Merészségednek megfelelően többféle szakág közül választhatsz. Ne izgulj, a terepkerékpározás nem csak extrém kalandot jelent. Állandó szerzőnk, Zelenij Linda kerékpáredző bemutatja az egyes szakágakat, valamint az azokhoz való bringákat!
Gravel ride, avagy klasszikus túrakerékpározás
Egy ilyen kirándulás során az aszfaltról bátran letérhetsz egy-egy erdei ösvényre, erdészeti vagy murvás útra. Ez akár lehet vidéken, sík terepen egy tó körül vagy folyóparton, de akár Budapesten a budai hegyekben is. Többféle kerékpár is alkalmas erre a célra. Van kifejezetten gravel bringa is, de egy cyclocross vagy egy trekking canga is megfelel.
A gravel és a cyclocross bringa úgy néz ki, mint egy országúti kerékpár – koskormány, vékonyabb gumik. Ám a külsők mégis terepmintázatúak. A cyclocross váz elég nagy sártűrő képességgel rendelkezik, mert alapvetően a téli, terepen történő versenykerékpározásra találták ki. Tehát eső után is jól használható. A trekking nagy előnye pedig, hogy elöl már van rajta teleszkóp, így kevésbé ráz és hosszú távon kényelmesebb. Ha szeretnél kicsit kövesebb, sziklásabb terepen menni, jobb választás egy klasszikus mountainbike.
Test és lélek gyógyszere: mozgás a szabadban
Cross country mountainbike
Terepkerékpározás és kalandok? Válogass a klasszikus mountainbike-ok közül! Alapvetően kétféle kerékméretben gyártják őket – 27,5’ és 29’. Nagy a vita, hogy melyik méret a jobb, nehéz igazságot tenni, inkább egyéni preferencia kérdése. De általánosságban elmondható, hogy a 29’-os kerékméret kezdőknek jobb, mert gördülékenyebb, így könnyebben át lehet menni vele bármilyen terepakadályon, és a tempót is könnyebb tartani vele. Ugyanakkor alacsonyabb embereknek (160 centi alatt) jobb választás a 27,5’, azon kevésbé érzik magukat „dömperen”, és kényelmesebben tudják irányítani.
Másik fontos kérdés, hogy hátul merev vagy összteleszkópos legyen-e a kerékpár. Ez is leginkább egyénfüggő. Felfelé nehezebb tekerni egy hátul rugózós bringával, ám lefelé kényelmesebb és stabilabb. A cc mountik váltórendszerét úgy fejlesztették ki, hogy meredeken is fel lehessen tekerni velük, ne kelljen tologatni, ám ez a lefelé hajtás rovására megy. A legtöbb erdei ösvényre, kisebb ugratóra, letörésre, patakátkelésre bátran vállalkozhat ezekkel a kerékpárokkal. Bár a technikásabb részeken lehet, hogy szüksége lesz némi gyakorlásra.
Ezek a bringák alkalmasak később akár maraton- vagy tájbringaversenyzésre is. Illetve az 1996 óta olimpiai szakágban, az xco-ban is ilyen bringákat használnak.
Enduro és freeride
Ez a stílus egy kisebb lépés az extremitás irányába. Ezeknél a kerékpároknál már az első villa szöge is meredekebb, és hosszabb is a rugóút, ezért kifejezetten kényelmes. Így meredekebb lejtőkre is bátran rámehetsz, remekül lehet velük ugratni is, ugyanakkor még mindig alkalmas a vázgeometria arra, hogy felfelé is tekerj. Az összes hazai épített ösvényre mehetsz vele bátran, de akár külföldi kerékpáros parkokban is el tudsz vele boldogulni. Jó lehet az enduro bringa mountainbike-maratonversenyekre is, ha csak élvezni szeretnéd a pályát. Azzal viszont számolj, hogy sok enduro bringa vázára nem lehet kulacstartót szerelni (nincs rá elég hely), így szinte biztos, hogy vinned kell magaddal hátizsákot.
Nincsenek épített pályaelemek, csak a természetes akadályok. Nincs versenyzés. Enduróban viszont vannak versenyek. Ezeken a megmérettetéseken nincsen felfelé szállítás, így neked kell feltekerned, de csak a lefelék a mért szakaszok, és egyesével indítják a versenyzőket.
Hogyan tisztítsuk meg a bringaláncot?
Downhill
A terepkerékpározás igazán extrém szakága, amely speciális kerékpárt igényel. Elöl-hátul sokkal több a rugóútja, mint bármelyik kerékpárnak. Az első villája dupla vállas, vagyis extrán meg van erősítve. Ezzel a vázgeometriával nem kényelmes és hosszú távon nem is lehetséges tekerni sem síkon, sem felfelé. Nagyszerű és izgalmas sportág, ahol nemcsak az ember lába, de a teljes felsőteste is keményen dolgozik. Egyre több nő is gyakorolja ezt, nemcsak nemzetközi, de hazai szinten is.
A legtöbb magyar bringás, amikor lehet, a környező országok bike-parkjaiba jár, például a Semmeringre, Mariborba, Kalnicára (Kalános) – ahol legális, gyalogosoktól elzárt, különböző nehézségű pályákon lehet tekerni egész nap.
Nagyon fontos a fokozatosság, és jól jön egy edző, aki megtanítja az alapokat, hogy elkerüld a sérüléseket. Természetesen vannak downhill versenyek is, ahol felfelé már van transzfer, így lényegében „csak” abból áll a megmérettetés, hogy ki ér le előbb.
Közösségben
A közösségi média felületein számos kerékpáros csoportot találhatsz szakáganként, ahol pontos információkat kaphatsz bringákról, ösvényekről, edzőkről, versenyekről. A mountainbike-os közösség nagyon összetartó és segítőkész, így szinte biztosan találsz olyan közösséget, ahol jól érzed magát.
Bringatörténelem: a vasparipa térhódítása