Amikor nincs harmónia
Mindenki ismeri ezt az állapotot. Hiszen stressz, fájdalom, bántás mindenkit ér nap mint nap. Van, aki három perc alatt kilép és átfordítja ezeket a helyzeteket, mások napokig-hetekig hurcolják a konfliktusok feszültségét, és vannak sokan, akik eleve „csőre töltött puskával” közlekednek, és a verébre is lőnek, rögtön. Először is nézzük végig, mi okozza a diszharmóniát, azt az állapotot, amikor sehogy sem találjuk a helyünket a világban, és úgy érezzük, hogy minden összeesküdött ellenünk. Az erőteljes érzelmi hullámzás váltja ki ezt az állapotot. Vegyünk egy alapesetet.
Egy munkahelyi projektben egy kollégával ellentétes véleményt alakítunk ki. Ahelyett, hogy megnéznénk és megfejtenénk együtt, melyek a különbség okai, két dolgot szoktunk tenni.
Egyik esetben egyáltalán nem képviseljük magunkat, látszólag félreállunk, de belül megkezdünk egy végtelenített párbeszédet, egy durva veszekedést, ami folyamatos feszültségben tart bennünket. ez a feszültség egy darabig csak az idegrendszerünket teszi próbára, aztán jelentkezhet fej-, gyomor-, nyak-, derékfájás is például. A másik véglet, amikor már az első ellentmondásra verbálisan szétcsapjuk a másikat, mert alapból nagyon alacsony a tűrőképességünk. A magasfeszültségnek is a sok stressz az oka, jobb belátni.
Annyi gondom van…
Nyilván. Mindenkinek van, annak is, akire irigykedve nézünk, mert azt hisszük, neki nincs. A különbség abban van, ki hogyan áll hozzá az akadályokhoz. Aki képes megőrizni a nehézségek között is a hidegvérét és a nyugalmát, az azért képes erre, mert tudja, hogy van és lesz ereje úgy csoportosítani az erőforrásait, hogy kimásszon a helyzetből. Milyen erőforrásokat lehet használni? – tehetjük fel joggal a kérdést. Kinek-kinek hite szerint. Van, aki az égiek támogatásában bízik, van, aki még 30 évesen is az apukáját hívja. Azonban sokan vannak, akiknek egészséges önbecsülésük és önbizalmuk, belső erejük van, amely lehetővé teszi, hogy a gondokat rövid időn belül kívülről szemléljék.
Ők azok, akik nem csinálnak a bolhából elefántot, nem az a fontos nekik, hogy igazuk legyen, hanem az, hogy menjenek a dolgok a családban vagy a munkahelyen. Akik képesek adott pillanatban háttérbe szorítani az önérzetüket, akik képesek mérlegelni azt, melyik helyzet mennyi érzelmi befektetést igényel. Merthogy rengeteg helyzet van, amely nem igényel különösebb érzelmeket, elegendő a semleges szemlélődés és a szükséges lépések megtétele. Sokan nem tudják, hogy a vitákban is lehet semlegesnek maradni, át lehet adni az irányítást, a kezdeményezést úgy, hogy egyáltalán ne okozzon fájó érzést.
De hogyan tarthatom meg a távolságot?
A nagy érzelmi kilengésekre a nők hajlamosabbak inkább. Nekik kell megtanulni a kommunikációnak azt a fajtáját, amikor az erőszakoskodás és a hiszti helyett az érvelésnek, a higgadt párbeszédnek kell átvenni a helyet. Ha megértenék az emberek, hogy az igazi alkotóerő nem a verseny-, hanem a csapatszellem, ahol mindenki azt hozza, amiben erős, akkor sok feszültségtől szabadulhatnának meg.
