A Junior Prima-díjas színésznőről ma már egyre többen tudják, hogy örömmel vesz részt környezetvédelmi projektekben, és emellett az állatvédelem is a szívügye. De vajon mikor lett Eke Angéla elkötelezett „ökoharcos”?
„Hiányzott a természet közelsége„
– Mindig is ösztönösen bennem volt ez a tudatosság, csak annak idején, kislánykoromban még nem tudtam így hívják ezt a hozzáállást, gondolkodást, életmódot – meséli. – Vidéken nőttem fel, csodálatosan zöld környezetben: volt kertünk, szőlőnk, voltak állataink, tehát a természet közelsége hozzátartozott a mindennapjaimhoz. Emellett számomra és a családom számára az is természetes volt, hogy nem pazarolunk, nem dobunk ki és nem vásárolunk feleslegesen dolgokat, és amit lehet, újrahasznosítunk. A környezettudatosság tehát gyerekkoromtól fogva természetes része volt az életemnek. Mígnem tizennyolc évesen Budapestre költöztem, és onnantól kezdve egész egyszerűen eltartottam magamtól mindent, ami a vidékhez kapcsolódik – folytatja Angéla, akinek nemrégiben debütált első szóló előadása Én, Iphigénia címmel. – Borzasztóan vonzott a nyüzsgő és pezsgő budapesti élet, hirtelen nagyvárosi lány akartam lenni, és az is lettem: hamar beszippantott az itteni közeg. Igazából a Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után, fokozatosan döbbentem rá, hogy mennyire hiányzik a természet közelsége. Aztán három évvel ezelőtt a kutyám is Budapestre került: az, hogy Bambi folyamatosan itt van velem, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy vegetáriánus és vegán törekvő lettem, és hogy hangsúlyosabban foglalkozom az állatvédelemmel.
Böjtölésből életmódváltás
A színésznő két évvel ezelőtt fogott komoly életmódváltásba: első körben a táplálkozását reformálta meg.
– 2018 tavaszán Bozó Andi kolléganőm a színházi öltözőnkben lelkesen újságolta, hogy éppen most kezdi el a húsvét előtt böjtjét, méghozzá vegán formában – meséli Eke Angéla. – Nekem rögtön megtetszett az ötlet, mert nagyon szeretem az efféle kihívásokat, és elhatároztam, hogy követem Andi példáját. Nem azzal a szándékkal kezdem bele, hogy életmódot váltsak, csupán szerettem volna kipróbálni a vegán étrendet, mert úgy gondoltam: jót fog tenni a szervezetemnek egy kis tisztulás.
– Amikor véget ért a böjti időszak és visszatértem a húsos ételekhez, akkor jöttem rá arra, hogy valójában az a hús, amihez itt a fővárosban hozzájutok, a nagyipar termelés következtében mennyivel egészségtelenebb és mennyivel gyengébb minőségű, mint az, amit annak idején otthon, a háztáji gazdálkodásnak köszönhetően fogyasztottam – magyarázza a színésznő, aki végül egészségügyi, etikai és környezetvédelmi okokból döntött úgy, hogy elhagyja a húst az étrendjéből.
Ha szombat, akkor piac
Saját bevallása szerint nagyon jól főz, így a váltáskor komoly kihívásként élte meg, hogy kitanulja a vegetáriánus konyhát is.
– Anyukámtól örököltem a főzés szeretetét, de otthon mi soha nem szakácskönyvből, a receptek előírásait pontosan betartva készítettük az ételeket, hanem érzésből és ösztönből főztünk – emlékszik vissza Eke Angéla. – Anyukám számos konyhai praktikát és fortélyt osztott meg velem, és megtanított arra is, hogy bátran kísérletezzek az ízekkel. Hozzáteszem, enni is imádok, és amióta vega vagyok, folyamatosan fantasztikusan ízletes és finom dolgok kerülnek a tányéromra. Szenvedélyesen szeretek főzni, és a tudatosságom a konyhában sem hagy cserben, sőt, sokszor kifejezetten az motivál, hogy kitaláljam, miként lehet felhasználni és újjávarázsolni mindazt, ami tegnapról megmaradt, és olyankor kezdődhet az improvizálás…
A színésznő számára az is nagy áttörést jelentett, hogy elkezdett kistermelői piacra járni.
– Hatalmas mázlim van, mert az utcánk végén van egy termelői piac, úgyhogy már másfél éve, amióta itt lakom, garantáltan megvan a szombat délelőtti programom – újságolja. – Az a taktikám, hogy jó sok alapanyagot bevásárolok, és utána a hét folyamán megpróbálok ezekből gazdálkodni, és minél kevesebbszer boltba menni.
Rákapott a futásra
Angéla elmondása szerint a sport mindig fontos része volt az életének, de miután nem tud kitartani egyetlen mozgásforma mellett, általában csak bizonyos ideig hűséges egy-egy sportághoz. A karantén ideje alatt például a futásba szeretett bele.
– Az életformámból adódóan nem tudok rendszerességet vinni a testmozgásba, ami kifejezetten zavar, mert érzem, hogy lelkileg és mentálisan is szükségem van a sportra. Amikor elkezdődött a karantén időszaka eleinte online edzéseket végeztem, de valahogy unalmasnak éreztem a négy fal közötti tornázást. Aztán egyszer elmentem futni a közeli Gellért-hegyre, ami igazán felszabadító érzés volt, nagyon élveztem. Ezt az élményt rögvest megosztottam Szandra barátnőmmel (Borbély Alexandra színésznő – a szerk.), akivel egyébként egy utcányira lakunk egymástól. Szandra javasolta, hogy kezdjünk el rendszeresen futni: azóta kettesben kocogunk, és nagyon jól tudjuk inspirálni egymást, aminek külön örülök, mert attól féltem, hogy esetleg nem leszek elég kitartó a futásban. Szerencsére nem így történt, sőt, ez az ötlet most abszolút jól sült el – jegyzi meg Angéla. – Szandrával igyekszünk hetente öt alkalommal futni. Igazából azt vettük észre, hogy nekünk most egyfajta terápiaként is nagy szükségünk van erre a közös programra: túl azon, hogy a szabadban rójuk a kilométereket, kocogás közben jól kibeszélgetjük magunkat, és ez a mostani ingerszegényebb időszakban életmentő tud lenni. Bár szerencsére egyre sűrűsödnek a szakmai teendők is, a Trojka Színházi Társulással éppen egy rendhagyó előadásra, Boccaccio Dekameron című művének adaptációjára készülünk.
EZ IS ÉRDEKELHETI:
- Futás: 5 km-es edzésterv kezdőknek
- A húson túl – 9 kiemelkedő fehérjeforrás
- Életmódváltás újratöltve: Vágjon bele megint!
- A kísérletezés varázsa a futócipőknél
