájövök, hogy ők sem tökéletesek, és ettől máris kevésbé érzem ügyetlennek magam. Így a kezdetektől tetszik és élvezem a mozgást, nincs kudarcélményem.
„Kitartó vagyok és elszánt.”
Balogh Tünde (38)
Számomra nagyon fontos a mozgás, ezért elszántságból nálam nincs hiány. Tinédzserkoromban minden lehetséges sportot kipróbáltam, amit lehetett: dzsúdóztam, tollasoztam, teniszeztem, úsztam. Egyetemistaként találkoztam először a csoportos alakformáló órákkal. Nagyon megtetszett ez a mozgásforma, hetente kétszer jártunk órákra a csoporttársaimmal. Emellett futottam és utána levezetésképpen mindig tollasoztunk a barátnőmmel. A sportot akkor hagytam abba, amikor babát szerettünk volna. Aggódtam, nehogy a kemény edzések miatt ne sikerüljön teherbe esnem, így inkább „pihentem”. Miután megszülettek a gyerekek, fél évig nem tornáztam, de utána újra elkezdtem edzőterembe járni. Ekkor már egyértelműen az aerobikórákat részesítettem előnyben. Sok mindent kipróbáltam − a húszas éveimben például az kellett, hogy nagyon kemény legyen az edzés, ezt akkor a step aerobikban találtam meg −, ma már inkább a hagyományosabb alakformáló edzéseket szeretem.
A gépek nem nagyon érdekeltek, de egyszer nem jött a csoportos órára a tanár, és akkor felajánlották, hogy eddzek. Rossz volt, hogy nem volt senki, aki elmondta volna, mit hogyan csináljak. Az utóbbi időben már viszonylag rendszeresen dolgozom gépeken is, de csak óvatosan. Főleg a futópadot szeretem, mert remekül kiegészíti az aerobikórát.
