A karácsony előtti, mintegy négyhetes, Jézus-váró időszakot nevezzük adventnek. Ez azonban nem pontosan négy hét. Mint ahogy nem is csupán a karácsonyt várjuk. Megemlékezünk arról, ahogyan a régiek a Messiást várták. Mi magunk is várunk: a megújulás vágyával, a szeretetre vágyással számoljuk vissza a napokat szentestéig. És mindehhez nem kell vallásosnak lennünk: ez a 24 nap egyszerűen árasztja magából az áhítatot, a magasztosságot.
Adventi hagyományok régen…
- Az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kísérője legyen.
- Az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, és mielőbb férjet édesgessenek magukhoz.
- Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise alatt az összes ajtót, ablakot bezárták, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak bejutni, és ott rontást okozni.
- Az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz advent idején tisztul.
- Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek járkálnak, olyanok, akiknek a szájából tűz árad. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzérrel) lehetett védekezni.
