Az Országos Kéktúra története több mint 90 évvel ezelőttig nyúlik vissza, túramozgalommá pedig az 1950-es években vált. Az elmúlt hosszú évtizedekben a Kéktúra egyre „épült-szépült”, a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) kiemelt feladatként kezeli a fejlesztését.

A Kéktúrában az a nagyszerű, hogy legyen az ember akár kezdő természetjáró, akár tapasztaltabb túrázó, biztosan megtalálja a saját maga számára legtökéletesebb szakaszt. Aki egy könnyebb túrával kezdené, annak ott van például a hűvösvölgyi szakasz a Budai-hegységben (például az Árpád-kilátóval) vagy a Tapolca-Badacsonytördemic etap (a Szent György-heggyel, a Szigligeti várral). Aki pedig vadregényesebb, nagyobb kihívást jelentő útra vágyik, az többek között a börzsönyi (a 938 méteres Csóványossal) vagy a zempléni részek felé veheti az irányt. Az biztos, hogy bármerre is járunk, lenyűgöző látványban és maradandó élményben lesz részünk!

 

 

Fejlesztések az elmúlt évtizedből

2019-ben rekordot döntött a kéktúrázók és a kéktúrákat sikeresen teljesítők száma, idén tavasszal pedig az Országos Kéktúra bekerült a National Geographic által 2020-ra leginkább ajánlott huszonöt utazási célpont közé. Az MTSZ szakmai igazgatójával, Stramszky Judittal arról beszélgetünk, hogy miben is rejlik a Kéktúra szépsége, sikere, és a szövetségnek milyen célkitűzései vannak a közeli és távoli jövőre nézve az útvonallal kapcsolatban.

– Úgy gondolom, az Országos Kéktúra akkor került ismét reflektorfénybe, amikor a szövetség elkezdte az Országos Kékkör megújítását – mondja Stramszky Judit. – Ennek kapcsán számos fejlesztés történt, többek között az útvonal felmérése, a turistajelzések felújítása, útjelző- és tájékoztatótáblák kihelyezése, valamint a kapcsolódó szolgáltatások kibővítése. Egyre szélesebb közönséghez jutott el, hogy van egy ilyen csodás turistaút Magyarországon, valamint arról is több információt kaphattak, hogy miként is „működik” a kéktúrázás. Amikor azt mondom, hogy túramozgalom vagy szervezett turistaság, akkor sokan, akik ebben nincsenek benne, talán nem is tudják, hogy mit is takarnak pontosan ezek a definíciók, miközben lehet, hogy érdekelné őket. A Kéktúra nagyon régóta létezik, a szervezett turisták természetesen ismerték is. De az, hogy a Kéktúra ki tudta nőni magát, talán a fent felsorolt fejlesztések eredménye is. Ez volt az egyik kiemelt feladatunk az elmúlt évtizedben.

 

 

A természetben való aktív kikapcsolódás igazi értékké vált

Napjainkban a Magyar Természetjáró Szövetségnek szó szerint a mindennapos feladatai között szerepel az, hogy karbantartsák ezt az útvonalat.

– Ebbe beletartozik a terepi munka, a térinformatikai feladatok, az adminisztráció, a kommunikáció, a Kéktúrával kapcsolatos különböző események megszervezése. Talán ennek is köszönhető, hogy a Kéktúra fogalmát már nem csak a szervezett természetjárók tudják értelmezni; megnőtt az ismertsége, sok az új belépő. Számos olyan túrázó van, aki pont a Kéktúrával kezdi a kirándulós, túrázós „karrierjét”, tulajdonképpen a Kéktúra tanítja meg őt túrázni – meséli Judit. – Izgalmas, kalandos, Magyarországon átívelő, hosszú évtizedekre visszatekintő múlttal… Ezek mind olyan hívószavak, amelyek vonzók lehetnek a kimozdulni vágyók számára. Egy emberléptékű kaland és változatos kihívás itthon, amely bárki számára elérhető, jól követhető, egyszerű szabályai vannak, de azért teljesítményt is bele kell tenni. Bárhogy feloszthatja a túrázó a szakaszokat, nincsen időkorlát, szabadon tervezhető. És miközben bejárjuk az adott szakaszokat és begyűjtjük az igazoláshoz szükséges bélyegző lenyomatokat, nemcsak a természetet járjuk, hanem a különböző településeket is érintjük. Találkozhatunk, megismerkedhetünk az ott élőkkel, a többi úton lévő túrázóval, ez pedig olyan értékeket hoz vissza az életünkbe, amelyek a rohanós mindennapokból esetleg hiányoznak, de legalábbis háttérbe szorultak.

