„Ideje van ennek, nem depressziója.”
A kemény kijelentéssel sajnos a kismamáknak egyre-másra szembesülniük kell, pedig a szülés utáni letargia egyáltalán nem ritka. – A depresszió kifejezés helyett inkább a depi szót használnám, ha a szülés utáni megváltozott hangulatról beszélünk – mondja dr. Ruzsa Dóra pszichológus, motivációs tréner, négygyermekes édesanya. – Nem véletlenül és nem szlengként emlegetem így ezt az érzést, szeretném elvenni a depresszió kifejezés élét. Ma, főleg Magyarországon még mindig stigma, ha valaki pszichológushoz jár, így a depressziót is mindenképpen gyógyszeres kezeléssel járó betegségként azonosítjuk. Pedig a szülés után gyakran érzett letargia a legtöbb anya esetében nem csúcsosodik ki depresszióban.
„Furcsa” érzések
Az angol nyelvben kifejezést is alkottak erre az érzésre, „baby blues”-nak hívják. De miről is beszélünk ez esetben? A nők nagy része – szinte mindenki – szülés után tapasztal egyfajta furcsa, diszkomfortérzést. Ez a levertség – hangsúlyozza dr. Ruzsa Dóra – teljesen normális. Hiszen a nők ebben az időszakban nagyon erős hormonális változáson esnek át (hasonlóan a kamaszkorhoz).
– A baba érkezése előtt felfokozott állapotban élünk, legtöbbünknek élete legjobb időszaka a várandósság. A szülés után viszont egy pillanat alatt megváltozik minden. A hangulatváltozásban nagy szerepet játszanak a hormonok, illetve az, hogy egy teljesen új élethelyzetben kell helytállni. Hiszen akárhány könyvet elolvashatunk az anyaságról, arra, ami a kilenc hónap után történik – főleg az első gyereknél –, nem lehet felkészülni.
Ilyenkor szembesülnek azzal a kismamák, mennyit sír a gyerek, milyen nehéz lehet a szoptatás, az altatás és így tovább. Rontja a helyzetet, hogy az első hónapokban nincs megállás, a nap huszonnégy órájában helyt kell állni. Az alvásmegvonás pedig nem véletlenül volt népszerű kínzóeszköz… Arról nem is beszélve, hogy hiába vagyunk kialvatlanok, ott van mellettünk egy kis ember, akinek az élete szó szerint a mi kezünkben van. Nem meglepő, hogy a hatalmas felelősség még inkább erősíti az anyukák bizonytalanságát, hiszen nem tudják, jól csinálják-e az „anyaságot”, nem tesznek-e véletlenül kárt a gyerekben. Ilyenkor persze jönnek a kéretlen tanácsok, amelyek további rossz érzést keltenek a kismamában, sőt sokszor egyenesen rossz anyának érzik magukat.
Egyedül a babával
A helyzetet nehezíti, hogy manapság a legtöbb kismama szinte teljesen egyedül marad a babával. Korábban, mikor még több generáció élt együtt, a nagymama, a testvérek, a rokonság több terhet le tudott venni az újdonsült édesanya válláról, a család nő tagjai hasznos tanáccsal és valódi segítséggel láthatták el. Ezt a támaszt – a valódit és nem a kéretlen „jó tanácsokat” – ma is meg kell adni az anyukának: hatalmas segítség már az is, ha átmegyünk hozzá egy tál étellel, besegítünk a háztartásba vagy éppen csak egy órára elvállaljuk a baba felügyeletét, hogy az anyuka ki tudjon mozdulni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, ebben a helyzetben már az is felüdülés, ha az édesanya egyedül mehet el sétálni, vásárolni, vagy éppen fodrászhoz.
– Az első pár hónapban ez persze nehéz, hiszen gyakran kell etetni a kicsit, pelenkázni, és a többi teendő is sokkal többnek tűnik. De nagyon fontos az is, hogy a kismamák ne ragadjanak bele a mártírszerepbe, fogadják el a segítséget és engedjenek meg maguknak némi lazítást. Ne legyen lelkiismeret-furdalásuk, amiért időnként egy-egy órára másra bízzák a gyereket. Foglalkozzanak ilyenkor magukkal, hogy aztán feltöltődve térhessenek vissza a családhoz. Sokszor már egy óra csönd és magány is hatalmas segítséget jelent – mondja szakértőnk.
