A nyári kényelmes élet, a későbbi lefekvés és felkelés után újra vissza kell állni a katonás rendbe, és oda kell érni a gyerekkel az iskolába. Hogy ez ne legyen óriási váltás, persze jobb, ha nyáron se esünk szét teljesen, és nem cserélődik fel az éjjel és a nappal. Ha a szülőknek is nehezen megy a rendszeresség, hajlamosak a késésre, nehezen szervezik meg a dolgaikat, akkor hasznos lehet egy nagy családi napirendtáblát készíteni, ahova mindenki beírja a teendőit. Azt tudnunk kell, hogy a gyerek a családi mintát viszi tovább, tehát, ha magunk képesek vagyunk fejlődni, ügyesebben szervezni, annak a gyerek is learatja a gyümölcsét.
Sűrű legyen vagy laza?
Egy kisiskolásnak, különösen az elsősöknek még épp elég az iskola, nem kell semmiféle különóra, ezt mondják a pedagógusok. A mozgás persze fontos, de még ilyenkor is a szabad játék és szabad mozgás lenne a legjobb sport, nem feltétlenül az egyesületi edzés. Ha a gyereknek biciklizni van kedve, akkor választhassa azt, ha meg focizni, akkor azt. Annyi kötelezettség szakad szegények nyakába, hogy érdemes hagyni nekik szabadidőt, amikor azt csinálhatnak, amihez kedvük van. Ha nem tudunk szabadulni a kényszertől, hogy már egész korán zenére vagy nyelvórákra járassuk, akkor is hagyjunk időt a semmittevésre is.
Fontos a rugalmasság
„Egy pszichológiai vizsgálat eredménye szerint a maximálisan beszabályozott családból ugyanannyi deviáns, antiszociális, neurotikus gyerek kerül ki, mint a teljesen szabadon hagyó családból. A többé-kevésbé egészségesek középről jönnek. Ott középen alku folyik, ahogy Ranschburg tanár úr szokta mondani, tehát a szülő nem ragaszkodik mereven bizonyos alapelvekhez, hanem az adott helyzetnek megfelelően mindig újra mérlegel és dönt. Persze középen lenni nagyon fárasztó, ugyanis mindig jelen kell lenni. Egy kapcsolatot és egy családot illetően tehát a döntő kérdés az, hogy jelen vagyok-e folyamatosan a társam és a gyerekeim életében, vagy rutinból pergetem a dolgot” – írja Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság című könyvében.
Szóval, jó, ha van egy keret, amelynek vannak sarokpontjai. Ez többnyire a felkelés és a lefekvés. Egy kisiskolásnak legkésőbb kilenc órakor ágyban a helye, ez az ideje a villanyoltásnak. Lehet ettől alkalmanként eltérni, de iskolaidőben nem szerencsés, mert a kialvatlan gyerek sokkal rosszabbul teljesít az iskolában. A kutatókat is meglepte az eredmény, hogy a magatartászavaros, nyugtalan, frusztrált gyerekek leginkább az alváshiánytól szenvedtek. Ahogy elegendő mennyiséget aludtak, sokkal kezelhetőbbé váltak. Tehát véssük kőbe ezt a két időpontot, a kettő között pedig a délután az, ahol marad lehetőség némi rugalmasságra. Érdemes figyelni a gyereket, hogy ha éppen nagyon kimerült, akkor ne gyötörjük több gyakorlással, úgyse fog érni semmit, hagyjuk inkább játszani vagy bújjunk össze, ha igényli.
A közös metszéspontok és a minőségi idő
A minőségi idő nem helyettesíti az együtt töltött idő mennyiségét; de a legtöbb gyermek szívesebben választana egyórányi intenzív együttlétet és figyelmet egy számára fontos felnőttel, mint sokkal több együtt töltött, de unalmas órát. Legyenek szertartásaink, legyen ilyen hétköznapokon a vacsora, hétvégén akár mindegyik étkezés. Amikor együtt vagyunk, beszélgetünk, mindenki elmondja, mi történt vele aznap. Ez nagyon fontos a szürke és monoton hétköznapokon. Nem kell egész este szórakoztatni a gyereket, de ha egy bő fél órára leülünk a szőnyegre legózni vagy társasozni, annál jobb minőségi időtöltés nem is kell. Itt is lényeges a rendszeresség, hogy mindennap meglegyen a közös szeánsz, a közös játék, hogy tudja a gyerek, számíthat ránk. Az egyik legjobb módszer, melynek segítségével több humort és játékosságot teremthetünk az otthonunkban, ha a mindennapi pillanatokat varázslatossá tesszük.