 

Kulcsszó: a biztonság

– A terepi karbantartás egy komoly és nagy feladat. Rengeteg a túrázói bejelentés, hiszen minél többen járnak az útvonalon, annál több a tapasztalat, az észrevétel – magyarázza Judit. – Ugyanazzal küzd a Kéktúra útvonala is, mint a többi hazai turistaútvonal bármelyike. Miután nincs jogi szabályozottsága, ezért viszonylag gyorsan, heti, sőt, akár napi szinten képes változni: területi lezárások, építkezések, lekerítések, közutak forgalomnövekedése, ezek mind olyan tényezők, amelyek érinthetik, átalakíthatják az utat. Van, hogy előre értesülünk ezekről az eseményekről, van, amikor nem… Az egyik rendkívül lényeges feladatunk az, hogy ezeket a helyzeteket a legfőbb szempontot, a biztonságot szem előtt tartva folyamatosan kezeljük!

A MTSZ munkatársai igyekeznek a kéktúrázóknak minél több gyakorlati segítséget adni a túráikhoz, a túratervezéshez, azért dolgoznak a Kéktúra weboldalának megújításán is, hogy még praktikusabbá, még inkább felhasználóbaráttá tegyék.

– Fontos célunk az is, hogy megőrizzük a Kéktúra presztízsét. Legyen elérhető, de közben maradjon meg egy olyan útnak, amelynek a teljesítése kihívást is jelent. Talán úgy fogalmaznék, hogy nem akarjuk a Kéktúrát túlságosan „becsomagolni”. Sokféleképp szeretnénk segíteni a túrázókat, akár a terepi karbantartómunkával, akár az infrastruktúra fejlesztése által, miközben törekszünk elkerülni azt, hogy egy instant, mondhatni, gyorsan fogyasztható termék legyen belőle. Meg kell találni egy bölcs egyensúlyt, amihez a kulcsszó: a biztonság. Ez mindennél fontosabb! Ezért is dolgozunk például azon, hogy minél kevesebb olyan aszfaltos szakasz legyen a Kéktúra útvonalán, ahol az elmúlt években megnövekedett az autóforgalom. Ezeket, ahol csak mód van rá, igyekszünk kiváltani, módosítani.

 

Bükk és Zemplén

Megkérdeztük az igazgatónőt arról is, hogy melyik a számára legkedvesebb rész a Kéktúra vonalán.

– Mindenki ahhoz kötődik leginkább, ahol sok időt töltött. Mivel én a Bükkben nőttem fel, a bükki szakaszok állnak a legközelebb a szívemhez. Ezen kívül kedvelem a vadregényesebb vidékeket, éppen ezért a keleti végeket említeném még, a Zemplént. Nem feltétlenül könnyű terep hazai viszonylatban, de emberléptékű, kevesebb a túrázó is, én nagyon szeretem!

 

 

A Kéktúra nagykövete

Németh Csaba terepfutó az OKT nagykövete. Még a 2000-es évek elején teljesítette először az útvonalat, mégpedig futva, és már akkoriban kialakult benne egyfajta vonzódás a Kék iránt. Aztán idővel a természetjárással kapcsolatos munkatevékenységekkel kezdett foglalkozni, és mivel már bejárta a Kéktúrát, valamint elég sokat mozgott is rajta, megkapta a jószolgálati nagykövet titulust.

– A Kéktúra Európa legrégebbi hosszútávú túraútvonala – mondja Csaba. – A hagyományainak megőrzése, tisztelete és továbbvitele, valamint a hangulatának átadása mindenképpen fontos feladatom nagykövetként, ahogy a Kéktúra jövőjével kapcsolatos irányok, gondolatok közvetítése is.

Keletről nyugatra

Csabát arra kértük, hogy emeljen ki a Kéktúrának az útvonalából olyan részeket, amelyeket a legjobban szeret (és akár a terepfutás, a túrafutás kedvelőinek is ajánlaná).

