Sziasztok, Laky Zsuzsi vagyok. A nevem talán ismerős lehet, hiszen 2003 óta (mikor Párizsban megnyertem Miss Európa szépségversenyt) találkozhattál velem a médiában. Nemrég a férjemmel részt vettünk a TV2-n futó a Legbátrabb Páros című műsorban, amit megnyertünk. Kalandokban azonban nem csak Máltán volt részünk, két tündéri kislány édesanyjaként minden nap egy merész vállalkozás. Mostantól havonta többször írok nektek itt a Diéta és Fitneszen énidőről, anyaságról, kihívásokról…
Olvastam néhány fórumon, hogy egy jó anyának mindig a gyermekei mellett a helye. Szerintem viszont nem ettől függ, hogy valaki mennyire jó anya. A külön töltött idő, még jót is tehet, mert utána még intenzívebben éljük meg az közös pillanatokat. Én legalábbis így tapasztalom. Amióta édesanya vagyok, egészen más dolgok kapcsolnak ki, mint korábban. Imádom a barátnőimmel közös estéket, ahogyan a férjemmel közös pillanatokat is, de számomra az énidő teljesen mást jelent.
Mióta gyerekeim vannak magam is meglepődöm, de egészen fura dolgok lazítanak el, zökkentenek ki a mindennapokból – a legjobb alkalmak pedig akkor adódnak, amikor a lányaim a szüleimnél vannak, vagy amikor anyukám jön el hozzánk és elviszi őket valamilyen programra. Ilyenkor egyedül lehetek a gondolataimmal, még takarítás közben is! Berakok egy Guns N’ Roses válogatást és mindent kizárok. Az is kikapcsol, ha néhány órát egyedül lehetek, és a másfél éve vásárolt házunk csinosításán, átépítésén, berendezésén ötletelhetek.
De a sütés, főzés is teljesen ZEN-be tud tenni. Szeretek kísérletezni, olyankor minden egy kicsit lelassul, és még valami finom is készül mire újra megérkezik család. Nemrég például sütivásár volt Luca iskolájában – ilyenkor sokan muffint vagy kókusz golyót visznek. Próbáltam valami kreatívval előrukkolni, és színes süti nyalókákat csináltam, aminek nagy sikere volt a gyereknél.
Az hiszem az énidő lényege, hogy mindig, kicsit jobban tudjunk figyelni önmagunkra. Utána pedig úgy érezzük magunkat, mintha kicsit kicseréltek volna. Egy kis egyedüllét után azt veszem észre magamon, hogy türelmesebb vagyok a hétköznapokon is. Számotokra mi jelenti az énidőt? A klasszikus olvasás, sport, természetjárás? Vagy számotokra is egészen más dolgok? És ami a legfontosabb, mit tapasztaltok egy-egy ilyen „léleksimító szeánsz” után?
