A túl gyors kezdet nem segít
Annak idején, ha két fiatal találkozott, a randevúikat szóban beszélték meg. Levelet papíron tudtak egymásnak írni, és ha módosult egy időpont, akkor személyesen kellett valahogy értesíteniük a másik felet. Idejük nagyobb részében a szerelem kezdete és az ábrándozás a partnerről magánügyként kezelt érzelmek voltak, amire szántak időt. A vágy a másikra olyan érzelmi folyamat volt, amely folyamatosan erősödött, nem sürgette senki, mert élvezte minden percét. Ma viszont úgy tűnik, ez a lassúság a múlté, a gyorsulás trendje és a szeparációtól (egyedülléttől) való félelem felülírja a nyugalmat. A nők azonnali megnyugvást szeretnének, hogy azt láthassák: megvan a másik!
Új szakaszok alakultak a párkapcsolatokban, melyeket főleg a gyors szex jellemez. Létezett ez a jelenség régen is, csak egy más kontextusban, egy jóval lassúbb életben. Nem arról van szó, hogy régen mindenki szent volt, hárfazene kíséretében alakultak a párkapcsolatai, és párás szemmel nézte a szerelmét, miközben titokban megfogadta, hogy sosem néz másra. De a lassúság jót tett az érzelmeknek, a kapcsolatok elindulásának hosszabb időtartama lehetett, amikor nem a szorongás, hanem a kíváncsiság, az izgalom és az öröm voltak a jellemző érzelmek. Ma egy nő sokszor konstatálja, valahogy mindig ugyanúgy alakulnak a kapcsolatai, mindig lesz mellette/helyette valaki más, miközben ő azt érzi, hogy mindent megtett a kapcsolat érdekében.
Mindent megtenni egy kapcsolatért
Valójában minden elhagyásnál megtalálhatók az érzelmi, mélyen fekvő okok, akkor is, ha a felszínen semmi nem látszik. Nem kell látványos történésnek lefutnia ahhoz, hogy két ember között annyira megromoljon az érzelmi viszony, hogy az egyik azt érezze, nem bír megmaradni abban a légkörben. Létezik olyan is, amikor a kapcsolat még felfutó szakaszában történik sorozatos egyedül maradás, amit általában mindenki érthetetlennek tart. Akit mindig elhagynak, többnyire azt éli át, hogy ő teljesen jó volt, semmilyen okot nem szolgáltatott arra, hogy ez bekövetkezzen. És mégis azt mondhatjuk, ennek egyik fő oka a párválasztás tudattalan motivációja volt, mely lehet, hogy a felszínen a boldogságkeresésről szólt, de valójában azt akarta újra élni, hogy a szeretetért ő hiába is küzd, mindig elbukik.
Egy nő fejében sokszor a vészcsengő halk csilingelése mellett egy olyan párkapcsolat képe formálódik, amelyről már korán lehet tudni, hogy nem futhat ki jól. És mégis azt láthatjuk, hogy bár lélektanilag az elhagyás már a kezdeti szituációban megjósolható, a nő folytonosan azt várja, hogy egyszer sikerül majd a lehetetlen, és végre maga mellett tudhat egy férfit. A kérdés valójában tehát az, mi történik érzelmileg, ami miatt soha nem sikerül semmi. Vannak olyan karakterű nők, akik annyira szeretnének maguk mellé valakit, hogy már az első pillanattól kezdve tudattalanul ontják magukból az érzelmeket. Nagyon figyelmesek az első perctől kezdve, a még szinte ismeretlen férfit úgy becézgetik, mintha már évek óta együtt lennének, olyan gesztusokat mutatnak, amelyek indokolatlanok egy induló, ismerkedő szituációban.
Nem veszik észre, de túlzó érzelmi nyomást fejtenek ki a másikra, miközben ott zakatol a fejükben, hogy mennyi időnek kell eltelnie, minek kell megtörténnie, míg végül a Facebook vagy az Instagram legitimmé teszi a kapcsolatot a közös fotó megosztásával. Ma rengeteg kapcsolat vízválasztó eleme, hogy ez a fotó elkészül-e, és ha nem, akkor miért nem, és máris indulnak a veszekedések, melyekben az a nő, aki korábban elfogadónak látszott, idegesítő valakivé alakul át, aki követelőzik. Ezekben a helyzetekben, ha megjelennek a „miért nem vállalsz már fel?”-féle kérdések, nem sok jóra utalnak.
Egy párkapcsolat, ahogy régen, úgy ma sem jön létre sürgetéssel, sőt inkább azt mondhatjuk, hogy ilyen helyzetben épp az ellenkezőjébe fordul. Ha már a kapcsolat formálódásában zökkenők vannak, érdemes átgondolni, hová tart vajon a kapcsolat, és a nő miért akarja felgyorsítani az időt, miközben már önmagában ez a jelenség arra utal, hogy nem érzi magát biztonságban a másik mellett és bizonyítékokra van szüksége.
