Anélkül, hogy komoly filozofálásba kezdenénk arról, hogy mi is az idő, lássunk egy egyszerű példát. Az első randikon a rózsaszín ködben egy óra nem tűnik többnek pár percnél. Aztán pár év múlva, amikor a totyogó másfél évessel sétálgatunk, és megszemlél minden kavicsot, egy óra örökkévalóságnak tűnik. Az időt tehát többféleképpen is érzékelhetjük – ezért is érdemes megfontolni, hogyan tehetjük hatékonyabbá a napjainkat. Különösen igaz ez a decemberre.
Átgondolt, jó szervezéssel azonban juthat idő mindenre. Figyeljük meg, mi melyiket mondogatjuk gyakran, melyik vált önmagát beteljesítő jóslattá. A kérdés az, hogyan tudunk ezen változtatni. Egy módon, ha abbahagyjuk ezek mantrázgatását, és olyanokat kezdünk el mondogatni, hogy: Minden belefér az időmbe. Képes vagyok mindent időben elintézni – és így tovább. Vagy azt: A karácsony az együttlétről szól, nem az evésről. Nem az ajándékok adják meg a karácsony hangulatát. Menni fog?
Készítsünk idősajtot!
Az idősajt egy kördiagram, F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus találmánya, amelyben napi tevékenységeinknek kihasítunk egy-egy szeletet. Írjuk össze, mivel mennyi időt töltünk egy nap. Ábrázoljuk a kördiagramon. Majd nézzük meg, mi lenne az ideális, mikor éreznénk jól magunkat. A második diagramban jelenjen meg a saját idő és az intim idő is, amit a párunkkal töltünk. Folyamatosan figyeljük, hol csúszunk el, hol nyerünk, és alkossuk meg újra a sajtunkat. Ha az egész decembert alárendeljük a karácsonyi őrületnek, az könnyen kiégéshez, vagy ami sokkal gyakoribb, lebetegedéshez vezet. A kevesebb mindig több, ez még a karácsony megünneplése esetén is igaz.
Táblázzuk be magunkat!
Nemcsak a gyerekek életének ad keretet az iskolai órarend, a felnőtteknek is nagy segítség lehet. Osszunk be minden teendőt, beleértve a pihenésre, szórakozásra, közösségi médiára, lazulásra, semmittevésre szánt időt is. Nem kell túl feszesre szabni a határidőket, de igyekezzünk betartani. Dobjuk ki azt, ami felesleges amikor összeírjuk a napi vagy akár heti programjainkat, hamar szembesülhetünk azzal, hogy lesznek feleslegesen eltöltött félórák. Állítsunk fel két oszlopot, az egyik legyen a szükséges, a másik a felesleges teendők. Karácsonyi ajándékok böngészésével, álomnyaralás-tervezgetéssel felesleges mindennap foglalkozni. Hozzuk meg gyorsan a döntéseket. még ha örömöt okoz is ez a fajta álmodozás, semmi haszna, ha közben meg sokkal fontosabb dolgoktól veszi el az időt.
Csökkentsük a kizökkenéseket
Ha belekezdtünk a munkába, ne veszítsük el a lendületet apró kizökkenésekkel. Kérjük meg a csacsogó kollégát, hogy tolja át a bringát egy másik szobába, ha lendületben vagyunk, ne álljunk fel ebédelni csak azért, mert a többiek már mennek. Egy óra múlva is mehetünk enni, azzal a jó érzéssel, hogy nagyot haladtunk.
Többet egyszerre
Nem minden ember alkalmas a multitasking üzemmódra, de mi nők azért elég ügyesek vagyunk ebben. Bedobjuk a mosást, amíg kifő a tészta, ránézünk a gyerek házi feladatára, menet közben összekapkodjuk a szanaszéjjel pakolt ruhákat. Kimerítő és frusztráló ez időnként, ha tudatosítjuk magunkban, hogy háromnegyed óra eszeveszett pörgéssel nyerünk magunknak egy órát láblógatásra, akkor nem kérdés, hogy megéri-e. Vonjuk be a családot a karácsonyi teendőkbe is. Süteményt kivételesen rendelhetünk a cukrászdából, és az sem dráma, ha egyféle ételt teszünk az asztalra. Vagy egy huszárvágással fizessünk be egy hotelbe, és töltsük fürdőköpenyben az ünnepeket. Ha nem is lesz olcsó, garantáltan örök emlék marad.
