Holtomiglan-holtodiglan
Ahogy látjuk, a hűség fogalma is átalakult manapság, illetve nem maradt érintetlen egy folytonosan változó világban. Így akik a „régi típusú” kizárólagosságot várják el társuktól, sokszor csalatkozni kénytelenek. A mai kapcsolati életben a hűség sem alanyi jogon jár, ki kell érdemelni. Bármennyire is azt érzi valaki, hogy „mindent megtesz”, az érzelmek ma már másképp működnek sok embernél. Alain Etchegoyen francia filozófus szerint az általános hűtlenség világában a szabadon választott hűségben rejlik az igazi erő. Azt mondja, több tényező megértése vezet el ahhoz, hogy megértsük a hűség alakulását. Az egyik ilyen: a gyorsuló idő. Gyorsabban és többet változunk elődeinknél, mivel körülöttünk is minden gyorsabban változik, módosítva észleléseinket, érzékeléseinket, testünket, képeinket és mindazon lényeket és ideákat, amelyekhez hűek voltunk vagy amelyeknek hűséget fogadtunk.
Lehetővé vált a hűtlenség kockázatainak vállalása, az ígéretek súlya sokszor csökken. Ahogy egy ismerősöm mondta, ma ez az általános felfogás: „Az én szavam, nem? Akkor vonom vissza, amikor akarom!” A párok ma már nem az élet végén szoktak szétválni, mint régen. Ahogy régebben egyáltalán nem volt jellemző az időskori válás, ma már fontos szerepet játszik, hogy még sokáig élhetünk, de nem mindegy, hogy kivel és milyen minőségben, ha már nincs munkánk, és a gyerekek is kirepültek, tehát a nap huszonnégy órájában együtt kell lenni a másikkal. A hűtlenség a mindennapjaink jellemző tulajdonsága lett, már nem is tűnik fel, mennyire könnyen váltunk terméket, szolgáltatót, és szomorú tényként: kapcsolatot, társat is.
Hűtlenség és önértékelés
Sokat változtak az emberi kapcsolatok, látjuk, hogyan írják át a korábbi érzelmeinket a nárcisztikus vonások. És valóban, az életben elég példát láthatunk arra, hogy a kitartás, a kölcsönös erőfeszítések, a tisztelet és az empátia csökkenőben van. Amikor egy párkapcsolat azért ér véget, mert az egyik fél már unalmasnak találta, ezt másként értelmezhetjük múlt századi és mostani fogalmainkkal. A régebbi érzelmi működés szerint az unalom és a rutin párban járó két vonás, amely kiüríti egy kapcsolat érzelmi konténerét, mert a felek nem tesznek már erőfeszítéseket egymásért, az „üzemszerű” működésért már a robotpilóta felelős.
Azonban az információs kor unalma már más jellemzőket is magában foglal. A párkapcsolati elvárások között ott van a ki nem mondott igény: legyél érdekesebb számomra, mint én önmagamnak. Az önmagunkkal folytatott érzelmi viszony nagyon fontos része, hogy mennyire találjuk komfortosnak saját társaságunkat. A legjobb párkapcsolatok és emberi kapcsolatok mindig akkor jönnek létre, mikor a felek arra a kérdésre: tudna-e ön egyedül élni?, azt válaszolják: bármikor.
Hihetünk-e egymásnak, vagy bölcsebb ellenőrizni?
Susan Greenfield a Mind Change című kötetében írja, egy 2013-as felmérés szerint már látszik, hogy a nagymértékű Facebook-használat negatívan érinti a kapcsolati határokat, sok konfliktushoz vezethet. Az ember kíváncsi lény. Miután könnyedén hozzájuthat, megnézi azt, amiről csak utólag gondolja már, hogy talán jobb lett volna, ha nem látja. A közösségi média hihetetlen mértékű információval látja el a párokat. A partner oldalát nézve bármikor érdekes dolgokat találhatunk, ki mit csinált és kivel, kire mosolygott, kivel szelfizett, hol járt és mikor milyen érzelmi állapotban volt, amiről persze nyilván nem számolt be kellő hűséggel.
Az információk többségéhez hagyományos offline módon egyébként nem tudnának hozzájutni, viszont, ahogy a birtokába jutnak, új érzelmek kezdenek kialakulni bennük, a kíváncsiság sokakban törvényszerűen erősíteni kezdi a bizonytalanságot és a féltékenységet. Az állandó ellenőrzés tehát inkább a bizalmatlanság jele, mintsem a hűség bebiztosításáé. Akinek naponta többször jut eszébe, hogy ránézzen a párja online felületeire, az valójában a gyanakvását akarja féken tartani. Azonban nem nehéz belátnunk, hogy egy párkapcsolatban a bizalom és a hűség is párban járó fogalmak, vagyis egy olyan társnak a hűségét tudjuk elhinni, akiben meg is bízunk.
