Érdekes tanulmányról írt az amerikai Reader Digest. Finn kutatók középkorú és idősebb felnőtteket vizsgáltak, kérdőívekkel azt mérték, mennyire optimisták vagy pesszimisták adott helyzetekben ezek az emberek. Olyan és hasonló kijelentéseket kellett értékelniük a résztvevőknek, mint például, hogy „bizonytalan időkben általában a jobb eshetőségre számítok”. Tizenegy év után a kutatók azt látták, hogy a szívkoszorúér-elégtelenségben szenvedő résztvevők közül a pesszimisták korábban haltak meg. Azt is felfedte a kutatás, hogy a depressziós emberek vérképében gyulladás jelei jelentkeztek. A pesszimizmus tehát nem a legjobb szemlélet a hosszú, derűs élethez.
Mi a pesszimizmus?
Egyfajta borúlátás, amikor mindig csak az alagút sötétségét látja valaki, a fényt a végén nem. Egy pesszimista ember szerint a rossz dolgok állandóak, mindenhol ott vannak. Ennek az lehet a következménye, hogy nem kezd bele új dologba, mert szerinte úgysem sikerül, kialakul egy tanult tehetetlenség. A pesszimista mindig azt veszi észre, hogy felhős az ég, és ahogy a klasszikus példa mondja: a pohár félig üres.
Akkor legyünk optimisták?
Egy másik tanulmányból meg az derült ki, hogy a túlzott optimizmus sem az ajánlható út. Az optimista a dolgok jobbik oldalát is látja, hisz abban, hogy van megoldás, a nehézségek átmenetiek, és ha átküzdi magát rajtuk, akkor minden jóra fordul. A túlzottan optimista emberekre viszont jellemző, hogy az élet sok területén magasabb kockázatot vállalnak. Az is kiderült, hogy a ma divatos pozitív gondolkodás sem feltétlenül csökkenti a pesszimizmust, legfeljebb palástolja.
Lehet-e pesszimistából optimista?
A karakter, a kisgyermekkorban kialakult személyiségjegyek nem fognak megváltozni, de meg lehet tanulni azt, hogy olyan szokásokat alakítsunk ki, amelyek védik az egészségünket. A testmozgás fontosságát meg lehet érteni, mint ahogy azt is, hogy a dohányzással csak ártunk magunknak. Arra ugyan nincs bizonyítékuk a finn tudósoknak, hogy ha optimistábbá válunk, megóvjuk magunkat a szívkoszorúér-betegségtől. De az biztos, ártani nem ártunk vele.
Az egészséges optimizmus
Nem nehéz arról meggyőződni – elég csak a környezetünkben megfigyelni az embereket –, hogy a kiegyensúlyozott, derűs emberek meg tudnak küzdeni a stresszel és kevésbé betegeskednek. Az optimizmussal kapcsolatban sokan azt gondolják, rózsaszín, habos-babos életszemlélet. Az ultrapozitív optimistának olyan mondásokat tulajdonítanak, mint például, hogy: „Mindennap minden lehetséges módon egyre jobban vagyok.” Olykor ez még elmegy az optimizmus címszó alatt, más esetekben viszont több köze van a tagadáshoz és a hárításhoz, mint az optimizmushoz. A tagadás a valósággal való szembenézés elutasítása. Aki tagad, inkább kreál egy grandiózus elméletet, ahelyett, hogy szembenézne a valósággal.
Az egészséges optimizmus azt jelenti, hogy úgy látjuk a körülöttünk lévő világot, ahogy az van, látva azt is, ami működik, s azt is, amire még szükség lenne. Az optimizmus alapja nem a motivációs mantrákban rejlik, hanem a gondolkodásmódunkban és abban, ahogy a világban élünk. Az egészséges optimizmus mindannak a fáradhatatlan keresése, ami a korlátok és akadályok ellenére lehetséges. Amikor az egészséges optimizmust választjuk életmódunknak, gyermekeinket biztatjuk és támogatjuk akkor is, ha hibáznak, és azt ki kell javítani. Azok a gyerekek, akik egészséges optimistákkal élnek, pozitív jellemvonásaikban fejlődnek és erősödnek, melyek egész életükre áldásos hatással lesznek.
