Fontos, hogy megértsük, a motiváció lehet külső vagy belső. Külső például akkor, ha azért kezdünk bele az életmódváltásba, mert az orvosunk, a párunk, a barátaink is ezt tanácsolják. Belső motivációról pedig akkor beszélünk, amikor mi határozunk meg egy célt, s azt mindenáron el akarjuk élni – függetlenül a család, barátok véleményétől. „A motiváció hosszútávú fenntartásához az a legszerencsésebb, ha a motiváció belső indíttatású. Külső motiváció esetén hamar eljut az ember a holt pontra, és elkezdi elsunnyogni az edzéseket, és egyre több csaló étkezés csúszik be az étrendjébe. Meg kell találunk az életmódváltásban azt a célt, amiért képesek vagyunk magunkért továbbra is fenntartani az új életformát”- mondja Siska Melinda coach. A szakértő kihangsúlyozza, ha mégis külső motiváció hatására kezdünk bele az életmódváltásba (pl. orvosi utasítás), fontos, hogy minél hamarabb át tudjuk azt ültetni belső motivációvá. „Találjuk meg benne azt, hogy minden külső véleménytől függetlenül nekünk miért fontos az életmódváltás. Mit nyerünk vele? Milyen rossz szokásunktól tudunk megszabadulni?”
Ha már megvan a célunk, lépjünk egy szintet előre, és a cél elérése helyett azért járjunk edzésre, és azért étkezzünk egészségesen, mert ezt szeretjük. „Ez nagyon fontos a fenntarthatóság szempontjából is. Amit nem szeretünk csinálni, azt ideig-óráig magunkra erőszakoljuk, de idővel, ahogy lehetőségünk adódik rá, felhagyunk az adott tevékenységgel. Viszont, amit szeretünk, azt akkor is csináljuk, ha nem muszáj. Mert magunkért, a saját örömünkre végezzük. Keressük meg az edzésben és a diétában is azt a változatot, ami a kedvünkre van, amiben örömünket leljük. Amit nem a fogyásért csinálunk, hanem mert szeretjük, és ami mellett a fogyás “csak” örömteli, járulékos nyereség” – folytatja Melinda, aki hozzáteszi: eleinte ez kicsit sem lesz könnyű, ezért többféle sportot is ki kell próbálni mire megtaláljuk a tényleg számunkra legjobbat. A diétában pedig adjunk időt magadunknak, hogy megszokjuk az új ízeket.
Életforma, nem gyors megálló
A következő fontos lépés, hogy tudatosítsuk: ez nem ideiglenes állomás, hanem egy életforma! Elképzelhető, hogy messziről fogunk indulni, és nem csak a napirendünket, de a teljes addigi étkezési szokásainkat is le kell cserélnünk. „Ha a régi szokások nagy részét megtartkjuk, könnyebb lesz visszacsúszni. Egy olyan új rendszert alakítsunk ki, amiben az egyes elemek egymást támogatva segítenek minket abban, hogy a kitűzött úton tudjunk maradni. Például: készítsünk több napra előre napirendet, amibe fixen írjük be az edzéseink időpontjait – és azokból ne engedjünk! A konyhában pedig ne legyenek dugi csoki készletek, tervezzük meg az étkezéseinket is, ha kell főzzünk pár napra előre, dobozoljuk le az ételt adagonként, így sose fogunk az üres hűtő előtt állni, és nem fogunk végső megoldásként pizzát rendelni.” Lényeges lépés az is, hogy merjünk segítséget kérni, ha elakadunk! „Mérjük fel, hogy hogyan kezdtük el elveszíteni a motivációt. Először csak egy szelet csoki? Először csak kéthetente hagytál ki egy edzést? Egy-egy botlás valóban nem a világ vége. De fontos, hogy felismerjük, ha elindultunk a lejtőn. Álljunk meg, és nézzük meg, hogy mikor és miért történt? Párkapcsolat problémák, munkahelyi gondok, vagy anyagi nehézségek után választottunk egy nagy hamburgert az esti csirkés saláta helyett? Vagy mindent az időhiányra fogtunk? Figyeljük meg, hogy hogyan kezdődött, álljunk vissza az eddigi életmódunkra, és alakítsunk ki vészforgatókönyvet arra az esetre, ha újra felmerülne a hátráltató körülmény. Mert újra fel fog bukkanni, ezt garantálhatom. De ha vannak a megszokott válaszaink helyett újak, amik illeszkednek az új életmódunkba, akkor könnyebben úton tudunk maradni.”
