Nagy cici
Nőként mindannyian szeretnénk legalább B kosaras mellet, de az sem baj, ha kicsit nagyobb. Az igazság viszont az, hogy a nagy mell és a vékony, feszes test nem gyakran jár együtt (kivéve azt a mázlista 1 százalékot). Bármekkora súlyfelesleggel rendelkezzünk is, ha elkezdünk fogyni, az legelőször a mellünkön fog látszani, hiszen az főként zsírszövetből áll. Ami kicsit igazságtalan, ugye, mert szívesebben áldoznánk fel a zsírt a combunkról és a hasunkról, de ez sajnos nem kívánságműsor.
A mellünk „el fog fogyni” és kész. Ha egy komolyabb fitneszverseny női versenyzőin végignézünk, sokukon fedezhetünk fel mellimplantátumot. Miért? Mert a nőies alakhoz a mell is hozzátartozik, viszont a 12 százalék körüli testzsírral már csak A kosaras méretre futja. Ezeket a versenyzőket nem hibáztathatjuk vagy vádolhatjuk túlzott hiúsággal, hiszen társadalmi elvárás, hogy a nőnek legyen minél nagyobb melle. Pedig csak el kellene fogadni azt a tényt, hogy a vékony testen, az alacsony testzsírból nem lesz D kosaras cici, és ez így is van rendjén.
Kockás has
Ugye, mindannyian átéltük már, hogy reggel szép, lapos hassal ébredtünk, pedig előző este még nagy és formátlan volt?! Ez azért van, mert a lapos has legnagyobb titka nem a konyhában rejlik, hanem hogy milyen napszak van éppen. Evés előtt vagy evés után vagyunk-e, illetve, hogy edzés előtt vagy edzés után vizsgálgatjuk magunkat. Persze, ha valakinek kockás hasa van, az nem fog örökre eltűnni egy kiadósabb étkezés után, de egy kis időre azért igen. Tehát azok a fotók, amiken valaki a szép hasizmával dicsekszik – persze jogosan –, azok mind egy jó pillanatban elkapott képek.
Több év(tized)nyi kemény és megszakítás nélküli munka kell ahhoz, hogy valakinek nonstop feszes, kockás hasfala legyen. Ezért soha nem kell szégyellni a kis hurkácskáinkat, főleg, ha csak ülve látszanak. Szerencsére erre egyre többen jönnek rá, és tízezrek által követett fitneszlédik is kiposztolják a feszes pózaik mellé a görnyedten ülős, hurkácskás fotóikat is, megmutatva, hogy ez bizony normális.
Virslicombok
Szerencsére kezd leáldozni az össze nem érő combok trendje, és az, hogy két „egyenes virslinek” képzeljük a lábainkat, amiket egy medencébe lógatunk. De mi is a baj ezzel az elképzeléssel? Hát az, hogy a lábunk nem egyenes. Ott van először is a vádli, amiről még mindig sokan úgy gondolják, hogy akkor jó, ha kicsi. Legközelebb kérdezzünk rá férfi ismerőseinknél, hogy mit gondolnak az izmos vádlikról. Lehet, hogy meg fogunk lepődni.
A következő probléma, hogy a combunk nem akkor szép, ha vékony és hengeres, hanem, ha látszik rajta a munka, ha a combfeszítő és combhajlító izom „kidudorodik”. Aztán ott van még a fizika is. Ha hozzányomjuk a combunkat egy székhez, üléshez, az bizony kilapul és még nagyobbnak tűnik. Ezért soha ne elégedetlenkedjünk a lábunkkal ülve vagy a strandon a pokrócon fekve, mert csak magunkat csapjuk be azzal, hogy rosszul nézünk ki. Inkább csináljunk sok kitörést és guggolást, a virslit pedig hagyjuk meg a „csaló” napra, a hot dogba.