• Keletről indulva a Zemplénben biztosan fogunk találkozni nagyon szép, érintetlennek tűnő szakaszokkal. A Zemplén zárkózott, nehezen nyílik meg az ember előtt, alázattal kell közelíteni hozzá, mert nem adja magát könnyen. A középső Zemplén környéke többek között a regéci várral, a Pengő-kővel, a Sólyom-kővel nagy klasszikusnak számít, ami biztosan mindenkinek tetszeni fog.
• A Cserehát is lehet különleges, de inkább az utána következő Aggteleki karsztot emelném ki – jó szívvel ajánlanám mindenkinek a Jósvafő-Aggtelek szakaszt! Szerintem sehol máshol nincs olyan, hogy végigmegyünk fent a hegyen Aggtelek és Jósvafő között 6-8 km-t, majd visszajövünk lent, a föld alatt egy cseppköves barlangtúrán.
• A Bükk is gyönyörű, a víztározó, az őserdő környéke a látókövekkel különösen. A Mátrában a keleti gerinc, Siroktól Kékestetőig nálam abszolút favorit. Ha valaki szeretné kipróbálni, hogy milyen a természetjárás és a terepfutás tökéletes kombinációja, akkor ez a szakasz az egyik legjobb példa rá. Mind fizikálisan, mind spirituálisan, mind természeti szempontból óriási élményt nyújt.
• A Cserhát igazi palócföld, terepfutás szempontjából Hollókőt mindenképp ajánlanám. Aztán jön a Börzsöny a Csóványossal, a Nagy-Hideg-Heggyel… Ne feledjük: „A Börzsöny nem viccel!” A Börzsönynek mindig meg kell adni a kellő tiszteletet, mert néha többet vár, mint amire az ember képes, és néha bizony többet is kell tenni bele, mint gondolnánk.
• Nagymarosnál átkelve a Dunán jön Dobogókő, a Fellegvár; a Pilisbe, a Visegrádi-hegység környékébe mindenképpen érdemes belekóstolni. A Budai-hegységben nagy klasszikus a Fenyőgyöngye környéke, aztán jön Dorog, a Nagy-Gete és a Hegyes-kő. A Gerecsében Pusztamarót környékét emelném ki, engem ott szólít meg a hegy. A Vértesben Vitányvár és Várgesztes vidékét, a Bakonyban a bodajki szurdokot, valamint a Bakonynána melletti Gaja-szurdokot szeretem nagyon.
• És kanyarodunk is a Balaton-felvidékre: itt szinte mindent ajánlanék, ez a környék nagy csemege túrázáshoz, túrafutáshoz egyaránt. Ha Dobogókő a szív, akkor számomra ez a vidék a tüdő. A Keszthelyi-hegység és Hévíz környéke után a Kemenesháton vezet az utunk Írott-kőre. Itt a Kőszegi-hegységben, az Alpokalján már érzi az ember, hogy más a hegy, más az illata, más a sóhajtása… az Írott-kőre mindenképpen érdemes felmenni!

 

 

Egyszerű és szép

– Az ember életében vannak hétköznapok és vannak ünnepnapok. A természetben eltöltött idő szerintem az ünnepnapok közé tartozik. Mindig különleges – mondja Csaba. – Nagyon jó, hogy van egy olyan vállalható, hazai kihívás, ami mindig ott áll előttünk az ünnepnapokra vagy a különleges pillanatokra, amikor ki akarunk lépni a hétköznapokból, a komfortzónánkból. A Kéktúra a miénk, sajátosan magyar, egyszerre egyszerű és szép. Senki ne keressen benne mást és többet, mint ami; mert a Kék pont azt fogja adni, ami a lényege.

 

 

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük a Magyar Természetjáró Szövetség munkatársainak.

 

A rovat további cikkeiből:

• Lenyűgöző kilátások – Körtúrák a Balaton-felvidéken
• A könnyűtől a kihívást jelentőig: 3 csodaszép túraútvonal Pest megyében

 

Ne feledjük: mi csak látogató vagyunk a természetben, amit odaviszünk, azt hozzuk is el, azaz szemetelni tilos! Ne térjünk le a kijelölt túraútvonalakról, ne károsítsuk meg a növényzetet, ne zavarjuk meg az erdő állatait. Bárhova is megyünk, indulás előtt érdemes tájékozódni az adott tájvédelmi körzet vagy túraútvonal honlapján vagy közösségi oldalán az aktuális hírekről.