Hagyjuk a Valentint! Arról beszéljünk, meddig tart az igazi szerelem

Érdekes ünnep a Valentin-nap: bár a magyar köztudatba még ennyi év után sem ivódott bele igazán, mégis kezdjük elfogadni, hogy létezik egy nap, ami a szerelemé. És szinte mindegy is, hogy komolyan vesszük-e Valentint, vagy csak a vállunkat vonogatjuk a dátum láttán, Bálint napján igenis megfordul a fejünkben, hogy vajon megemlékezik-e párunk a szerelmünkről, kapcsolatunkról?

Mire van szüksége egy nőnek?

Nem, a férfiaknak nincs igazuk, amikor azt hiszik, hogy minket ilyenkor a kicsi, de csillogó ajándék csábít, vagy éppen a virágcsokor. Nekünk egyszerűen az kell, hogy titkon remélhessük, meglepnek minket valami gesztussal, tesznek valamit azért, hogy kifejezzék: eszembe jutottál, szeretlek, fontos vagy számomra. Hogy miért? Mert nők vagyunk – természetünknél fogva tele álmodozással és vágyakkal. Nők vagyunk, akik hajlamosak tárgyaknak, ajándékoknak, apró meglepetéseknek nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint azok valós értékei. Ennek oka az a nagyon erős női tulajdonság, hogy szeretjük olyan tárgyakkal körülvenni magunkat, amelyek a szeretett személyre emlékeztetnek minket.

Csak egy aprócska jel kell!

A férfiak gyakran azt mondják a Valentin-napról, hogy mesterségesen kitalált ünnep, amit a virágkereskedők hoztak be a köztudatba, mert ezzel február elején fellendíthetik az üzletet. Ha párunk ezt így gondolja, nem érdemes vitatkoznunk ezen, inkább mondjuk azt mosolyogva: akkor én nem virágot kérek, csak egy ölelést. Már sokkal-sokkal Valentin-nap előtt sugallhatjuk neki, hogy nem valami kötelességszerűen megvásárolt ajándékra vágyunk, csak egy váratlan esti programra: sétára a hóesésben, titokban megszervezett mozira, vacsorára egy közeli kisvendéglőben… bármilyen apró figyelmességre, aminek az az üzenete, hogy szeretetünk, szerelmünk fontos a számára.

Adni se felejtsünk el

És ha már itt tartunk, ne feledjük, hogy adni ugyanolyan jó, mint kapni. Miért ne szervezhetnénk mi magunk egy olyan estét, ami csak kettőnkről szól? A gyerekek nem szeretik a halat, de neki az a kedvence? Akkor Bálint napján legyen halvacsora – csak neki, mert ez az ő estéje. Nem látványos ajándékokkal kell az összetartozást kifejezni, hanem kis, szeretetteli gesztusokkal; ráadásul így őt sem hozzuk zavarba, ha elfeledkezett volna a Valentin-napról. És ha fontos neki az örömünk, a vacsora végére biztosan kitalálja majd, mivel viszonozhatná a kedvességünket, mivel mutathatná meg, hogy ő is figyel ránk. A legtöbb férfi zavarba jön, ha elfeledkezik arról, hogy meg kellett volna lepnie minket valamivel, és kapva kap az alkalmon, ha ilyenkor kiutat kínálunk neki a kellemetlen helyzetből. Elég, ha megkérdezzük: „Ne menjünk el valahová ma este? Olyan rég volt már rajtam az a szép zöld ruhám.”

Ne csak egy nap legyen

A Valentin-nap nem azért fontos, mert ezen az egy estén letudhatunk mindent, ami a szerelemmel kapcsolatos. Sokkal inkább azért, mert egy ilyen alkalommal felmérhetjük magunkban, mennyire szeretnénk örömöt okozni párunknak, és mennyire várjuk tőle ugyanezt? Valentin napján rájöhetünk, sikerül-e még az együtt töltött évek után olyan alkalmat varázsolni az életünkbe, ami a meghitt együttlétről szól? És ha úgy látjuk, hogy sikerül, akkor már csak némi energiát kell fordítanunk arra, hogy ezt olyan napokon is megismételjük, amikor a naptár nem február tizennegyedikét mutatja.

EZ IS ÉRDEKELHET:

• Szerelem és boldogság – A valóságban ezért meg kell dolgozni
• A szerelem tudományos oldala: Tényleg úgy hat, mint az alkohol?
• Hatalmi játék a párkapcsolatban