Szinglikoromban hétköznapokon a szerkesztőség melletti kifőzdében ettem, hétvégén meg miénk volt a világ, kószáltunk a városban a barátokkal, szinte sosem főztem. Beültünk egy kínaiba vagy épp egy salátázóba, vittünk haza vacsorára is. Ha olcsó nem is, mindenképpen nagyon kényelmes volt, épp elég volt levinni az üres dobozokat, mosogatni alig kellett. Egy percig sem ítélem el azokat a nőket, akik egyedülállóként hasonlóképpen tesznek. Akik meg főznek, azok előtt le a kalappal!
Aztán persze a szerelem kihozza az emberből a konyhatündért is, a család meg a szakácsnőt, mert eljön az az idő, amikor a mennyiségi és gazdasági szempontokat kell ügyesen összehangolni, nem csak a vágykeltő recepteket böngészni a neten. Aztán beköszönt az a nap is, amikor az ember felteszi az első „Mit főzzek már megint?” kérdést. Minden anyukának ismerős a gyötrő dilemma, hogy mi kerüljön az asztalra hétfőtől péntekig, és mi hétvégén. 10-15 év főzőcskézés után meg aztán végképp. Mindezt úgy, hogy ne kelljen azért órákat a konyhában tölteni, mindenki szeresse, viszonylag egészséges legyen és beleférjen a konyhapénzbe. Meg persze legyen valami változatosság is, ne menetrendszerűen ugyanaz készüljön minden héten.
Ez kétségtelenül nyomasztó és kiábrándító tud lenni, inkább teher, mint élvezet, ha így állunk hozzá. De ha képesek vagyunk új nézőpontból közelíteni a család „táplálásához”, akkor egész más minőségben is megélhetjük ezt a dolgot. Mi lenne, ha úgy tekintenénk a főzésre és az étkezésekre, mint a stressz lerázásának és a töltekezésnek legjobb módszerére?
Íme, három érdekes gondolat, amelyek segítenek abban, hogy már-már meditációvá változtassuk a konyhai robotolást. Mert mi is a meditáció? Az az állapot, amikor minden figyelmünket az „itt és most”-ra irányítjuk, nem rágódunk a múlton, nem rettegünk a jövőbeli problémákon. Egyszerűen képesek vagyunk meglátni, hogy ez a pillanat akár tökéletes is lehet, hiszen se a múlt, se a jövő nincs itt. Kicsit ködös? De talán érthető. Ha mindig csak arra törekszünk, hogy a mai nap igazán jól teljen, és nem többre, nem szaladunk se előre, se hátra, akkor minden nap jól fog telni. No de nézzük, hogyan is működtethető ez a gyakorlatban, a saját konyhánkban.
Főzni és enni jó
Azt könnyű belátni, hogy sok előnye van a házikosztnak, hiszen tudjuk, miből és hogyan készült, és jóval olcsóbb, mint rendelni vagy eljárni családostul vacsorázgatni. Otthon minden folyamatot és hozzávalót jobban tudunk kontrollálni, mi döntjük el, mennyi olajat és sót használunk vagy mennyi cukrot. Emellett számos tanulmány azt is igazolta, hogy a közös, meghitt családi étkezések jó hatással vannak a gyerekek önbecsülésére, a későbbiekben kisebb lesz a szerhasználat vagy a tiniterhesség kockázata. Az esti közös étkezés jó lehetőség arra, hogy a gyerekek elmondják a gondjaikat, örömeiket, pozitív megerősítéseket kapjanak, ami hasznukra válik egy életen át. Ha áldásnak tekintjük a közös étkezést és az ételkészítést, máris más energiák mozdulnak meg bennünk.
Amíg készül az étel
Magában a főzés egyes folyamataiban egészen jól el lehet révülni és pihenni. Feltéve, ha jelen vagyunk a folyamatban teljes szívvel, és nem a munkahelyi konfliktusok mérgét klopfoljuk bele a húsba. utálatból és haragból nemigen lehet jó ételt főzni, ilyenkor szokott lesülni, odaégni, vagy az ízekkel lesz valami gond. Ha a teljes figyelmünket a főzésre irányítjuk, ha arra koncentrálunk, ahogy az olajon párolódik a hagyma, vagy arra, hogy szép csomómentes legyen a krémleves, az mind lehetőséget nyújt arra, hogy elengedjük a nap baljós árnyait. A szeretettel és figyelemmel készített ételnek más lesz az íze, és más lesz a fogadtatása is.
