Életünk minden szakaszában köthetünk barátságokat. Akad, amelyik tartós lesz, és némelyik idővel elhalványul, elkopik. De a barátságok átszövik az életünket, sokat segíthetnek a nehéz periódusokban, és sok örömet adhatnak, egyebek között akkor, ha mi vagyunk a támasz, a segítség. De ha nincs meg az adok-kapok egyensúlya, ha felborulnak az erőviszonyok, ha az egyik fél áldozattá válik, akkor azon a kapcsolaton változtatni kell. Összeszedtük azokat a helyzeteket, amelyek arra utalnak, hogy a viszonyunk nem jó irányba halad, a barátság kezd mérgezővé válni. A trükkös az, hogy nem könnyű észrevenni, mikor jön el az a pillanat, amikor a barátság átfordul egyfajta kihasználásba.
Beszéljük meg!
Amikor valamelyik – amúgy rendben lévő – barátunk túl gyakran szorul a segítségünkre, az kimerítő lehet. Ha csipcsup ügyeket is végtelen hosszú telefonbeszélgetésekkel lehet csak megoldani, ha semmiben sem tud dönteni, és ránk akarja testálni a döntés felelősségét, akkor ideje határt szabni. A nőkre amúgy is jellemző, hogy szeretnek a környezetükre támaszkodni, kikérni a véleményüket. De ha valaki állandóan a barátai véleményétől teszi függővé az ügyeit, az idegesítővé, később mérgezővé tud válni. Észre kell venni, ha tartósan mankónak használ bennünket valamelyik barátunk, ha mindenben támaszkodni akar ránk.
Nem számít, mikor
A barátság nem azt jelenti, hogy bármikor, napszaktól, alkalomtól függetlenül rendelkezésre kell állnunk. Az ebédidő, az este, vagy családosoknál a vasárnap nem a legalkalmasabb időpont a baráti válságok kezelésére. Ha vannak olyan barátaink, akik képtelenek tiszteletben tartani azt, hogy van magánéletünk, vannak családi programjaink, akkor sürgősen hívjuk fel a figyelmüket erre. Meg kell érteniük, hogy nem állunk mindig rendelkezésre, még ha ez konfliktust szül is eleinte. Ha nem értik meg, akkor bizony rá kell jönnünk, hogy mérgező barátságról van szó.
Elveszi az energiám
Vannak emberek – néha a barátainknak hisszük őket –, akikkel ha találkozunk, konkrét testi tüneteink lesznek. Túl őszinte vagy sértő megjegyzéseik után gyomorgörcsöt kapunk vagy fejfájást, esetleg érezhetünk teljes kimerültséget. Lássuk be, ez azért nem normális. A köznyelv ezeket az embereket nevezi energiavámpíroknak. Akik abból táplálkoznak, hogy lenyomják, piszkálják, nevelik, kritizálják, és végső soron teljesen kimerítik a másikat, a „barátjukat”. Ez a legrosszabb emberi kapcsolat, ne higgyük barátságnak.
A tökéletes
Nagyon fárasztó tud lenni az a barát is, aki soha nem veszi észre a saját hibáit, de készségesen rámutat a miénkre. Ha jelezni próbáljuk, hogy ő sem tökéletes, nem érti, miről beszélünk, és újabb kioktatásban lehet részünk.
A pletykás
Aki azonnal továbbadja a gondjainkat, titkainkat, történeteinket, az nem tudja, mit jelent a bizalom és a diszkréció. Vele a legnehezebb, mert sokszor kedves, simulékony, készségesen meghallgat, csak azt nem látja be, hogy nem kellene rögtön továbbadni, amit hallott.
