A terembe járó srácok és lányok nagy részétől hallom, hogy olyan társra vágynak, akinek az érdeklődése azonos, de sajnos nagyon nehezen találnak ilyet. Klasszikus eset, amikor az egyiküknek a sport az élete, és ezért bizony sok időt tölt edzéssel, testformálással, miközben a párját egy cseppet sem érdekli a mozgás – csak esetleg a sportközvetítések a televízióban. Vajon miért mennek bele az emberek egy olyan kapcsolatba, amely eleve egy ilyen ellentmondással indul? Jó dolog-e, ha meg akarjuk változtatni a másik felfogását a sportról, vagy egyszerűen csak fogadjuk el olyannak, amilyen? Mint az élet más területén, itt sem lehet aranyigazságot kihirdetni – mondja Gergő.
Pró…
Még a kapcsolatunk legelején leültem megbeszélni a párommal, hogy én az időm egy részét bizony az edzőteremben fogom tölteni, nem csak azért, mert jól akarok kinézni, hanem mert így érzem jól magam, ettől vagyok boldog. Szerencsém volt, mert ő is szeret sportolni, így mind a kettőnknek megmaradt a privát szférája, nem olvadtunk eggyé, hogy mindent együtt csináljunk, és ez hosszú távon építőleg hat a kapcsolatunkra. Ha őt zavarná, hogy sok időt fordítok az edzésre, amit mondjuk vele is tölthetnék, abból csak veszekedés lenne, és hosszú távon a kapcsolat végét is jelentené. Nem mondom, hogy nem lehet kompromisszumot kötni, de folyton szemrehányásokat hallgatni, hogy miért nem vele vagyok, az kimerítő lenne.
(KRISZTINA)
…és kontra
Több éve aktívan sportolok, a férjem szereti is az eredményt, amit otthon lát. Ő viszont sajnos egyáltalán nem edz, nem mozog, izmosabb vagyok nála! Kérleltem, hogy jöjjön velem, cikiztem, csak azért, hogy induljon el magától, vettem neki ajándékba edzőtermi bérletet – mindhiába, ő már soha nem fog megváltozni. Tizenegy éve ez a helyzet, amit már elfogadtam, de ha őszinte akarok lenni, az edzőteremben néha sóvárogva nézek az izmosabb férfiak után. Erre csak annyit szokott mondani a férjem, hogy „étvágyat kaphatsz, de otthon laksz jól”.
(LIA)
Konyhagondok
Én sokkal többet és intenzívebben sportolok, mint a párom. Szerintem mindkettőnket zavarja kicsit a másik hozzáállása. Ő néha azt hiszi, azért edzek, hogy jobban nézzek ki, engem pedig zavar, hogy nem tesz semmit az egészségéért. A legélesebben az étkezési szokásaink terén mutatkozik meg, hogy ez mégis milyen gondot jelent a kapcsolatunkban. Ha elmegy vásárolni, folyton olyan élelmiszereket vesz, amit én nem ehetek. És ez fordítva is igaz. Ha főzök valami egészségeset, meg se kóstolja. És ezek néha óriási vitához vezetnek.
(BORBÁLA)
A beszéd ereje
Öt és fél év együttlét után kezdtem el komolyabban edzeni, rendezvényekre járni. Ettől kicsit megváltozott a kapcsolatunk dinamikája, hiszen kevesebb időt töltöttem vele, este hullafáradtan érkeztem haza a többórás edzés és út után, és ez gondot okozott neki. Elkezdett féltékenykedni, a szememre hányta, hogy kevesebb időt töltünk együtt, és lassan kezdtünk elhidegülni egymástól. Két dolgot tehettünk: vagy elválunk egymástól, vagy megbeszéljük a dolgot és valamiféle kompromisszumra jutunk. Szerencsére szeretjük egymást annyira, hogy a második utat válasszuk. Leültünk és megbeszéltük a dolgot, és ekkor döbbentem rá, hogy mennyi minden múlik a jó kommunikáción! Bízom benne, hogy hosszú távú megoldást sikerült találnunk.
(MARIANN)
Az unalmas kérdések
Nekem eddig sajnos nem sikerült olyan társat találnom, aki elfogadta volna az edzőterem iránti imádatomat. Talán azért, mert nekem az edzés az első, és a párkapcsolat csak a második, de nem fogok hazudni senkinek, ha ez a helyzet. Hosszú távon úgyis kiderülne, és akkor még jobban fájna. Így ismerkedni is nehéz egyébként, mert folyton jönnek az ismerős, unalmas kérdések: Nem tudnád ma kihagyni? Nem pótolnád be máskor? Jaj, ez az egy csoki simán belefér, miért vagy olyan szigorú? Aki hasonlóan sportmegszállott, az nem kérdez ilyen baromságokat. Hát, őt még keresem. (ISTVÁN)
