Meg kell-e mindent teremteni?
A legtöbb szülő fáradságot nem kímélve mindent megtesz a gyermekeiért, keményen dolgozik, hogy szép otthont és márkás holmikat teremtsen elő, időt és pénzt nem kímélve viszi a gyereket sportolni, fejlesztésre, zenét tanulni. De sosem szabad elfelejteni, a gyerekek azt is meg szeretnék élni, hogy a szüleik örömben és boldogságban élnek.
Az is fontos nekik, hogy lássák, a szüleik fordítanak időt a szabad együttlétre is, nemcsak a foglalkozásokra kísérik őket végkimerülésig. A viharos házasság és a válás évekig vagy évtizedekig tartó fájdalmat okoz a gyerekeknek, még ha az adott esetben a szakítás a legjobb megoldás is.
Úgy tűnik, a gyerekek ösztönösen tisztában vannak azzal, hogy egy kiegyensúlyozott szülő több figyelmet, energiát és szeretetet képes adni nekik, mint egy stresszes, túlzottan sokat dolgozó, meggyötört ember.
Hogyan mutassak példát?
A szülők sokszor szokásszerűen a saját szükségleteik elé helyezik a gyermekeikét. Mindenkinek teljesülnek az igényei, csak az anya marad mindig utolsó helyen a vágyai megvalósításával. Világos, hogy vannak olyan alkalmak, amikor ez így van: mikor egy baba kruppos lesz az éjszaka közepén, természetes, hogy minden figyelmünk a gyermeké. De normális körülmények között a szülőknek is célszerű minőségi figyelmet szentelniük magukra; kellenek a felnőttprogramok is, a gyerek nélküli feltöltődés. Ha ezt megadjuk magunknak, akkor nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak tudunk maradni, kevesebbet idegeskedünk, kiabálunk, veszekedünk.
Nyugodt, békés család tud nyugodt, békés gyereket nevelni. Ahol vannak eszközök a kulturált kommunikációra, vitára, ott a gyerek is tudni fogja, hogyan kell viselkedni, beszélni másokkal. Ne legyenek kétségeink, a negatív példa is ragadós lesz.
Azok a gyermekek, akik erőszak, alkohol, depresszió, elhízás, droghasználat, harag, szóbeli erőszak, állandó kritika vagy hanyagság által tönkretett családi rendszerben nőnek fel, sokkal nagyobb eséllyel fognak ugyanezekkel a problémákkal küzdeni felnőttkorukban.
Hogyan lehet esélye egy gyermeknek arra, hogy súlyproblémák nélkül éljen, ha a családjában együtt él egy kényszeres túlevővel? Hány kamasz képes nemet mondani a szerhasználatra, ha a családjukban egy függő szülő vagy rokon nem keres segítséget? Hány felnőtt nem képes megvalósítani az álmait és vágyait, mert hosszú évek alatt csak kritika érte, és ezért már nincs meg a kellő önbecsülése hozzá?
Egy gyermek sokkal inkább azt teszi, amit a környezetében lát, mint amit mondanak neki. Sajnos azonban a rossz szerepmodell szintén modellértékű a gyermek számára.
Kutatások azt mutatják, hogy a börtönbe kerültek több mint 75 százalékának volt legalább egy családtagja, aki maga is megjárta a börtönt.
Lehet túlszeretni?
Sokan azon aggódnak, hogy túlszeretik vagy elkényeztetik a gyermeküket azzal, hogy kimutatják és megélik a szeretetüket. Túlszeretni senkit nem lehet. A szeretet azonban nem egyenlő azzal, hogy mindent megvásárolok a gyereknek, vagy mindent megengedek neki, mert attól félek, ha nemet mondok, nem fog szeretni.
A gyerekeknek szükségük van világos, jól követhető szabályokra, rendszerre, napirendre, ezek között a keretek között érzik magukat biztonságban. Azt is meg kell tanulniuk feldolgozni, hogy a szülőknek más feladataik is vannak az életben, nem csak a szülői. Nem kérdés, hogy egy felnőtt választásai és tettei élethosszig tartó hatással vannak a gyermekeire.
Azon területeken, melyeken mi is erősek vagyunk, erőssé neveljük gyermekeinket, azon területeken pedig, amelyeken gyengének mutatkozunk, soha nem késő változtatni.
