Aktiválódó immunrendszer
A nátha, a megfázás vagy egy lázzal járó, akár vírusos, akár bakteriális megbetegedés meghatározott rend szerint zajlik. Ezek közül mind valamilyen típusú és valamilyen erősségű immunreakció. A lezajlást lehet ugyan gyorsítani, de a folyamat mindenképp végbe fog menni. Mint minden folyamatnak, úgy ezeknek is van eleje, közepe és vége. Nagyon fontos tudni, hogy nem egyfajta folyamat különböző fokozatairól beszélünk, hanem minden felsorolt betegség az immunrendszer különböző területeit aktiválja jobban. Itt kell megjegyeznem, hogy mivel mindenben egyediek vagyunk, a reakciók is emberenként különböző módon mennek végbe. Az ujjlenyomatunk sem egyforma, így az immunreakcióink sem azok. Az elménk üzenetei szintén szerepet játszanak abban, hogy megkapjuk-e a betegséget, illetve, hogy milyen lesz a jellege. Ha például a nagymama gyermekkorunkban azt hajtogatta, hogy „vegyél sapkát, mert különben megfázol”, vagy „ha nem veszel zoknit, folyni fog az orrod”, és ha tényleg megfáztunk, még megerősítést is kaptunk: „látod, megmondtam”, akkor ez a program később is lezajlik bennünk.
Hogyan működik?
Az immunrendszer reagál valamire, és az immunsejtek a köztük zajló kommunikáció céljából sejt közötti hírvivő molekulákat termelnek. Ezek az anyagok más fehérvérsejteket vonzanak a gyulladás helyére, azok is termelnek más anyagokat és még sorolhatnám tovább. Ha meggondoljuk, ez úgy hangzik, mint egy láncreakció, és ha nem lenne leállítva, akkor a legkisebb fertőzésbe is belehalnánk. Szerencsére a természet mindenre gondolt, és ugyanúgy vannak a reakció leállításáért felelős sejtek és molekulák is.
Miért érdekes?
Azért, mert ha ebbe a folyamatba bárhol belenyúlunk, azzal nem tettünk semmit, csak megzavartuk. Hallott már olyan gyógyszerről, ami támogatja az immunműködést? Nem, mert azt gátolni szoktuk. Ha tehát bevesszük a paracetamolt, az aszpirint vagy bármilyen gyulladáscsökkentőt, akkor a tüneteket orvosoljuk ugyan, de ezzel nem támogatjuk a folyamat lezajlását, sőt esetenként lassítjuk. Ide tartozik az is, hogy az immunrendszer kommunikációs molekulái az agyban is jelen vannak, és az agyi funkciókra, gondolkodásra, érzelmekre, hangulatra is hatással vannak. Ennek is megvan a funkciója, hiszen így kerüljük a társaságot és nem fertőzünk másokat, hogy csak egy példát említsek. És itt a csapda, ugyanis a divatos „megfázás elleni” gyógyszerkészítmények központi idegrendszerre ható összetevőket is tartalmaznak. Ilyenek a fenilefrin és a dextrometorfán. Az előbbi a már korábban alkalmazott pseudoefedrin helyett van benne, mert annak túl nagy volt a függőségi potenciálja, az utóbbi pedig egy morfinszármazék, ami köhögéscsillapító hatással bír, de van más idegrendszeri hatása is: „feldob”.
Akkor mit is szedjünk?
Egy meleg tea nem csak a testet, de a lelket is melengeti. A stresszoldás pedig egyértelműen támogatja az immunfunkciókat. Orrfolyás esetén készíthetünk saját orrcseppet Himalája- vagy tengeri sóból. Egy enyhén sós oldat, amely nem csípi az orrot, gyorsan csökkenti az orrfolyást és a használata akárhányszor megismételhető. Ha teszünk bele egy-két csepp grépfrútmagolajat, még vírus- és baktériumölő hatása is lesz. Az orr sokszor nem a váladék, hanem a nyálkahártya duzzanata miatt dugul el. A só erre is jó, de az eukaliptuszos inhalálás még jobb.
A gyógyteák mindig bevethetők. A csipkebogyót említenem sem kell, hiszen a legősibb módszer, de a gyömbér, az ánizs, a fokhagyma, a fahéj és a méz szintén jó szolgálatot tehet. Nem véletlen, hogy ezek a karácsony illatai és ízei, hiszen ez az ünnep esik arra az időszakra, amikor szükségünk is van mindezekre.
