Gondolatok és érzelmek áradatát tapasztaljuk meg nap mint nap. Mintha egy kiapadhatatlan kút ontaná ránk hol tiszta, hol zavaros, poshadt vizét. Figyeljünk csak rájuk, s meglátjuk, milyen hatalmas mennyiségben zúdulnak ránk. Vannak köztük olyanok, amelyekhez annyira ragaszkodunk, hogy folyton vissza-visszatérnek, akár egészen hosszú ideig elidőznek az elménkben, a lelkünkben. Ekkor eluralnak bennünket, hiszen már nem tudunk, sőt mintha nem is akarnánk szabadulni tőlük. Teljesen a rabjaikká válunk, s csodálkozunk, hogy már nem mi irányítjuk az életünket. Ez a rabiga gyakran negatív élettapasztalatot, szenvedést hoz, amitől kizárólag tudatossággal, jelenléttel szabadulhatunk meg.
A szenvedések megelőzése, megszüntetése érdekében érdemes a fel-felbukkanó negatív érzéseket, gondolatokat elengedni. Tudatosan megélve a pillanatot, amint megjelennek, máris érzékelhetjük a jelenlétüket és dönthetünk úgy, hogy nem marasztaljuk, nem dédelgetjük őket, így adva nekik energiát, hanem szélnek eresztve a „betolakodókat”, szabaddá tesszük magunkat tőlük. Az elengedés feltétele a teljes elfogadás.
A negatív érzéseket – például félelem, bánat, bűntudat, harag, szomorúság stb. – nem kritizálom, nem bélyegzem meg, nem látom el különféle magyarázatokkal, nem tiltakozom ellenük, hanem egyszerűen csak megengedem, hogy legyenek. Enélkül a megengedés nélkül nem tudom szélnek ereszteni őket. Mert különben az irántuk érzett ellenérzések foglalnak le, amelyek valójában újabb negatív érzések. Ilyenkor előbb ezeket kell elengedni, hogy ne képezzenek akadályt. Csupán csak figyelem az érzelmeket, nem azonosulok velük, nem táplálom őket, nem adok nekik erőt. Így hamar elerőtlenednek és szertefoszlanak. Helyüket a nyugalom és a béke veheti át. A negatív érzelmek elengedésekor tudatosan is segíthetjük a pozitív végkifejletet, a folyamat során megtapasztalt érzések energiáját megőrizve, azt tudatosan fordíthatjuk át szeretetté.
Az élet nem a múzeumban van
Sok negatív érzelem a tudatalattiban lapul, ezeket korábban tudatosan vagy tudattalanul elfojtottuk. A tudatalattiba száműzött érzelmek mérgeznek, különböző életterületeken akadályozhatnak minket az előbbre jutásban, a fejlődésben. Ezért érdemes ezeket egy adott életvezetési probléma kapcsán feltérképezni, és a szelepet megnyitva fokozatosan kiereszteni. A korábban átélt trauma kapcsán visszamaradt érzelmi „iszaptól” szintén jó megszabadulni. Rétegenként „tárjuk fel” az érzelmi mérgeinket, biztosítsunk nekik szabad utat ahhoz, hogy a felszínre jöhessenek és ott, energia híján szertefoszlódhassanak.
Sokszor előfordul, hogy elszalasztjuk a jelent, mert a múlt történésein rágódunk vagy a jövőnk szálait szövögetjük. A múltra való fókuszálás vagy annak megtagadása nem kifizetődő. Ha folyton a múltban járunk, az olyan, mintha minden időnket egy múzeumban töltenénk. Az természetes, hogy néha visszatekintünk, leltárt készítünk addigi életünkről, vagyis elidőzünk saját múzeumunkban. A valóság azonban az, hogy néha elmegyünk a múzeumba, bámészkodunk, nézegetjük a képeket, a szobrokat, de nem ott éljük az életünket.
Rejtett ajándékok
Az elfogadás és az elengedés az élet fő energiapilléreiként lehetővé teszik azt, hogy a létezés akadálytalanul zajlódjon. Amikor például akadályt gördítünk az elfogadás útjába, azzal az élet szabad folyását gátoljuk. Ha ezt tapasztaljuk, nézzük meg, hogy valójában milyennyereség húzódik meg a folyamat mögött. Engedjük el a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzését. Mondjunk búcsút az önsajnálatnak, és akkor ez a tudatosság új utakat nyithat meg előttünk. Ráeszmélhetünk arra, hogy bizonyos élethelyzetek, személyek, amiket vagy akiket nehezen vagy egyáltalán nem tudunk elfogadni, azért vannak jelen az életünkben, mert tanítanak minket valamire, ezáltal hozzájárulnak a lelkitudati fejlődésünkhöz, tehát ajándékok számunkra.