Fotó: Shutterstock
Egyszerre egy lépést!
Másik gyakori, a motivációt megölő jelenség, amikor radikális változtatásba kezd az ember. Van, akinek működik, másoknak kevésbé. Pedig fontos megértenünk, hogy nem fogjuk egyik percről a másikra megváltani a világot. „Az elmúlt hosszú évek egészségtelen életmódját, nem tudjuk 1 nap alatt lecserélni egészségesre. Minél tovább tartottuk fent egy rossz szokást, az annál jobban a mindennapjaink részévé vált, vagyis annál nehezebb lesz azt felülírni.” Fokozatosan változtassunk a szokásainkon, így azok könnyebben épülnek be a mindennapjainkba, és könnyebben vernek gyökeret. „És ismét: a régi szokásaink egy rendszert alkotnak, ahol minden egyes elem támogatja egymást és a rendszer működését. Ebben a rendszerben az életmódváltással elkezdjük kicserélni a fogaskerekeket. Egyszerre persze nehéz egy teljes gépezet minden fogaskerekét kicserélni. Érdemesebb egyesével végezni a munkát. Némi időt igénybe fog venni, és amíg minden fogaskereket ki nem cserélünk kicsit akadozni is fog a gép, de a munka végére lesz egy vadiúj gépünk, ami jobb mint új korában!”
Félelem a sikertől
Van, hogy éppen a sikertől való félelem hátráltat minket. Az eszünk tudja, hogy el kell mennünk edzeni, és új diétát kell tartanunk, de ha a lelkünk mélyén nem hiszünk abban, hogy megérdemeljük az új életet, az új sikereket, akkor magunkat szabotáljuk. Gondoljuk végig, hogy mi fog történni az életünkben, ha elérjük a célodat. Mi fog megváltozni? Mit fognak mondani a családtagjaink, a barátaink, az ismerőseink? Milyen új sikerekhez segíthet hozzá az új életmód? Az életmódváltásnak ismerjük a racionális előnyeit. Nézzük meg viszont, hogy a racionális érvektől függetlenül a saját életünkre lenne-e negatív hatással az új életmódunk. Ha igen, és egyedül nem tudjuk az ezzel kapcsolatos érzéseinket, és gondolataidat helyre tenni, kérjünk segítséget szakembertől!
Ünnepeljük meg a sikert!
Mindig nézzük meg, hogy honnan indultunk, írjuk össze, hogy milyen volt a régi énünk életmódja, mennyit mozogtunk, hogyan étkeztünk. „Ezt követően írjuk össze, hogy milyen a mostani életünk”- mondja a szakember, aki szerint fontos, hogy észrevegyük a két életmód közti különbséget, ahogyan az is, hogy lássuk az elért sikereket, és tudatosítsuk a beletett munka mennyiségét. Dicsérjük meg magunkat!
Fotó: Shutterstock
Ajándék
Az ember szereti magát kényeztetni, megajándékozni. És a sikerélmény is simogatja a lelkünket. Ezt kihasználva mini kihívásokat állíthatunk fel magunknak: akkor nézem meg este a sorozatom következő részét, ha elmentem edzeni. „Az ilyen, és ehhez hasonló kihívások segítenek fenntartani még a megcsappant motivációt is, mert az erőfeszítés után gyors sikerélménnyel kecsegtetnek – nem mindig van türelmünk kivárni, amíg újra megindulnak a kilók, ilyenkor alternatív célokat kell felállítanunk. Ha 24 óránál tovább is tudjuk halasztani az önjutalmazásunkat, akkor az is lehet az alternatív cél, hogy ha hétfőtől szombatig rendben betartjuk a kitűzött céljainkat, akkor vasárnap lazíthatunk a gyeplőn.”
