Ma milliók vágynak olyan életre, amelyben a világ, a társak, a munka és a barátok, a család, a párkapcsolat engedelmesen megérzi, felismeri, kódolja, majd kielégíti érzelmi szükségleteiket

Segítünk még egymásnak? Empátia a mindennapokban…

Sokszor még benyomásunk sincs arról, hogy a barátaink valódi érzelmei milyenek. Máskor meg azt élhetjük át, hogy a másiknak nincs szándékában olyan érzelmi erőfeszítéseket mozgósítani, amelyek lehetővé tennék, hogy a barátsági/rokoni kapcsolat valóban megteljen őszinteséggel és bizalommal. 

Mindezt az „én és a többiek” képletben, a „mindenki egyért” jegyében. A „velem nincs baj” attitűd így kiegészül a „mindenki más olyan, amilyen” magyarázó elvével, és máris készen van az az építmény, amelynek a tetején egyedül lehet ücsörögni. Amikor saját érzelmi működésünket magyarázzuk, legtöbbször elsőre külső okokat hozunk fel. A világ, a munkám, a tanáraim, a pénz, a szüleim, a gyerekkorom…

Ebben sok igazság lehet, mégis azt kell mondanunk, felnőttkorban, némi önreflexióval már lehet azért látni, hogy önmagunk felelőssége hol van a rendszerben.

Mikor segítünk?

Az emberi elmében eredendően optikai és pszichológiai vakfoltok vannak, és az elme egyik legügyesebb trükkjeként azt a kellemes téveszmét táplálta belénk, hogy nekünk személy szerint nincs egyetlenegy sem. Azt a jelenséget, mely a bennünk élő meggyőződés, hogy pontosan, reálisan és elfogulatlanul látjuk a helyzetet, „naiv realizmusnak” nevezik. E szerint azt feltételezzük, hogy az értelmes emberek ugyanúgy látják a dolgokat, ahogy mi. Ha nem értenek egyet velünk, nyilvánvaló, hogy nem látnak tisztán. Tehát, ha elmondom valakinek a véleményemet, akkor egyet kell értenie velem. Ha nem teszi, akkor azért nem, mert nyilvánvalóan torzít. A saját ítéletünk elfogulatlannak és függetlennek látszik, ráadásul amint érintetté válunk egy ügyben, véleményünket a pontosság és megvilágosodás forrásának tekintjük: többéves szakirányú tapasztalatom szerint. Saját személyünk megítélése tehát meglehetősen szubjektív és elfogult. Ami tulajdonképpen teljesen érthető, azonban vannak az életben helyzetek, amikor segítenünk kellene másokon, és ehhez mozgósítanunk kellene érzelmeinket, erőfeszítéseinket.

Ki tud valóban segíteni?

A magabiztos emberek nyilvánítják ki a legtöbb együttérzést, könnyen ráhangolódnak mások bajára és azonnal a segítségükre sietnek. A szorongó emberek viszont túlzott érzékenységgel reagálnak mások bajára, amitől az csak még rosszabb állapotba kerül, mert átragad rá a szorongás. A mások sorsa felett aggodalmaskodó, szorongó emberek maguk is rossz állapotba kerülnek, tehát segítőből átváltoznak áldozattá.

Az érzelemkerülő embereknek viszont az empátia, az együttérzés is nehezükre esik, önvédelemből elzárkóznak minden érzelem elől, és lehetőleg azoktól is, akiket segíteni kéne. A másokról való gondoskodás tehát akkor a legerősebb, ha valakinek biztos talaj van a lába alatt, mert akkor nem merül el a másik érzéseiben, hanem képes fenntartani a sajátját, ami a segítségnyújtás, megértés alapja lehet.

Nagyon gyakran hallani olyan emberi történeteket, amelyekben a bajba jutott ismerős vagy családtag hiába kér támogatást, mert betegsége vagy munkahelyének elvesztése olyan ijesztő, hogy egyszerre egyedül találja magát. Ha azt kell átélni, hogy nem lehet számítani senkire, az még további szorongásokhoz vezet, mert nemcsak a saját problémákkal kell megküzdeni, hanem azzal a hatalmas csalódásérzéssel is, hogy cserbenhagyták.

A mindennapi életünkben egy állásvesztés és vele együtt az egzisztenciális bizonytalanság is elérheti, hogy a barátok és rokonok kicsit hátrább lépnek, mert a segítőkészség mondatainál attól félnek, hogy majd most pénzt kell kölcsönadniuk, fel kell karolniuk azt az embert, akinek helyzete számukra is ijesztő.

A biztonságérzet tehát növelheti az empátiát, és még a szorongó karaktereknek is segít, hogy átmeneti időre akár, de átélhetik az érzést. Azonban egy érzelemkerülő ember ekkor sem válik empatikussá, és nem jelenik meg nála altruisztikus érzelem.
 

Isteni diétás vacsora néhány szem paradicsomból
Találtál a hűtőben pár szem paradicsomot, és néhány tojást? Ne is keresgélj tovább, mert máris kész a diéttás vacsorád! Mutatjuk a receptet.
Gyorsabb anyagcsere – gyorsabb fogyás
Mindannyian szeretnénk kicsit gyorsítani az anyagcserénken, ám többnyire úgy gondoljuk, a megváltoztathatatlant minek bolygatni. Bár a genetikán és az életkoron valóban nagyon sok múlik, apró trükkökkel felgyorsíthatjuk a folyamatot.
Kúszás, mászás, csimpaszkodás – Ezekkel a játékokkal lesz aktív a szünidő!
Amikor vége az ovinak és az iskolának, gyermekeink számára rengeteg idő szabadul fel. Ráadásul, a nyári időszakban még több energiájuk van és a pedagógusok helyett gyakran napközben is a szülők feladata, hogy elfáradjanak.
Bemutatkozik a kultikus női sneaker
A sneaker cipő világhírűvé vált. Ma már kétségtelen, hogy az egyik legkedveltebb lábbelinek számít mind a hölgyek mind az urak részéről. De nem csak a női- és a férfilélek van oda teljesen ezekért a cipőkért, hanem univerzálisan mindenki.
6 hatásos arcpakolás nyári gyümölcsből
Egy fárasztó nap után az arcunk is felfrissülhet, regenerálódhat a nyári gyümölcsök nyújtotta kényeztetéstől.
Ha már megtörtént a baj – diéta ételmérgezés után
A bajt jobb elkerülni, de ha már bekövetkezett, okos diétával, megfelelő élelmiszerek fogyasztásával megkönnyíthetjük a gyógyulás folyamatát.
Futás melegben: erre kell figyelni!
A futásra könnyű nemet mondani. Nem szeretünk futni, ha esik az eső vagy a hó, ha fúj szél, ha túl hideg van, és persze akkor sem, ha túl meleg.
Nyáresti sütögetés hízás nélkül
A grillezésre könnyen rá lehet kapni, mert igazán kellemes program nyárestéken. Csakhogy a kései evéssel csínján kell bánni, mert a kolbászhegyek vagy a szalonna néhány pohárka borral leöblítve könnyen megbosszulja magát, főként deréktájon.
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.