Felejtse el!
Meg kellene csinálnom.

A kell vagy a kellene szó már önmagában is kényszert jelent. Azt sugallja, hogy a feladat, amit elvégezni készül, egyfajta kényszerként, teherként hat. Márpedig ilyen hozzáállással nehéz bármit is jól megcsinálni. Tény, hogy vannak olyan kevésbé szeretett feladatok, mint a mosogatás vagy a porszívózás, de nem lenne jobb kényszeres halogatás helyett ezeken is gyorsan túlesni?

Mondja!
Meg fogom csinálni!

Legyen tettre kész! Inkább vegye előre a kevésbé lelkesítő teendőket, sokkal jobb ezeken villámgyorsan túlesni. A halogatás csak időhúzás, azzal nem old meg semmit. Inkább rázza meg magát és vágjon bele, legyen bármi is a feladat.

Felejtse el!
Később…

Ez is csak egy eleme a halogatás művészetének. Ezt általában olyankor mondjuk, ha túlterheltek vagyunk és bizonyos dolgokat nem szeretnénk megcsinálni. Azzal azonban nem old meg semmit, ha csak tologatja a feladatokat.

Mondja!
Újratervezés!

Akár egy jól működő GPS, ön is újratervezhet. Gondolja át a feladatait és rendezze át képzeletbeli vagy valós listáján a fontossági sorrendet. Kezdje a legsürgetőbb teendőkkel és azokat halassza későbbre, amelyek várhatnak. Figyelem! Ez nem szeretem/nem szeretem lista! Kezdje azzal, ami a legfontosabb!

Felejtse el!
Nem ehetek

A könyörtelen nem igazán elkeserítő. Persze mindenkivel előfordul, hogy egy diéta során bizonyos ételeket nem fogyaszthat. Ám az egyszerű nemet az agy úgy értelmezi, hogy már soha többet nem juthat hozzá ahhoz a finomsághoz, ami után ácsingózik. Ez pedig könnyen negatív gondolatokat ébreszt, amelyek nem jó irányba befolyásolják a fogyókúrát.

Felejtse el!
Nem tudom megcsinálni.

Ha így áll hozzá, nem is. Eleve negatív gondolatokkal belevágni bármibe is szinte lehetetlen. Egy ilyen negatív nekifutással, ha önmaga sem hiszi el, hogy képes megfelelni egy-egy komolyabb kihívásnak, nehéz sikereket elérni. Persze ha soha nem sportolt, valószínűleg nem tudja lefutni a maratont, de csak azért nem, mert nem edz eleget. Ha eleget edzene, menne a maraton is. 

Felejtse el!
De jó lenne, ha…

A ha egyszerű feltételes mód. Feltételezheti, hogy pozitívan alakulnak a dolgai és valóra válnak az elképzelései, ám ugyanakkor feltételezheti mindennek az ellenkezőjét is. Ebben a gondolatban ugyanis benne van a bukás és a feladás lehetősége is. Ezt pedig nem hagyhatja! Álmodozás helyett képzelje maga elé a sikert.

Mondja!
Ha lefogytam, megeszem!

Bizony, kösse sikerélményhez a lemondást! A nem nem végleges, mindössze átmeneti. Eszébe juttatja, hogy komoly célért küzd, a lemondása nem örökre szól, csak addig tart, amíg eléri a céljait. Gondoljon arra, mennyivel jobb lesz pár kilóval könnyebben vétkezni egy kicsit majd akkor, mint most elrontani az elért eredményeket. 

Mondja!
Megpróbálom!

Máris lelkesítőbb hozzáállás. Ha mer megpróbálni valamit, az egyfajta elszántságot, lelkesedést feltételez. Ha „miért is ne” alapon közelít meg feladatokat, sokkal lazábban vághat bele bármibe. Minden kitartás és magabiztosság kérdése. És ha valami nem jön össze? Sebaj! Mérje fel a hibáit és vágjon bele a kihívásokba legközelebb is. 

Mondja!
De jó lesz, amikor…

Pontosan! Az előzővel ellentétben nem csak vágyakozás csendül ki az így kezdődő mondatokból, hanem maga a konkrét siker. Amint előbb írtuk, képzelje maga elé a sikert. Mondjuk, képzelje el, hogy megkapta az álommunkát vagy képzelje el, hogy megpillantja a mérleg kijelzőjén a vágyott súlyt. A gondolatnak igenis teremtő ereje van, de ha mást nem, hát erőt ad, hogy küzdjön a céljaiért.