A magyar mérnök, aki 4 év alatt biciklizte körbe a Földet

Jól fizető mérnöki állását hagyta hátra, és mindenét eladta, hogy belevághasson a különleges utazásba Illés Adrián.

– 2015. június 13-án kezdődött és 2019. június 23-ig, vagyis 1473 napig tartott a nagy kalandom – mondja Adorján, aki a négy évig tartó útja során bejárta Ázsiát, Ausztráliát, Észak- és Dél-Amerikát, és megtapasztalta a veszélyt, az időjárási viszontagságokat, és amint azt külön kiemelte, az emberek segítőkészségét.

A nem mindennapi, 46 ezer kilométeres út során aludt dzsungelben, erdőben, fürdött folyóban, vízesésben, az összes óceánban, útja során harminckilenc országot érintett, és mint azt külön kiemelte, járt számos, a hegymagasihoz hasonló termelői piacon.

Hónapokat töltött a világ legszebb helyein

– Budapestről indultunk el keleti irányba barátommal, Szabó Ádámmal. Másfél évig együtt utaztunk, aztán szétváltunk, majd egy év múltán ismét találkoztunk, de az utolsó szakaszt már külön tekertük végig – meséli. – Szerbia, Bulgária, Törökország, Grúzia, Örményország útvonalon haladtunk, majd India következett, és Baliból repültem Ausztráliába. Három hónapot töltöttem ott, másfél hónapot Új-Zélandon, három hónapot Japánban, majd Hawaii, Észak- és Dél-Amerika következett, és négy év távollét után, 2019-ben repültem vissza Európába. Madridban szálltam le a gépről, és onnan már „csak” haza kellett tekerni – mondja mosolyogva Adorján. – Amikor újra Magyarországra értem, nem tudtam visszafojtani a könnyeimet, igaz, nem is akartam.

„Aludtam rendőrségen és templomban is”

Megtudtam, hogy a bringa súlya a szükséges felszereléssel, sátorral, hálózsákkal együtt ötven kilogramm volt, így a saját testsúlyával együtt mintegy 120-130 kilogrammot mozgatott, hajtott közel 46 ezer kilométeren keresztül.

– A szállásomul gyakran a sátor szolgált, de az is előfordult, hogy befogadtak a helyiek. Megtapasztaltam, hogy általánosságban sokkal kedvesebbek az emberek, mint azt a média előadja. Amerikában azt mondták, Mexikóba ne menjek, mert kinyírnak, Mexikóban meg azt, hogy Kolumbiába ne. Én viszont azt tapasztaltam, hogy a közlekedés sokkal nagyobb veszélyt jelentett. Aludtam rendőrségen, templomban, kolostorban, tűzoltóságon, pékségben, patikában, és tényleg sokan segítettek nekem. Természetesen veszélyektől sem volt mentes az utazás, szinte hetente egyszer majdnem elütöttek, előfordult, hogy szélviharba keveredtem, jégeső zúdult rám, illetve egy-két tárgyat el is loptak tőlem. Indiában egy kilométerórát, máshol biciklis cipőt, Indonéziában és Nicaraguában pedig telefont, de minden nehézség mellett annyit kaptam az élettől, és olyan sokat tanultam, hogyha újra útra kellene kelnem, megint megtenném – tette hozzá.

Tartalmas élet a komfortzónán kívül

Maga az ötlet egyébként barátjától, Szabó Ádámtól származik, vele indult el Adorján, együtt vágtak bele a nagy kalandba. Mindketten körbetekerték a Földet, részben más útvonalon, különválásuk oka inkább a próbatétel, az egyedül való helytállás tesztje volt részükről. Adorján mindenét pénzzé tette az utazáshoz, így a hét év munkaviszony után járó végkielégítéssel együtt 4 millió forintja gyűlt össze, ebből vett egy strapabíró túrabiciklit. A maradékot osztotta be, napi 1500 forintos költséggel számolt.

– A komfortzónán kívüli élet vált a komfortzónámmá. Reggelente még nem tudtam, hol fogok aludni este – teszi hozzá. – Folyamatosan változott körülöttem a táj, az emberek, az éghajlat, a nyelv, a kultúra, tulajdonképpen minden. Bár magamra voltam utalva, mégis azzal az érzéssel utaztam, mintha fentről valaki segítette, vigyázta volna lépteimet. Megtanultam hallgatni a belső hangomra, és érdekes dolgokat tanultam, tapasztaltam saját magamról, az életről és a világról.

Forrás: veol.hu