Dr. Susan Albers amerikai pszichológus sikerkönyvében azt kutatja, milyen új és hatékony módszerekkel vethetünk véget az érzelmi evésnek. Azt mondja, ha képesek vagyunk olyan változásokat megtenni, amelyek következtében jobban érezzük magunkat, akkor nem lesz szükségünk több ételre. Néha ezek egészen apró változtatások, de minden ott kezdődik, hogy a figyelmünket a szokásainkra irányítjuk. Nem rutinból eszünk, hanem észrevesszük, amikor az érzéseink kimondása és megélése helyett a nassokhoz nyúlnánk.
Térképezzük fel az érzelmeinket!
Szánjunk magunkra időt hétvégén, vegyünk elő papírt, ceruzát, és rajzoljunk egy vázlatos ábrát. Legyen rajta az otthonunk, a munkahelyünk, az óvoda, az iskola, a bevásárlóközpont vagy az üzlet, ahol vásárolni szoktunk, a mozi, a kedvenc szórakozóhelyünk. Ezután válasszunk egy ikont, amely az érzelmi evést jelképezi – mondja dr. Albers. Legyen ez akár egy kakaós csiga. Rajzoljuk be a térképünkbe, a hét folyamán mely helyeken fordult elő, hogy érzelmeink kezelése céljából feleslegesen ettünk. Ha őszintén szembenézünk a történésekkel, az segíteni fog, hogy a jövőben megelőzzük a bajt.
Ablaktörlő a fejben
A mély légzés sokat segíthet a stressz oldásában, de dr. Albers tovább megy, és azt mondja, képzeljünk el egy ablaktörlőt, amely az ütemes, egyenletes mozgásával tisztára törli a gondolatainkat. Háromszor törölgessük át stresszes helyzetben a gondolatainkat, mielőtt ételhez nyúlnánk.
Állítsuk le az önostorozást!
Az érzelmi evőkre jellemző, hogy bántják és kritizálják magukat. Ez idővel nagyon mélyen lerombolja az önbecsülést, és nehezen helyrehozható károkat okoz. Hagyjuk abba önmagunk szidalmazását, ehelyett irányítsuk a figyelmünket arra, hogy min kell javítani.
Tanuljuk meg leföldelni magunkat!
A földelés segít abban, hogy visszatérjünk a jelenbe, az „itt és most”-ba, hogy „kiszálljunk” a fejünkből, a felesleges, energiarabló agyalásból, szomorkodásból, kattogásból. Ebben segít egy séta a parkban, a természetben, ahol a talpunk alatt valóban föld van, de segít az is, ha ugrálunk és forgunk néhányat. Dr. Albers ötlete az, hogy fogjunk meg egy magazint, válasszunk egy cikket, és a folyosón sétálva kezdjük el hátulról olvasni. Nem visszafelé, hanem először az utolsó szót, aztán az utolsó előttit, míg elérünk az elsőhöz. Segít a testérzékelés erősítésében az is, ha hideget vagy forrót érintünk.
Hagyjuk a küszöbön!
Sokan, ahogy hazaérnek, azonnal a konyhában keresik a vigaszt a napi problémákra. E helyett vezessünk be egy új szokást, a bejárati ajtónk elé képzeljünk el egy kukát, ahova bedobjuk a lelki szemetünket, azaz nem visszük be a lakásba. Majd változtassuk meg a szokásos útvonalunkat, a konyha helyett menjünk zuhanyozni, vagy üljünk le a gyerekekkel beszélgetni, esetleg pattanjunk fel az otthoni kondigépre. Három hét alatt megtörhetjük az addigi rossz mintát.
Használjunk piros tányért!
Egy 2012-es tanulmány szerint azok, akik piros tányérra teszik az ételt, kevesebbet esznek, mint akik fehér vagy kék tányéron szervíroznak. A piros tányérról, mint egy nagy piros jelzőlámpáról, az agyban az elővigyázatosság és a tiltás élménye kapcsolódik be.
Együnk a másik kezünkkel!
Próbáljuk ki, milyen, amikor nem a domináns kezünkkel eszünk. Egy másik tanulmány szerint a szokásostól eltérő kézhasználat megakadályozza a habzsolást, a gyors falást, mintegy 30 százalékkal kevesebbet eszik az, aki a másik kezét használja.
