A homo mobilephonicus
Telefonálni edzés közben? Pont olyan, mint amikor a moziban felvesszük a telefont. „Bocs, most nem érek rá, edzésen vagyok!” Nem csak az edzésből zökkenthet ki a telefonálás, de a trénerrel szemben is igen nagy tiszteletlenség. Persze előfordulhatnak kivételes esetek is, amikor konkrétan egy nagyon fontos hívást várunk. Ekkor viszont előre jelezzük az edzőnek, hogy ha csörög a telefon, ki kell szaladnunk… és tényleg menjünk is ki a teremből.
Az internet csapdájában
Még rosszabb, amikor edzés közben valaki a telefonját nyomkodja. „Egyszer nagyon lelassult a csoport egy köredzésen. Akkor vettem észre, hogy az egyikük nyomogatja a telefonját, facebookozott két feladat között.” Tudatni a világgal, hogy épp teszünk valamit az egészségünk érdekében nem rossz dolog, de tényleg egy órára sem tudunk elszakadni a közösségi médiától? Naponta akár több órát is a képernyő előtt, a klaviatúra nyomkodásával tölthetünk, legalább az órán törekedjünk arra, hogy ne az ujj izmainkat eddzük.
A YouTube-on nem így mutatták!
„Az egyik kedvencem az okos vendég. Aki úgy jön személyi edzésre, hogy már mindent tud. De akkor miért van rám szüksége?” – kérdezte az egyik edző, aki nemegyszer találkozott már olyan vendéggel, aki kétségbe vonta a szakértelmét, mert a YouTube-on máshogy látta a gyakorlat kivitelezését. Amikor edzőt választunk, akkor is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint amikor fogorvost, fodrászt vagy akár pszichológust. Fel kell tennünk a kérdést: Megbízom benne? Szakmailag a topon van? Ha igen, akkor ne kérdőjelezzük meg a módszereit.
Mint akit vágni visznek
„Egy-két vendég olyan arccal tud bejönni és távozni az óráról, mintha épp a vágóhídra készülne. Ha nincs kedvünk az edzéshez, akkor tényleg jobb otthon maradni, mert csak szenvedés és kínlódás lesz a vége, amivel a többieket is megfertőzhetjük.” Ismerős, ugye? Amikor a hátunk közepére sem kívánjuk az egészet, és percenként nézzük az óránkat, hogy mikor lesz már vége a szenvedésnek? A baj csak az, hogy mindez kiül az arcunkra is, és ezt az edző és mindenki más is látja. Ráadásul magunknak sem teszünk jót vele: cseppet sem lesz hatékony az edzés, rossz szájízzel térünk haza, csappan a motivációnk, és egyébként sincs semmi értelme több mint egy órát elpocsékolni egy napból.
A szülőszobán is halkabban nyögnek
Amikor anyait-apait beleadunk, és már-már a határainkat feszegetjük, a hangos nyögéssel és üvöltéssel csak a gőzt engedjük ki, de vajon a 2×16 hasprést nevezhetjük-e olyan kemény munkának, amely indokolja a hangos nyögéseket? „Sokszor tapasztalom, hogy az óralátogatók egy része csak trécselni érkezik a barátnőjével. Ezek a kliensek 1-2 hónap múlva le is szakadnak tőlünk, de amíg ott vannak, parádés műsort csinálnak! Minden gyakorlatnál, minden ismétlésnél, és sokszor még a nyújtásnál is akkorákat nyögnek, hogy mindig körbe kell néznem: vajon tényleg szadista vagyok ma, vagy csak eltúlozzák a dolgot?” Feltételezzük, hogy utóbbiról lehet szó, mert aki vett már részt igazán izzasztó órán, az pontosan tudja, hogy nem közben, hanem két nappal utána fogunk nyögni nagyokat…
Rend a lelke mindennek
Bár evidens, hogy ha elvettünk egy eszközt, azt vissza is kell vinni a helyére, mégis előfordul, hogy rendetlenek vagyunk. „Erre született az a remek mondás, hogy csak akkor nem kell elpakolnod magad után a súlyokat, ha már 50-es karod van. Amíg nincs, addig tisztelj másokat!” Ezek voltak az edzőink válaszai, de vajon önt is ugyanígy bosszantja valami? Vágjon vissza kedvenc edzőinknek és írja meg a Facebook-oldalunkra!
