Nehéz, de nem megoldhatatlan feladat elé állítja őket az élet, hiszen világunk nem az ő érzékenységükre van szabva. Életünk minden területét betölti a versengés, a teljesítmény-központúság, a szerzés szelleme, áthatja a kommunikációnkat, az érzelmi életünket, a tevékenységeinket, az emberi kapcsolatainkat. A nagyon érzékeny emberek, vagy ahogyan a téma szakértője, Elaine N. Aron pszichoterapeuta nevezi őket: a szuperérzékenyek természetüknél fogva távol állnak e zajos „méhkastól”. Többségük introvertált – befelé forduló –, de vannak extrovertált beállítottságúak is közöttük.
AZ ÉRTÉKEK TUDATOSÍTÁSA
Nagyon fontos, az érintettek tisztában legyenek azzal, hogy nem problémásak és nem „kevesebbek”, mint a nem érzékeny többség, sőt nagyon sok olyan tulajdonsággal rendelkeznek – például képesek bizonyos helyzetek, lelki rezdülések finom érzékelésére –, amivel mások nem. Ha a külvilág nem veszi észre ezeket az értékeket, akkor érdemes tudatniuk a többiekkel, hogy e kincsek bennük vannak és a külvilág hasznára lehetnek. Azt is jó, ha elmondják adott esetben, hogy az az ingertenger, ami épp körülveszi őket, számukra már túl sok, ezért félrevonulnak vagy eltávoznak a helyszínről.
A megfelelő kommunikáció azért lényeges, mert a többségnek nincsenek olyan érzékeny „csápjaik” – mint nekik –, amelyekkel érzékelnék a bennük zajló érzelmi folyamatokat. A kevésbé vagy nem érzékeny emberek pedig például azzal segíthetnek a szuperérzékenyeknek, hogy szülőként, társként, munkaadóként biztonságos környezetet teremtenek számukra, ahol szeretetteli, elfogadó légkörben élhetnek és dolgozhatnak. Olyan közeget, ahol nem kell megtagadniuk, elfojtaniuk valódi énjüket és zavartalanul kibontakoztathatják azokat a képességeiket, amelyek fokozott érzékenységükből fakadnak.