Gyászoljuk el a régi életmódunkat, tegyük le a holt súlyt
Elsőre meglepőnek tűnhet, de a régi életmódot ugyanúgy szükséges elgyászolni, mint bármilyen veszteséget. Elvégre ezzel együtt a régi önmagunkat is el kell engednünk. „Egy ilyen mértékű változás nem csak magát az életmódot és a napi rutint fogja érinteni, de adott esetben lehet, hogy a barátikörünket is. Az a munka, amit most éppen saját magunkba, a saját egészségünkbe és a saját fejlődésünkre fordítunk, az kőkemény és elismerésre méltó. Nem mindenki meri meglépni, és még kevesebbeknek van elég kitartása ahhoz, hogy végig is csinálják. Ez pedig szúrhatja azok szemét, akiknek nem sikerült, és féltékenyen nézik a sikereinket. Ne engedjük, hogy lehúzzanak magukkal, hogy elvegyék a motivációnkat. Lehet, hogy egy olyan személytől fog jönni a kritika, akit szeretünk, akit nagyra tartunk. Az ilyen emberek viszont nem segítenek abban, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet, csak az érdekli őket, hogy ne lépjünk az egójukra. Nyugodtan szabaduljunk meg tőlük! Az, aki a sikerünk helyett a bukásunkat nézi, nem a barátunk. Az út, amin elindultunk önmagában is nehéz, nincs szükségünk holt teherre. Olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik támogatnak, akik szurkolnak nekünk!”
Kössünk magunkkal változási szerződést
Életünk minden fontos mérföldköve valamilyen papírformához is kötődik. Ünnepi bizonyítványosztások, házasságkötés, lakás adás-vételi szerződése és tulajdoni lapja… miért lenne ez más egy olyan mérföldkő esetén, ami a jövőbeni egészségünket fogja meghatározni. Csak itt most mindkét szerződő felet mi képviseljük. Írjünk egy szerződést arról, hogy megígérjük magunknak, hogy a kitűzött cél elérése céljából mindent megteszünk, és felelősséget vállalunk a cél eléréséért. Azt is összeírhatjuk, hogy milyen részfeladatok azok, amiket mindenképpen be kell tartanunk (pl. adott, napi szénhidrátmennyiséget nem lépjük túl, heti min. X alkalommal mozogni fogunk Y percet). Innentől hivatalosan is felelősek leszünk azért, hogy a magunknak tett ígéretet betartsuk.
Vezessünk hala naplót
Mindennap vagy minden héten gondoljuk át, hogy mit tettünk aznap a célunk elérése érdekében. Írjuk le az összes alkalmat, amikor megbotolhattunk volna, de nem tettük. Észre fogjuk venni, hogy sokkal keményebbek és kitartóbbak vagy, mint hinnénk!
Zárjuk le a visszafelé vezető utakat
Ne tartsuk meg a kifogyott ruhákat. Szabaduljunk meg tőlük! „Ez azért fontos, hogy ne legyen működőképes opció az, hogy visszamegyünk oda, ahonnan indultunk. Tegyük lehetetlenné a visszaesést lehetőségét. Vegyünk új ruhákat, tudatosítsunk magunkban, hogy igen, megcsináltuk, már elértünk valamit! Ne csak átmeneti sikerként tekintsünk a jelenlegi állásra, hanem elért mérföldkőként! Amit már ott van, megvan, nem mozdul sehova! Viszont ahonnan továbbindulunk a következő mérföldkőhöz.”
„Amikor először össze tudtam gombolni a kabátomat, apró tűzijátékot éreztem a mellkasomban”
