Egyedül?

Egyedül a dolgok sokkal nehézkesebbnek és hosszadalmasabbnak tűnnek. Nincs kivel beszélgetni, nincs, aki átlendítene a holtponton, és az óra mozgalmassága ellenére is unalmasnak érezhetjük az egészet. De vajon az egyedüllét indok-e arra, hogy ne menjünk el edzeni?

Megoldás: az olyan monoton edzéseknél, mint a futás, úszás, kerékpározás, a partner szinte felesleges. Az aerob tréningnél a ritmikus, szabályos légzés kulcsfontosságú, így a beszélgetés lényegében megszakíthatja ezt a ritmikus folyamatot. Csoportos foglalkozáson a beszélgetés nem ildomos, hisz nem tud rendesen figyelni, és a többieket, meg az edzőt is zavarhatja. A partner hiányát kárpótolja a barátnőjével, szomszédasszonyával, mind a ketten jól járnak. De a fitnesztermekben az edzők vagy instruktorok is rendelkezésére fognak állni, ha buzdító szóra lenne szüksége!

Ha már egyszer hazaértem…

Ez a legrosszabb és legveszélyesebb érv. Ilyenkor az összes szatyorral együtt a nap nyűgét is szívesen letenné, és ejtőzne egy kicsit. De akkor már érzi, hogy nincs menekvés. Az egész nap érlelődő rossz érzés, mely az edzés rémképét testesíti meg, mint a bomba, robban: kellene mennem, de nem megyek, én már ugyan nem! Itthon vagyok, fáradt vagyok, ma fel is felbosszantottak, na meg egy kis hűtős vadászathoz is kezd megjönni a kedvem. Ha az edzés feladásának vágyát egy 10-es skálán lehetne mérni, ebben az esetben a 11-et ütné meg.

Megoldás: ne stresszelje magát egész nap azzal, hogy délután edzésre kell mennie! Délutánra ez már annyira frusztrálni fogja, hogy a maradék pozitív gondolata is elszáll. Akármennyire nehéz is elhinni, de igaz, hogy az aktív testmozgás újra generál, felélénkít. Gondoljon arra, hogy csak egészségesebb és dinamikusabb lesz tőle, mind mentálisan, mind fizikálisan. Ha ez sem lenne elég, gondoljon arra, hogy a környezete büszke lesz önre. Persze mások elismerése hosszú távon nem elegendő. Próbálja tudatosítani, hogy a testmozgást önmagáért teszi, és ha öröm nélkül végzi, akkor lényegében teljesen felesleges, amit csinál.

Túl fárasztó

Nem elég, hogy naphosszat dolgozik az ember a munkahelyén, még a délutáni órákon is fáradoznia kell? Annak, aki nem szokott hozzá a testmozgás felszabadító érzéséhez, az edzés nyűg és fáradságos munka. Az életben ezer más dologhoz is hasonló lehet a hozzáállásunk: az egyik túl sokáig tart, a másik túl sok energiabefektetéssel jár. Lehet persze az egyszerűbb utat választani, és inkább otthon maradni, de akkor nem lesz mit felmutatnunk. Vagy inkább nekidurálja magát, és igyekszik elérni a kitűzött célt?

Megoldás: bármibe kezdünk is, mindig legyen egy kitűzött cél. Lehet végső cél vagy részcél. Például az, hogy lefut 4 km-t vagy hogy megállás nélkül végigcsinálja a fittbokszórát. Lehet, hogy közben úgy érzi, hogy még egy mozdulatsorral több és meg kell állnia, de pont ilyenkor nem szabad feladni. Az Amerikában élő, világszerte ismert Csíkszentmihályi Mihály fejlődés- és neveléslélektan területén folytatott kutatásai alapján megalkotta a flow, magyarul áramlás kifejezést, mely a tökéletesen átélt tevékenység, illetve élmény pszichológiájával foglalkozik. A flow egyebek között a sporttevékenységek során kialakuló pozitív hatásokról is tanúskodik. Csíkszentmihályi elmélete szerint, ha folytonosan a teljesítőképességünk határán küzdünk, a boldogsághoz fűződő agyi funkcióink javulni fognak, így a stressz, a feszültség könnyebben oldódik, és a kitartó sportolással „mellékhatásként” edzettek is leszünk.

Nincs elég időm rá

Örök érvényű mondás: amire időt akarunk találni, arra találunk is! Őszintén szólva, számomra elképzelhetetlen testmozgás nélkül tervezni az előttem álló egy-két napot. Ez szokás és szervezés kérdése. Persze, ha a szokás rutinja nincs meg bennünk, akkor még a tervezés területen kell a sportolás jelenlétével számolni.

Megoldás: azoknál, akiknél gyerekkorban nem volt jelen a rendszeres testmozgás, értelemszerűen ennek napi rutinba való iktatása megoldandó feladat. Az első időben a hozzáállás rendszerint nem változik meg. De idővel, amikor az illető megérzi a testedzés frissítő, fiatalító hatását, szinte elképzelhetetlennek tartja enélkül folytatni az életet. Ha gyermekeinket a rendszeres mozgásra szoktatjuk, nem csak teljesítőképességük lesz nagyobb, de a tanulásban hatékonyabbak, az időbeosztásban pedig rutinosabbak lesznek.

Sokba kerül

Teniszhez ütő, cipő plusz a pályabérlet, úszáshoz úszódressz, sapka, plusz a belépő. Biciklizéshez bringa, túrázáshoz bakancs, aerobikhoz, fitneszhez kondibérlet, plusz a ruházat, futáshoz edzőcipő kell. Hatalmas költségekbe lehetne verni magunkat, ha mindegyik sportot egyszerre akarnánk elkezdeni. De mikor űzzünk két sportnál többet egy időben?

Megoldás: nem a legújabb, high-tech felszereléseken múlik a siker a kezdőknél, hobbisportolóknál, akik nem profi szinten űznek valamely sportot. Cipő vásárlásakor válasszon úgy, hogy azt több sporttevékenységhez is használni lehessen. Úszódressze általában mindenkinek van, és nem is olyan felszerelés, melyet a divatváltással évente cserélni kellene. Szezonális sportoknál döntsük el, fogunk-e menni jégkorizni vagy sem. Ha a pénztárcánk nem engedi meg, hogy két bérletet is vásároljunk egyszerre (erre nincs is szükség igazán), akkor egy hónapig járjon teniszezni, a következő hónapban meg menjen Pilatesre. Ha egy fillér költség nélkül szeretné a sportot megúszni, akkor ott a természet: nyomás, sétáljon vagy fusson nagyokat!