Akinek vannak céljai, már előbbre van azoknál, akik csak élnek bele a mába, és fogalmuk sincs arról, hogy milyen lesz az életük 5-10-20 év múlva. A céltervezés nyilván nem jóslás, rengeteg dolog változik majd a következő évtizedek alatt. De ez nem azt jelenti, hogy nem kell a céljainkkal foglalkozni. Ha megnézzük igazán sikeres emberek élettörténetét, hamar kiderül, hogy már gyerekkoruk óta komoly, markáns céljaik voltak. És meg tudták valósítani őket, annak ellenére, hogy változott a világ? Meg. Ez azt mutatja, hogy nem kell megijednünk a változásoktól. Az a kérdés, miként lesz a bakancslistánkból valóság, azaz, hogyan lesz a papírra vetett célokból eredmény.
Elköteleződés nélkül nem megy
A jó cél az, ami feldob, lelkesít, ami mellett el tudunk köteleződni. Ehhez az kell, hogy összhangban legyen az értékeinkkel. Fogalmazzuk meg, mit tartunk értéknek az életben, és fésüljük össze a listát a céljainkkal. Akár még köthetünk is magunkkal egy szerződést, hogy igen, vállalom, végigmegyek ezen az úton. A cél adja az erőt és az üzemanyagot a kitartáshoz. Enélkül nem lesz meg a várt eredmény, a siker. És mindig kövessük nyomon a haladásunkat, jegyezzük fel, hol tartunk, mi hiányzik még, és mennyi mindent értünk már el. Ha nem teszünk a céljainkért, helyettünk nem fogja megtenni senki. A bakancslista mindaddig csak egy egyszerű lista marad, amíg meg nem tesszük az első lépést, amíg bele nem fektetjük az energiát a terveinkbe.
Részcélok – pipa
A nagy célt mindig bontsuk le kisebb célokra, de mindig adjunk magunknak reális határidőt a megvalósításhoz. Legyenek heti, havi, negyedéves, féléves és éves céljaink. Írjuk le mindezt, szabjuk meg a határidőket. A fi gyelmünk mindig a részfeladaton legyen, így nem fog agyonnyomni a nagy céllal járó teher. Amint megvagyunk a részcéllal, jöhet a következő lépés, és megint csak arra kell irányítani az energiánkat.
Ki tud segíteni?
A célunk felvázolásakor keressük meg azokat a pontokat, ahol szükséges segítséget igénybe venni, majd jelöljük meg, ki az, aki potenciálisan segíthet nekünk. A személyes cél nem jelenti azt, hogy egyedül kell megküzdenünk minden lépéssel. Nézzük meg, hogy a családban, a barátok és ismerősök kapcsolati hálójában hol vannak ígéretes lehetőségek. Ne féljünk segítséget, tanácsot, beajánlást, szívességet kérni, persze tudva, hogy ezeket majd viszonoznunk is kell.
Rendszeres felülvizsgálat
Rendszeres időközönként tartsunk revíziót, nézzük meg, hogy hol tartunk, hol csúsztunk el, kell-e esetleg módosítani valahol valamit. A célhoz vezető úton mindig vetődhetnek fel új szempontok, mutatkozhatnak új lehetőségek, amelyek azt kívánják, hogy némileg módosítsunk az eredeti célunkon. Néha a cél azért is módosul, mert az életkörülményeink más célokat igényelnek, más lesz a fontos. Ilyenkor sem kell feladni az álmainkat, de el kell fogadni, hogy kacskaringósabb az út, és több időbe kerül, mire a végére érünk.
Szeressük a célunkat
Közhelyes és nem is működik az erőltetett gondolkodás, de az hasznos, ha jó érzés a célunkra gondolni. Ha következetesen negatívan gondolunk rá, akkor ne csodálkozzunk, ha elszabotáljuk a végrehajtást. Ha segítségül hívjuk a képzeletünket, és kellemes, pozitív képeket alkotunk arról az állapotról, amikor már elértük a célunkat, az segít a kitartásban és a lendületünk megtartásában.
Szabad ünnepelni
Nem lehet és nem is kell elvárni magunktól, hogy mindig csak tekerjük a bringát a cél felé, még ha nagy is a jutalom a végén. Mert így hamar elfogy az erőnk, romlik a közérzetünk, csökken az elszántságunk az egész folyamatot illetően. Nyugodtan megünnepelhetjük a részcélok teljesítését is, legyünk hálásak magunknak, hogy eljutottunk idáig.
