Elképesztő az idei fellépésetek. Ha jól tudom, nem ez az első alkalom, hogy a fesztiválon jártok.
Antoine Carabinier Lépine: Nem bizony! Második alkalommal vagyunk a Szigeten. Ez elég különleges számunkra, hiszen ez az egyik legnagyobb fesztivál, ahol felléptünk. Ez egy igazán őrült, színes kavalkád. Nagyon imádjuk a Szigetet és a közönségét is.
És minden este telt ház volt eddig!
Antoine: Valóban. Ami érdekes, hiszen az emberek alapvetően nem fizetnek az előadásáért, hanem a fesztiválra vesznek jegyet, és eldöntik, hogy beülnek megnézni minket, vagy sem. Nagyon nyitott a közönség, és örülünk a sikernek.
A kanadai társulat hat akrobatából és három zenészből áll
Fotó: https://www.cirquealfonse.com/en/
Milyen a hangulat nálatok?
Antoine: Összeszokott csapat vagyunk (a társulatot hat akrobata és három zenész alakítja – a szerk.). Hárman már húsz éve ismerjük egymást az artistaképzőből. A barátnőm is a társulat tagja, a húgom is, és a húgom barátja is, szóval mi egy családi társulat vagyunk. Ezért talán jobban ismerjük egymást.
Az egyensúly, az erő, az elképesztő hajlékonyság. Ezek jutottak eszembe, ahogyan néztem az akrobata mutatványaitokat. Napi szinten milyen edzést végeztek?
Antoine: A legfontosabb, hogy jó formában legyünk, konkrét edzéstervek nincsenek. A fizikai felkészülés, leginkább a próbák, az alkotási folyamatban, hónapokban a legfontosabb. Hiszen a turnén, az esti előadás már önmagában egy kemény fizikai aktivitás.
Mennyi idő egy előadás előtt a bemelegítés, vagy utána a nyújtás?
Antoine: Mindig legalább két órával az előadás előtt megérkezünk. Ellenőrizzük a felszereléseket, nyújtunk, bemelegítjük az izmainkat, de ez egy speciális kör, hiszen tudjuk, hogy az előadás közben melyik izomcsoportunkat vesszük a leginkább igénybe. A legtöbb időt talán a görkorcsolyás próbák, és azok ellenőrzése teszi ki. Előadás után a lazításé a főszerep. Én például iszom egy hideg sört.
Ez a rituálé?
Antoine: Segít a regenerálódásban. (nevet)
Néha eltakartam a szememet, mint egy gyerek, az előadás alatt. Van valami jel, amiből tudjátok, ha valaki előadás közben rosszul lép, megsérül stb.?
Antoine: Tipikus jel nincs, és nincs is rá szükség. Figyeljük egymást, ismerjük a másik minden mozdulatát, ha valami „máshogyan történik”, mint ahogyan kellene, akkor azt azonnal érzékeljük. Rögtön reagálni kell, és az előadásnak is mennie kell tovább. A munkánk veszélyes, és a cirkuszi élet sérülésekkel jár. Ez szinte elkerülhetetlen.
Hogyan néz ki egy alkotási folyamat?
Antoine: Jelenleg három előadással turnézunk. Egy-egy új darab megalkotására 2-3 hónapra elvonulunk. Ilyenkor együtt élünk, eszünk, iszunk, gyakorlunk, alkotunk. Egy show-t körülbelül 5-6 évig tartunk műsoron.
Mennyire zavar meg, amikor a levegőben vagy, fókuszálsz, minden erődre és összpontosításra szükséged van, és valaki feláll, a nézőtéren és kisétál?
Antoine: Ez nehéz, mert lehetetlen kiszűrni a zajt. Ritkán fordul elő ilyen, ha kifejezetten a mi előadásunkat jönnek el megnézni, és fizetik ki a belépőt, de fesztiválokon ez gyakoribban, hiszen átrohannak egy másik helyszínre, mert kezdődik egy koncert. Teljesen ignorálni a zajokat nehéz, de természetesen nem szabad arra fókuszálni.
Én úgy látom, hogy már többen vannak azok, akik ezt a fajta előadást keresik. Vagyis nem az állatos mutatványokat akarják látni, hanem azt a látványos csodát, amit a testünkkel végezhetünk. Hogy látod?
Antoine: Igen, szerintem is! És ez jó dolog. Azt tapasztalom, hogy az emberek a színházat, és a csodát keresik a cirkuszban is.
A Cirque Alfonse előadásait minden este nyolckor láthatod a Sziget Fesztiválon.
