Mi az, hogy tervezés?
Sokan egyik napról a másikra élnek, eljárnak a munkába, teszik a dolgukat, de anélkül telnek az évek, hogy egyetlen önálló ötletet megvalósítottak volna. Leginkább a mélypontokon, kétségbeesésből szánják rá magukat a változtatásra. Mások meg nekiugranak, kitalálnak egy vállalkozást vagy keresik a tuti munkahelyet, esetleg hipp-hopp megvalósítják a rég vágyott biciklitúrát a Balaton körül. Mi a különbség a két életforma között? Az, hogy az egyik csak sodródik, nem fektet energiát a saját életútjába, nem akar többet, mást, se kalandot, se élményt, csak a kiszámíthatóságot. A másik típus meg ötletel és tervez, végiggondolja, miként tudja megvalósítani, és el is kezdi lépésről lépésre végigvinni. Mert itt van ám a kutya elásva: nem elég tervezni, meg is kell csinálni.
Hogyan fogalmazzam meg a céljaimat?
Például úgy, hogy egy nyugodt szombat délután fogunk egy papírt meg egy tollat, és elkezdjük írni, spontán és rendszertelenül, ami eszünkbe jut. Mik a céljaim a magánéletben? A karrieremben? Az élet egyéb területein, az egészségemmel, a hobbimmal, a szabadidőmmel kapcsolatosan? Mi az életcélom, mi vezérel engem? Nem kell félni, merészen írjunk le mindent, a papír elbírja. Ha eltöltünk ezzel egy-két délutánt, kiderülhet, mennyire vannak elképzeléseink a saját életünkről, és az is, ha semmiféle ötletünk nincsen a jövőnket illetően.
Ha nincsenek célok
Gyerekként még olyan eltökéltséggel tudtuk, mit akarunk, és véghez is vittük vagy véghez vitettük a szüleinkkel. Meg kell nézni, hol vész el az energiánk és a motivációnk, milyen félelmek, aggodalmak, hiedelemrendszerek akadályoznak abban, hogy célokat tűzzünk ki. Esetleg egy rossz élmény, egy kudarc vette el az önbizalmunkat? Akkor sincs okunk arra, hogy egy kudarc miatt parkolópályára tegyük az egész életünket. Senki nem számolja, hányszor próbálkozunk. Ilyenkor egészen egyszerű és rövid távú célokat érdemes kitűzni, ezek megvalósítása megerősítheti az önbizalmunkat, erőt és lendületet ad a nagyobb célokhoz.
Hosszabb távú tervezés
Mindig határozzuk meg, mit szeretnénk elérni, és tervezzük meg, hogyan jutunk el a célunkhoz. Képzeljük el, azaz vizualizáljuk a célunkat, milyen lesz, ha megvalósul. Kezdjük el finomítani a listánkat, részletezni a feladatokat, akár hetekre, napokra lebontva. A tervezés konkrét cselekvési ütemterv nélkül nem lesz több, mint álmodozás. Ha ez megvan, össze kell gyűjteni inspiráló ötleteket, amelyek segítenek a megvalósításban. Gondoljuk végig, mit nyerünk abból, ha megvalósul a célunk: csak nyerünk vagy veszítünk is valamit? Mérjük fel a forrásainkat, mind az anyagit, mind az időt. A nagy célok első látásra mindig ijesztőek, de ahogy a mondás is tartja, nem egészben kell az elefántot megenni, hanem feldarabolva.
Mi legyen a kifogásokkal?
Mindenkinek vannak jól bejáratott kifogásai, a túl nehéz, a túl bonyolult, a túl sokba kerül, az úgyse engedélyezik, van már egy hasonló… kezdetűeket szedjük össze mind. Egyenként vizsgálgassuk meg, hogy valóban százszázalékosan igazak-e, majd azt, hogy egészen biztosan a mi hiedelmünkről van-e szó. Mert az is könnyen előfordulhat, hogy valamelyik szülőnk kifogását hittük el és dédelgetjük tovább. Ha sikerül ezeket a hiedelmeket kitakarítani, rá fogunk jönni, a többségüket csak arra használjuk, hogy mentséget keressünk a kényelmességünkre, tehetetlenségünkre. Jó, és akkor mi legyen ezután? Az, hogy másképp döntünk, és új választásokat hozunk, hiszen a régiekkel nem jutottunk el oda, ahova szerettünk volna. A céltudatosság kulcsa, hogy gyorsan és sokat döntsünk, tudjuk, hogy mit akarunk
