Sziasztok, Laky Zsuzsi vagyok. A nevem talán ismerős lehet, hiszen 2003 óta (mikor Párizsban megnyertem Miss Európa szépségversenyt) találkozhattál velem a médiában. Nemrég a férjemmel részt vettünk a TV2-n futó a Legbátrabb Páros című műsorban, amit megnyertünk. Kalandokban azonban nem csak Máltán volt részünk, két tündéri kislány édesanyjaként minden nap egy merész vállalkozás. Mostantól havonta többször írok nektek itt a Diéta és Fitneszen énidőről, anyaságról, kihívásokról…
Az év eleje sokak számára a test és a lélek gondozásáról, megújulásról szól, ez nálam sincs másképp. Az utóbbira pedig az elmúlt években próbálok még tudatosabban odafigyelni. Év elején, és bevallom már kicsit novemberben és decemberben is mindig összegzést végzek.. Az előző írásaimban is emlegetem a hálát, amit valóban nagyon fontosnak tartok. Idén is (mint majdnem minden nap) hálát adok azért, hogy a szeretteimmel tölthettem az ünnepeket, és hogy vagyunk egymásnak. Ez arra emlékeztet, milyen értékes minden együtt töltött pillanat.
Fotó: https://www.instagram.com/lakyzsuzsi/
Nincs számomra fontosabb, mint a családom. Éppen ezért anyaként sok dolog van a gyerekeim kapcsán, ami aggaszt. Hol az, vajon jól csinálom-e, hol Luca asztmája vagy, hogy miért veszekednek?! Egy ideje Lujzi kapcsán örlődöm sokat – január végén lesz 6 éves, és az életkora szerint szeptembertől iskolaköteles, én viszont szeretném, hogy nyerjen még egy évet. Így mikor életbe lépett a törvény, hogy minden 6. évet betöltött gyereknek iskolába kell mennie, eléggé aggódni kezdtem, de ezzel szerintem nem vagyok egyedül. A gyerekem képességeit én ismerem, és fizikai adottságait nézve hiába érett az iskolára, úgy érzem, hogy lelkileg még nem áll készen.
Lehet mindenkinek más a véleménye erről, valaki azt gondolja, ciki a gyereket visszatartani, én úgy vélem, ha neki most iskolába kellene mennie, akkor az nagy eséllyel rásegítene arra, hogy egy erősen önbizalomhiányos ember váljék belőle. Így is rengeteg kétely és bizonytalanság bujkál benne annak ellenére, hogy mindenben támogatjuk. Néha talán több figyelmet is kap, mint Luca pont azért, mert ő a kicsi.
Visszatérve, néhány napja minket is behívtak a nevelési tanácsadóba, ahol először megkérdezték mit szeretnénk mi. Aztán egy órás felmérés után szerencsére beigazolódott, ami miatt szeretném még, hogy Lujzi „gyerek” maradhasson. Így ez is megerősítette bennem, minden úgy alakul majd idén is, ahogy annak történnie kell!
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mindig „vizsgálom” a gyerekeimet. Vajon mikor mit gondolhatnak, mit érezhetnek. Lujzi inkább visszahúzódó és megfigyelő, míg Luca közvetlen és nyitott személyiség. Lujzikámnak több noszogatás kell mire eljut odáig, hogy képes rá. Mivel teljesen magamat látom benne, hogy mennyire kishitű és bizonytalan, a szívem szakad meg és tudom, bizonyos helyzetekben milyen nehéz neki. Egy jó példa talán, hogy karácsony előtt az egyesületnek, ahova akrobatikus tornára járnak, volt egy gálája, ahol minden gyerek fellépett. Lujzi mivel nem érezte, hogy különösebb sikere lenne, fel akarta adni és közölte nem szeretne menni, mert őt ott nem szeretik. Ekkor kiderült, hogy a gálán lesz családi gúla építő verseny is – Gusztival megbeszéltük, hogy mi is nevezünk és elindulunk családilag. Együtt jártunk edzésekre, és a versenyen 2.helyezést értünk el. Lujzi azóta szívesen megy a foglalkozásokra, és lett egy kis sikerélménye is végre. Szerencsére itthon teljesen magabiztos és kicsattan, de közösségben már másképp működik. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy két tündéri óvónéni van velük, akik próbálják kihozni mindegyikükből a legjobbat és külön-külön is figyelnek a lelki fejlődésükre, de nekünk szülőknek van a legnehezebb dolgunk, hogy mindent megadjunk a gyerekeinknek, hogy kiteljesedjenek, és szárnyakat kapjanak…
Nektek melyek a leggyakoribb félelmeitek szülőkét? Mire szoktatok rástresszelni leginkább? Mivel tudjátok oldani magatokban a negatív érzéseket?
Én az utóbbi időben csak azt szoktam mondani, hogy programozom a jót! Egy-egy rázósabb élethelyzetben egész egyszerűen elképzelem amit szeretnék, és bízom benne, hogy minden úgy alakul, ahogy annak lennie kell. Befelé figyelek, és a lelkemmel törődöm, mert szerintem minden onnan ered.
Zsuzsit itt tudjátok követni az Instán!
Zsuzsi korábbi írásait itt találod!
